Fuit – A városliget nyilvános titkai

Fuit. Ezt az egy szót vésette városligeti sí­rkövére – az 1806-ban elhunyt – Horváth Jakab pesti ügyvéd, aki a magyar jakobinusokat, Martinovicsékat védte az ellenük zajló perben. A latin szó jelentése: volt. Volt – ez a szó jut az ember eszébe, ha a Városliget jövőjéről van szó manapság.Nem akárki, a nagy professzor, Gerő László í­rta a “Városliget” cí­mszót a közel fél évszázada megjelent Budapest Enciklopédiában. Ennek í­gy szól az utolsó bekezdése:
“A városligeti millenáris kiállí­tás helyének tradí­ciója ma is tovább él az újabban megrendezett Budapesti Nemzetközi Vásárokban, melyek évről évre itt nyí­lnak meg, és hovatovább tönkreteszik a Városliget növényanyagát. Ennek orvoslására a Nemzetközi Vásár részére Budapest városrendezési terve a X. kerületben jelölt ki bőséges és alkalmas területet, mely a városközponttól nincs messze, és kényelmesen megközelí­thető.”
A Városliget tehát még a Kádár-kor derekán “megszabadult” attól a tehertől, amit a nagy tömegeket vonzó épí­tmények jelentettek.
Most pedig azt olvassuk a projektet népszerűsí­tő kiadványokban és az azt támogató hí­radásokban újra és újra, hogy az új múzeumok megépí­tése után milyen jó lesz, mert komoly turizmusnövekedés várható Budapesten, itt, a Városligetben!

Tulajdonosváltás

Epheszoszi Hérakleitosz mondata már kb. 2500 éves, miszerint “nem léphetünk kétszer ugyanabba a folyóba”. Vagy mégis? Nehéz e téma kapcsán nem érinteni az éppen aktuális politikai összefüggéseket, döntéseket.
Szinte kí­nálkozik annak megemlí­tése, hogy a tervszerű telepí­tés első fáit még József nádor adta a városnak, mégpedig saját kastélykertjéből, Alcsútról.

Egy kis kitérő: az akkor még meglévő óriás laktanya, majd börtön, az Újépület déli fala mellett létesült az első városon belüli park. 1930 óta Telcs Ede domborművével ékes márvány dí­szkút hirdeti az első faültetés emlékét ott, a Szabadság tér déli sávjában, azt a pillanatot, amikor Széchenyi István felesége, elültetvén az első platánt, azt mondta: “Virulj!” A téma meg úgy kerül beszámolónkba, hogy fennmaradt az az 1846. január 20-án kelt levél, melyet Széchenyi í­rt József nádorhoz. Ebben ez áll: “Minthogy tudomásom szerint a pesti Városliget platáncsoportjában néhány fa a túlzott sűrűség miatt kiemelendő, és néhány nagy fa az Újépületnél létesí­tendő sétányt lényegesen szépí­tené, í­gy a Pesti Sétány Társulat nevében bátorkodom császári Fenségedet legalázatosabban arra kérni, kegyeskedjék nekünk az emlí­tett platánokból 12 darabot átengedni szí­ves legyen.” Persze azok a “nagy fák” akkor nem voltak nagyobbak, idősebbek, mint amilyeneket ma egy faiskolából vásárolhatunk.
A mai Városligetnél jóval nagyobb területet még IV. Béla adományozta a Domonkos-rendi apácáknak, akárcsak a Nyulak szigetét, ahol lánya, Margit töltötte aztán az életét.
De nem érdemes ennyire visszamennünk az időben. A Városerdő – ahogy sokáig nevezték németül is, magyarul is – szinte teljesen elpusztult a török hódoltság alatt, s csak Mária Terézia rendelkezett újrafásí­tásáról 1751-ben.
Egy érdekes dolog a kronológiában: I. Lipót császár, s 1655-1705 között magyar király a Városerdőt Pest városának adományozta. S ez a tulajdonjogi helyzet változott meg most, három és fél évszázad múltán, amikor a kormányzat úgy döntött, hogy elveszi Budapesttől, állami tulajdonná teszi, s ezt 2013. december végén, karácsony és szilveszter között (egyéni képviselői indí­tványra) törvénybe is foglalta. Ez a bizonyos 2013. évi CCXLII. törvény az internetről kikereshető. Lényeges első sorai és első bekezdése í­gy szól:
“Az Országgyűlés a magyar állam, Budapest Főváros Önkormányzata és Budapest Főváros XIV. Kerület Zugló Önkormányzata osztatlan közös tulajdonában álló Városliget országos jelentőségének és a nemzet emlékezetében betöltött kiemelkedő szerepének tudatában, a Városliget megújí­tásának és fejlesztésének megvalósulása érdekében új törvényt alkot. A Városligetben megvalósí­tásra kerülő épí­tési beruházások kiemelt állami feladatnak minősülnek.”
“1. § (1) A Budapest XIV. kerület 29732/1 helyrajzi számú ingatlannak (a továbbiakban: városligeti ingatlan) az államot, Budapest Főváros Önkormányzatát és Budapest Főváros XIV. Kerület Zugló Önkormányzatát megillető tulajdoni hányada e törvény erejénél fogva mint közfeladat ellátásához szükséges terület ingyenesen, az e törvény hatálybalépésétől számí­tott 99 éves időtartamra az állam 100%-os tulajdonában álló Városliget Ingatlanfejlesztő Zrt. vagyonkezelésébe kerül. A városligeti ingatlanon fennálló épí­tményekre e törvény hatálybalépését megelőzően az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett egyéb vagyonkezelői jogok, illetve Budapest Főváros Önkormányzata forgalomszervezési, közútkezelési és közösségi közlekedési infrastruktúra fenntartási, továbbá településtisztasági és hulladékgazdálkodási feladatkörei változatlanul fennmaradnak.”
Fontos tehát: az eddigiekért, a nem megfelelő kezelésért, gondosságért elmarasztalt főváros felelőssége a takarí­tásért, a kertészeti tevékenységért, a rend és a közlekedés biztosí­tását illetően megmarad. Viszont az új épületek, s az átépí­tett régiek is az állam tulajdonába kerülnek, miközben, mint “kiemelt beruházásra” a Városligetben végzendő tervezési-kivitelezési munkálatokra nem érvényesek az épí­tési-műemlékvédelmi-természetvédelmi jogszabályok, s a még érvényben lévő fővárosi és kerületi rendezési tervek sem.

A Szépí­tő Bizottmány munkája

A rendezési tervekről már azért is fontos beszélni, mert a mai Városliget története í­gy kezdődik: a mi Városligetünk ugyanis Európa első tervezett városi közparkja. A 18. század közepén fűzfákkal ültette tele Pest városa az erősen vizes területet. 1799-től Batthyány József hercegprí­más bérbe vette és Witsch Rudolf mérnök irányí­tásával rendeztette a mocsarat s a felszí­nközeli vizeket, kialakí­ttatva két tavat. A kisebbik megvan, a mai Széchenyi-sziget a Vajdahunyadvárral. A nagyobbik, a Páva-, majd Nádor-sziget helye nagyjából ott volt, ahol ma a Széchenyi fürdő áll. A nevet egy kis épí­tmény őrzi ma is. A Ferenc József császár és király által 1896. május 2-án felavatott Millenniumi (mint tudjuk: a kontinensünkön az első) Földalatti Vasút eredetileg a Hősök tere után kibukkanva a napvilágra, a felszí­nen haladt tovább. Egykor volt – mára feltöltött – pályája feletti egyik, az íllatkert főbejárata előtti hí­dnak a város felőli oldala ma is kikandikál a földből, rajta a nevével: “Nádor hí­d”.
És akkor itt és most essék szó a másik ilyen funkciójú hí­dról is, mely nagyjából a Gundel előtt áll, és 1973-tól nem vezet sehová, azóta, amióta nem alatta zakatol el a földalatti vasút. Ez az első magyarországi vasbeton hí­d ma műemlék, s az oldalán hirdeti a megvalósí­tó, Wünsch Róbert nevét.
A városegyesí­tés 100. évfordulójára elvégzett “rekonstrukció” során hosszabbí­tották meg a Mexikói útig a földalatti útvonalát, mely addig a Széchenyi fürdő melletti végállomásig tartott. Ekkor süllyesztették le és vezették át a pályát a tó alatt. Sajnos nem ástak elég mélyre, í­gy a vasút feletti “töltés” kettévágja, s szinte kezelhetetlenné teszi a megmaradt ví­zfelületet.
Az olvasók elnézését kérem. Témánk annyira szerteágazó és sokszí­nű, hogy elég nehéz következetesnek maradni. Nem véletlen, hogy minden Városligetről szóló lexikon vagy más internetes anyag fejezetekben teszi elérhetővé a legfontosabb tudnivalókat.
Batthyány József betartotta a várossal kötött megállapodását, s az Ökördűlő (Ochsenflur) ví­zrendezési munkálatai, fásí­tása, a liget kialakí­tása szépen alakult. Nem í­gy örököse, Batthyány Tivadar, aki a fák kitermelésével megszegte azt, s a város 1805-ben felbontotta vele a szerződést ezért.
Pest városának fejlődését oly fontosnak tartotta József nádor, hogy a megfontolt, az alaposan átgondolt és jól szervezett munkálatok irányí­tására életre hí­vta a Szépí­tő Bizottmányt 1808-ban. Közel 110 éve már – s üzenet a mának: ezt maga a császár is elfogadta, – hogy “ad hoc” döntések, s azok kierőszakolt végrehajtatása helyett szükség van az egész város fejlesztését, alakí­tását átlátó urbanisztikai gondolkodásra, abban körültekintő döntéseket meghozni képes városrendezési tervre. Az első ilyen terv Hild János nevéhez fűződik, s az épí­tészeti ügyek kérdésében Pollack Mihály volt a nádor és a testület legfőbb tanácsadója.
A Szépí­tő Bizottmány kiemelkedően fontos feladatának tekintette a Városerdő rendezésének kérdését, pályázatot í­rt ki, s 1813-ban meg is bí­zta az első helyezettet, Heinrich Christian Nebbient (akinek a munkája Magyarországon többek közt a tóalmási és a martonvásári kastélyok parkja is) a terület közparkká alakí­tásának megtervezésével. Érdekesség, a nyertes a 200 arany pályadí­jat felajánlotta a liget épí­tésére, s dí­jmentesen vállalta a tervezést és a kivitelezés irányí­tását.

A világ első népkertje

Kerteket, parkokat már korábban is megnyitottak a köz javára, de ezek főúri, uralkodói parkok voltak. Az első, valóban a népesség számára tett gesztus a francia forradalom évében, 1789-ben a bajor uralkodó birtokán létesí­tett Englischer Garten Münchenben.
“A pesti Városliget, az akkor hivatalos nevén Stadtwí¤ldchen a világ első népkertje, amit egy város a saját birtokú területén, a saját költségén, a saját polgárai számára létesí­tett oly módon, hogy a tervezőt pályázat útján választotta ki.” Ezt a fontos mondatot Jámbor Imre tájépí­tész egyetemi tanárnak a Magyar Tudományos Akadémián elhangzott beszédéből veszem át. A “Mindent a maga helyén” cí­mmel, a Magyar Urbanisztikai Társaság által 2015-ben megszervezett konferencián elhangzottak “Városliget Város Vár” cí­mmel könyv alakban is hozzáférhetővé lettek.
Jámbor professzor a Városliget térszerkezetének, csomópontjainak, megtervezett nézeteinek, átlátásainak pontos ismeretében í­rta: “a hosszan átlátható, szabadon formált térszerkezet, az egyes terek arányai, alaprajzi formái és kapcsolódásai, a térfalak kiképzése, a széleken vezetett utak, ahonnan az egészet átfogó perspektí­va kí­nálkozik, a virágcsokor-szerűen, néhány faj egyedeiből kialakí­tott, a tereket tagoló plasztikus facsoportok, mind a klasszicista festői kert romantikus átiratai”. Majdnem száz éve, 1817-ben kezdődtek meg a kivitelezési munkák, s azokat négy éven át Nebbien irányí­totta. Fennmaradt számos térkép, rajz és festmény a Ligetről a 19. század első feléből. A legismertebb talán Erhardt ígostnak a 144 hektáros Városligetet ábrázoló 1832-es térképe (melyet Budapest Főváros Levéltára őriz) és Rudolf Alt számtalanszor reprodukált, kiadott képei. Mostanában, amikor a mai politikai döntés nyomán új nagy épületeket szándékoznak épí­teni a Városligetbe, véglegesen megváltoztatva annak eredeti funkcióját és karakterét, szokás és érdemes is emlékeztetni arra, hogy a világ nevezetes nagy parkjaiba ma senkinek sem jutna eszébe bármilyen fontos és szép épületet emelni. “De mí­g az Englischer Garten és az 1858-ban létesí­tett New York-i Central Park ma is teljes terjedelmében, az eredeti térszerkezetét megőrizve, több felújí­tás után szépen karbantartva ott van a város szí­vében, addig a Városligetet története során többször megcsonkí­tották, területét feldúlták, olyan funkciókkal terhelték, amelyek elhelyezésére a liget szomszédságában lett volna elegendő terület” – idézem Jámbor Imrét, aki sokak véleményét összegezte í­gy.

26 hektárt vágtak le a Ligetből még közvetlenül a Szabadságharc előtt, a Pest-Vác vasútvonal épí­tésekor – bár alternatí­v javaslat is készült. Az éppen most 150 éves íllatkert létesí­téséhez újabb 18 hektárt vágtak le 1864-66 között. Bár ez utóbbi mindmáig – ha a Kós Károly és Zrumeczky Dezső épí­tészpáros által az I. világháborút megelőző években tervezett állatkerti épületeket körülölelő területről beszélünk – többé-kevésbé kert, nevében is.
Hasonlóképpen értékelhető az egykor volt, még a 19. század közepén kialakult mutatványos tér, a Vurstli és a szomszédos Angol Park, valamint e kettőből 1950-ben összevont Vidám Park tulajdonképpen fás-kertes térben pavilonokként elhelyezett épülettömege. A Vidám Park 2013-ban bezárt, területét az íllatkerthez csatolták, a helyén 2014-ben nyí­lt a Holnemvolt Park, mely 2015 őszéig állatparki környezetben működtetett tovább néhány régi mutatványt. Csak három, műemléki védettséget élvező épület marad fenn – a most ismeretes tervek szerint a területet üvegezett födémmel lefedik, s egy óriás pálmaházhoz hasonlatos funkciót kap “Biodóm” néven.
Érdekes és furcsa: az íllatkert számára í­gy lefedett területet éppúgy beszámí­tják zöld területként a Liget-projekt kormányzati beruházás propagandaanyagaiban, akárcsak a lebetonozott tó medrét, ví­zfelületét.
A tavat eredetileg a Rákos-patak vize táplálta, melynek befolyó nyí­lása ma is megvan – szárazon – a jáki kápolna mögötti ví­ztelen betonparton, s őrzi a pesti Duna-part korlátjának átalakí­tásakor abból idekerült két látványos bronz sárkánykí­gyó. A tó felett a Kós Károly sétányra vezető “millenniumi” hí­don egykor gázzal, majd villannyal világí­tó dí­szes lámpacsokrokat – felújí­tásuk, pótlásuk helyett – a Lánchí­d tartalék kandelábereire cserélték a háború után.
A Vajdahunyadvár másik oldalán, a Washington-szoborhoz vezető kis hí­dról hiányoznak a lámpák.

Kincs a föld alatt

A kiegyezés idején kért fúrási engedélyt Zsigmondy Vilmos bányamérnök a Nádor-szigeten, s bejelentette, hogy hajlandó lenne akár “saját költségén mélyeszteni”, annyira biztos volt a várható sikerben, s úgy gondolta, hogy a majd megtalálandó artézi ví­zre érdemes lenne “fürdőházat” épí­teni. Zsigmondy mellszobra – Szécsi Antal műve – ott áll a Kós Károly sétány mellett, szemben Európa talán legnagyobb fürdőegyüttesével, mely az első, 1881. június 30-án megnyitott artézi fürdő helyén létesült két épí­tési periódusban. Az 1913 júniusára felépült, kí­vül-belül palotaszerűen dí­szes épület tervezője Czigler György, mí­g az íllatkert felőli oldal 1927-re felépült bőví­tménye Francsek Imre munkája. A Czigler-szárny káprázatos kupolaképe s további mozaikjai Róth Miksa műhelyében készültek Vajda Zsigmond festőművész kartonjai nyomán. Az épület szobrait, külső kútjait a kor neves szobrászai, Telcs Ede, illetve Maróti Géza alkották. Az 1938-ban fúrt és Szent István nevére keresztelt új kútból, 1256 méter mélyből 24 óránként 6000 köbméter 77 ºC-os ví­z táplálja a gyógyfürdőt, mely a Városliget és “Budapest fürdőváros” egyik legnépszerűbb helye.
Az első artézi kút a mai Hősök terén állt, amelyet az Ybl Miklós tervezte épí­tmény, a “gloriette” váltott 1884-ben. Majd ez is költözött, amikor a millenniumi emlékmű épí­tése megkezdődött, de megvan ma is: mint “Széchenyi-kilátó” kapott új funkciót és helyet Budán.
1880-ban Lechner Ödön tervezte az első jelentős műkorcsolyacsarnokot a Ligetben, melyet aztán a millenniumra Francsek Imre épí­tész tervei szerint bőví­tettek, épí­tettek át. A tó alábetonozva már korántsem valódi élőví­z, de csónakázásra ma is megfelelne, ha a betonteknőt feltöltenék a jeges szezon végén, s nem engednék le belőle újra és újra a vizet egy-egy kereskedelmi vagy sportesemény kedvéért.
A ví­z rendkí­vül fontos szerepet tölt be a Városliget történetében.
Itt folytatjuk a következő részben.