Annak ellenére, hogy a szfinxek fenséges alakjáról esősorban a távoli időkre és tájakra asszociálunk, Európában és azon belül Magyarországon is számos példányukkal találkozhatunk főúri kastélyok és középületek díszítőelemeiként, védelmezőiként. Hogyan alakult és milyen jelentésekkel gyarapodott az idők során a szfinxek ábrázolása? És milyen hagyományokat őriznek a hazánkban fellelhető kidolgozásai?
A szfinxek az ókor óta gyakori alakok az európai művészetben, ám az első ábrázolásaik nem ezen a kontinensen születtek. Az oroszlántestű és emberfejű keveréklények legkorábbi szobrait az egyiptomi Óbirodalom idején, a Kr. e. 3. évezred közepe táján készítették. A legismertebb a Gízában található Nagy Szfinx, amely egy 4. dinasztiabeli uralkodó, Hufu (Kheopsz) fáraó vagy fia, Hafré (Kephrén), arcvonásait viseli.
Az ókori ábrázolások
Míg számos keveréklény a mitológia és a mágia világának szörnyeként ismert, addig a klasszikus egyiptomi szfinxek eredetileg a királyi hatalom szimbólumai voltak: az emberi és az isteni világ között összekötő szerepet betöltő uralkodó természetfeletti hatalmát jelenítették meg. Emberi fejük a fáraó evilági aspektusát hangsúlyozta. Az ezen viselt királyi nemesz kendő és a homlokot díszítő ágaskodó kobra, az ureuszkígyó az uralkodói pozíciót szimbolizálta. Az isteni eredetű hatalomra a napkultusszal kapcsolatban álló oroszlántest utalt, hiszen a király az egyiptomiak elképzelése szerint a napisten fia volt.
A fekvő, nemesz kendős típus mellett másféle szfinxeket is készítettek Egyiptomban. Például az álló, ellenséget letaposó szfinxek hódítóként jelenítették meg a fáraót. Voltak továbbá női szfinxek is. Ezek egyik jellegzetes csoportját alkották az Újbirodalom idejéből származó, királynékat megjelenítő alkotások, amelyeket időnként szárnyakkal ábrázoltak.
Az egyiptomi szfinx más ókori megjelenítésekre is hatással volt. Már a Kr. e. 8–7. századi archaikus görög vázákon is szerepelnek hasonló alakok, de a görög mitológiából jól ismert, Théba lakosait a találós kérdéseivel rettegésben tartó, és a várostól naponta emberáldozatot követelő szfinx csak később jelent meg. A hátsó lábán ülő vagy sétáló oroszlántestű lény szárnyakat viselt. Legkorábbi előfordulásain férfiként jelenik meg, ám később a női változata terjedt el. Ellentétben az egyiptomi szfinxszel, amely az isteni hatalmat szimbolizálta, a thébai szfinx veszedelmes szörnyetegként jelent meg. Ugyanakkor – mint az a veszélyes keveréklények és szörnyek esetében gyakran előfordul – a görög szfinx védelmező funkcióval is bírt. Ez utóbbi szerepében jelent meg szarkofágokon, a halotti sztélék tetején, valamint a templomok oromzatára helyezett díszítményként.
Kóthay Katalin cikkének folytatását keressék az IPM júliusi számában, az újságárusoknál vagy a laptapir.hu oldalon!
