Szexi-e a magasház? Budapest jelenlegi (és több korábbi) főépítésze szerint nem, de a gyakorlat azt mutatja, hogy minden dicséretes erőfeszítés ellenére a városok képét nem a szakma, sokkal inkább az ingatlanfejlesztők szempontjai formálják. Az ő kérdésük pedig az: megéri-e toronyházat építeni? Bár erre nem adható egyértelmű igenlő válasz, a tornyok mégis makacsul törnek az ég felé. Mi motiválja Bábel építőinek serény utódait? A felhőkarcolók genezisét firtató írásunkban ennek eredünk nyomába.
Amikor a kisfiam iskolás lett, még nem voltak otthon számítógépek, sem a zsebben telefonok. Tanítás után a gyerekek lekuporodtak a földre, és amíg a fáradtan értük vánszorgó szülőket várták, a matekórán használt színes műanyag hasábokból építettek. Mégis mit? Hát tornyot! Izgalmas volt felfelé terjeszkedni, és lelkes ováció fogadta a fantasztikus építmény látványos összeomlását. Honnan ered a zsigeri vonzalom a magasságot meghódító konstrukciók iránt? Bábel tornyának mítosza adja meg a választ: az ember az eget ostromolja, versenyre kel a teremtéssel, ám a határok feszegetése egy idő után óhatatlanul bukáshoz vezet. Ez a rítus ismétlődik újra és újra a gyerekek építőkockákból, illetve manapság már digitális platformon megvalósuló próbálkozásaiban, valamint a globális léptékben játszadozó építtetők és építők egymásra licitáló épületcsodáiban. Legyen szó egyházi vagy világi hatalomról, a földhözragadt hétköznapok közül a magasba törő struktúrák egyértelműen hirdették a tömeg számára, hogy aki ezeket birtokolja, az felettük áll.
Felhőkarcoló vagy toronyház?
A kétféle, széles körben használatos magyar elnevezés – a 19. század végi amerikai építészetben felbukkanó skyscraper tükörfordítása, illetve a magasház kifejezés magyarítása – híven mutatja a magas épületekhez kapcsolódó kettősséget. Utóbbi a gyakorlat felől közelít, nevében is a prózai valóságra utal. A felhőkarcoló kifejezés azonban némi pátosszal már magában foglalja a toronyépületek szimbolikus jelentőségét is: a dicsőséget, az eget ostromló emberi tudás ünneplését. Bábel mítosza figyelmeztet e törekvések veszélyeire – amire persze a 20. század hajnalán, a technológiai fejlődés bűvöletében vígan fittyet hányt az emberiség, ám a spirituális hagyományok nagyon is tisztában vannak vele.
Égi/földi védelem
Utóbbi meghatározás a torony funkcionális kettősségére is utal: az axis mundi, az eget a földdel összekötő függőleges tengely megjelenítése mellett az épített tornyoknak – legyen szó várbástyáról vagy úgynevezett „donjon”-ról, esetleg lakótoronyról – már a korai időktől fontos gyakorlati szerepük volt: hatékony védelmet nyújtottak a támadókkal szemben. Az idők során ez a funkció mindinkább háttérbe szorult, és az erő, a hatalom szimbolikája vette át a helyét. A modern felhőkarcolók első aranykorában, a 20. század elején már nagyon is hétköznapi tevékenységek folytak a nagyvárosban szimbolikus szerepet betöltő tornyok gyomrában: a vezérigazgató üvegfalú, panorámás irodája mellett szorgos ügyvivők hada építette a kapitalizmus bábeli monstrumát. A 21. század hajnalán az egész világot megrázó terrortámadás szándékosan a World Trade Center ikertornyait vette célba, és az sem véletlen, hogy ezek helyére nem épültek újabb tornyok.
Bár minden kultúra építészete törekedett a vertikális irányban rejlő lehetőségek kiaknázására, az építéstechnológia érthető módon korlátokat szabott a méreteknek. A magassággal járó statikai problémákat a padlón építkező kisfiúkhoz hasonlóan a történelem előtti, majd a történeti korok építőmesterei is megtapasztalták. Az alapterületéhez képest radikálisan karcsú építménynek nemcsak a külső erőkkel – széllel, villámmal, hóteherrel – kellett tudnia dacolni, de kihívást jelentett saját súlya hordozása is. Bár az építők már a korai időktől igyekeztek leküzdeni a nehézségeket, eleinte kénytelenek voltak követ kőre rakva beérni a felfelé szűkülő formákkal. A maja piramisok és a babiloni zikkuratok nem véletlenül mutatnak azonos képet – a szerkezet állékonysága indokolta lépcsős kialakításukat. A korai egyiptomi piramisok is hasonlóak voltak, az isteni magasságokba emelkedett hatalom kifejezésének igénye csiszolta őket idővel tökéletes gúlává. Nem véletlen, hogy máig a konteók kedvenc terepe a piramisok létrehozásának rejtélye: kevés épített szerkezet fejezi ki erőteljesebben a transzcendencia földi jelenlétét, mint a sivatag vízszintes horizontjából kiemelkedő elvont geometria. A középkori településeken magasodó székesegyházak Isten dicsőségén túl az egyház hatalmát voltak hivatottak a pórnép agyába vésni. A kéttornyos keresztény bazilikák megjelenése az európai építészetben meglepően előzmény nélküli – hatalmas méretükkel és tornyaikkal a földszintes viskók között körülbelül olyan hatással lehettek a szemlélőkre, mint kortársainkra Manhattan és az európai nagyvárosok felhőkarcoló-negyedei vagy a Távol-Kelet gigantomán luxustornyai.
A cikk folytatásából megtudhatják:
- Milyen mérnöki kihívásokkal kellett megbirkózniuk a felhőkarcolók tervezőinek?
- Mi jellemzi az első toronyházak esztétikáját?
- Hogyan hatott a nemzetközi toronyépítési láz a magyar építészetre?
Zöldi Anna cikkét keressék az IPM márciusi számában, az újságárusoknál vagy a laptapir.hu oldalon!
