Eltűnt bókok nyomában

Hol vagyunk már a József Attila-i magasságoktól? „Minden mosolyod, mozdulatod, szavad / őrzöm, mint hulló tárgyakat a föld. / Elmémbe, mint a fémbe a savak, / ösztöneimmel belemartalak, / te kedves, szép alak”. A klasszikus értelemben vett bók kihalófélben van. Pedig egy orosz mondás szerint a nők a fülükkel látnak.

 

Míg a férfit a vizuális ingerek veszik le legkönnyebben a lábáról, addig a hölgyeket egy-egy jól elhelyezett bókkal lehet megnyerni. Csakhogy a férfiak nem szeretnek bókolni, annyira tiszteletben tartják a nők egyenjogúságát – állapította meg egy francia tanulmány a közelmúltban.

Az értelmező kéziszótár a bók szónak két jelentését adja meg: 1. Udvarlásul vagy hízelgésül mondott kedveskedő dicséret, szólam. 2. rég(ies). (Kisebb) meghajlással kifejezett tiszteletadás. Egyébként a bók kifejezés 1813-ban keletkezett a nyelvújítás korában elvonással a bókol igéből.

Tar Károly az Illemszótárában a következőképpen fogalmaz: „Állítólag még nem ment ki a bók a divatból. A nők szeretik, ha szépnek, kedvesnek, csinosnak tartják őket, és ezt időnként valamilyen elfogadható formában tudomásukra is hozzák. A bókolás nem lehet hamis hízelgés. Az ilyesmi kibújik, mint szeg a zsákból, és kilóg, mint a lóláb. Legjobb, ha szívünkből jövő érzésből dicsérünk és kedveskedünk.” Megerősítés a párok között, ugyanakkor verbális kardváltás, és egyik jellemzője, hogy komoly (szellemi) lélekjelenlétet kíván. Jó önbizalom, önerő kell, de az intelligencia és a szeretet egy fokán szinte művészi szintre emelhetjük azt, hogy elismerjük a másikat. A bók a másik személy megerősítését, bátorítását szolgálja, a legmélyebb emberi szükségletünk az, hogy elismerést kapjunk másoktól.

Balassi bókverse (a szó régi és mai értelmében), a Hogy Júliára talála, így köszöne néki című, bókok halmozását tartalmazza, a vége pedig a régies értelemben vett bók: „Én drágalátos palotám, / Jó illatú, piros rózsám, / Gyönyörű szép kis violám, / Élj sokáig, szép Juliám! […] Júliámra hogy találék, / Örömömben igy köszenék, / Térdet-fejet neki hajték, / Kin ő csak elmosolyodék.”

Az Illem. A jó társaság szabályai. Útmutató a művelt társaséletben című könyvet egy nagyvilági hölgy írta. Negyedik, tetemesen bővített kiadásában ezt olvashatjuk: „A férfinak nagy figyelmet kell fordítania a meghajlásra. Az elegáns meghajlás lényeges dolog és magától értetődik, hogy idős és előkelő egyének előtt mélyebben, egyrangúak vagy fiatalabbak előtt kevésbé mélyen kell magát meghajtania. Csak arra vigyázzon az illető, hogy egyenesen hajoljon meg s ne valahogy egy oldalra, mert mi sem nevetségesebb, ügyetlenebb, mint az oly férfi, ki egy oldalra hajtja meg magát.”

A bók négyirányú lehet. Szűkebb értelemben a csak nőknek szóló bókokat, tágabb értelemben pedig három másik irányút különböztethetünk meg: nő a nőnek, nő a férfinak és a legritkábban férfi a férfinak. „Szép az új ruhád, cipőd” – mondja egy nő a másiknak. Férfi a férfinak: „Nagyon érdekes volt, amit írtál. Tetszett.” „De klassz autó! Szeretem ezt a márkát.” Kölcsönösen mondhatják egymásnak a nők és a férfiak: „Nagyon jól táncolsz.”

A nők úgy gondolják időnként, hogy nem létezik ártatlan bók, és minden kedves megjegyzés mögött hátsó szándékot sejtenek. Egy felmérés szerint a nők 89 százaléka szeret bókot kapni, azonban 67 százalékuk csakis a partnerétől, más esetben kényelmetlenül érzi magát. 12 százalékuk semmilyen bókot nem kapott az elmúlt három hónap során. Hízelgésből és hátsó szándékkal mondott bók lehet a következő: „Béla, de jól néz ki, levágatta talán a haját?” Fontos a szituáció. Ha így üdvözli valaki a hentest, biztosan a szebbik karajból kap a boltban. A bók mindig legyen udvarias, tapintatos, és kell, hogy legyen reális alapja, igazságtartalma. Ne legyen mesterkélt, hanem spontán és őszinte. Ha kócos a hölgy, ne a haját dicsérjük, hanem inkább a sminkjét, ékszerét.

Napjaink bókjainak nyelvi repertoárja elszegényedett, bizonyos szép szavakat pedig ki sem merünk mondani. Ugyanakkor például ha valakire azt mondják, de jól néz ki, vagy de jó egészséges, ezzel azt fejezik ki kedvesen, hogy meghízott. A bók ebben az esetben sajátos eufemizmus. Létezik „ügyetlen” bók is bizonyos helyzetekben: „Ez majdnem olyan jó, mint ha az anyukám csinálta volna.”

A megfelelő bók mindig a helyzettől és a célszemélytől függ, tehát legyen személyes, vonatkozhat külső és belső tulajdonságra. „Te vagy az első igazi nő az életemben.” „Nagyszerű társ vagy.” „Tetőtől talpig nő vagy.” „Imádom a mosolyodat.” „Veled szeretném leélni az életemet.” „Végig tudnám beszélgetni veled az egész éjszakát.”

Ha egy nőnek azt mondjuk, nagyon tetszik a gondolkodásmódja, a lényeg az, hogy az intelligenciája előtt ne úgy hajoljunk meg, hogy közben azt éreztetjük vele, kellemes meglepetés számunkra, hogy el tud számolni háromig.

Vannak olyan bókok, amelyek már túl hosszúnak, avíttnak, patetikusnak tűnnek, és ezért megmosolyogjuk, ódivatúnak tartjuk az ekképp fogalmazó urakat. Például: „Köszönöm, hogy végre megismerhettem egy olyan nőt, aki mellett igazán férfi lehetek, és beteljesíthetem minden vágyát, akiért érdemes élni és harcolni vagy meghalni mindennap.” „Azt mondták, hogy esett az eső, mikor megszülettél. De nem esett, csak Jézus sírt, mert elveszítette a leggyönyörűbb angyalát.” „Küldtem egy angyalt, hogy vigyázzon rád. De visszajött, és azt mondta, hogy az angyalok nem vigyáznak egymásra.”

Egy már 28 éve hazánkban élő, magyarul jól beszélő és író kubai származású egyetemi tanár, térképész szakember néhány klasszikus kubai bókot idézett fel egy beszélgetésben. „Leánykám, ha Lázár meglát, ledobja a mankókat és elkezd futni!” „Leánykám, olyan vagy, mint a sarki trafik: kicsi, de gazdag választékkal…” „Asszonyom, a jóisten legyen önnel… én meg a leányával.” „Honnan szöktél, szépségem, a Szépművészeti Múzeumból?” „Szerencsések a szemek, amelyek látnak… és még szerencsésebb (boldogabb) a kéz, amely érinthet.” Férfi: Életem, Aliz a neved? Nő: Nem, miért kérdezi? Férfi: Mert egy nő, mint te, csakis Csodaországba való.

Uraim, ne feledjük: a bókolás verbális simogatás egy hölgy számára, éljünk vele!