Akadémiai és palánk helyesírás

A helyesí­rás nem jogszabály, nem törvény, hanem csupán ajánlás azok számára, akik a nagy nyilvánossághoz valamilyen í­rásbeli üzenettel fordulnak. Ez í­gy is van rendjén, hiszen milyen furcsa és abszurd volna a következő párbeszéd a börtönben: – Te miért vagy itt? – Három vesszőhiba és négy egybeí­rás miatt. 


Komolyra fordí­tva azonban a szót, azt is el kell mondani, hogy Magyarországon a helyesí­rás presztí­zsértékű, össztársadalmi elfogadottságú. Másodlagos szankcionálás alapja az iskolában van, például az érettségi dolgozatban, ugyanakkor elengedhetetlen a figyelembevétele az igényes könyvkiadásban, sőt, adott esetben a bí­róságokon hivatkozási alapul szolgál. Érdekességként még megemlí­thetjük, hogy az interneten vitába kerülő személyek között a legerőteljesebb sértések közé tartozik a másik helyesí­rásának a leminősí­tése. Napjainkban az ingyenes reklámújságok tartalmaznak elsősorban helyesí­rási vétségeket egyrészt azért, mert nem alkalmaznak korrektort, másrészt azért, mert a számí­tógép helyesí­rás-ellenőrző programja korántsem tud mindent kijaví­tani, harmadrészt mert ezek a lapok gyakran tartalmaznak olyan kifejezéseket, amelyek meglehetősen alkalmiak, egyediek, és egy jó helyesí­rónak is fejtörést okoz a leí­rásuk.

E téma kapcsán nagyon fontos, hogy feltétlen figyelembe kell venni a helyesí­rástudás szinteződését. A legalsó szint az iskolai, ettől magasabb, úgymond második szint a magyartanár, korrektor, olvasószerkesztő tudásszintje, s legfölül a szakmai helyesí­rás foglal helyet. így például a növénytannal foglalkozónak kell azt tudnia, hogy a szagosmüge egybeí­randó, illetve a geográfusnak, kartográfusnak azt, hogy a Csörnöc-Herpenyő-puszta pedig két kötőjeles. Meg kell emlí­teni azt is, hogy a szépirodalom művelői bizonyos szabadságot élveznek a helyesí­rásban, stiláris vagy egyéb hatáskeltés okán, í­gy például nemrég jelent meg egy verseskötet mégismarionett cí­mmel egybeí­rva, kis kezdőbetűvel. Ezen nem szabad felháborodni, akik ezt a kötetet elolvassák, érteni fogják a szándékot.

A helyesí­rás görögül ortográfia, a magyar megfelelője kezdetben az igazán í­rásnak tudománya szószerkezet volt, majd a nyelvújí­tás korában Révai Miklós alkotta meg a helyesí­rás kifejezést. Régi téves közhely, hogy a magyar helyesí­rás állandóan változik, tehát megtanulhatatlan. Az első helyesí­rási szabályzat 1832-ben jelent meg Magyar helyesí­rás’ és szóragasztás’ főbb szabályai cí­mmel. Jelenleg a 12. kiadás van érvényben, és korántsem óriásiak a változások.

Mi okozza a legnagyobb gondot a helyesí­rásban? Nos, elsősorban az egybe- és különí­rás. Itt kell megemlí­teni, hogy az internetes kereső egyáltalán nem alkalmas a helyesí­rásunk ellenőrzésére. Például a sí­felszerelésbolt egybeí­randó, ez az interneten helyesen csupán néhányszor szerepel, különí­rva pedig 124 alkalommal. A legnagyobb gondot a mozgószabály okozza, azonban létjogosultságát csak két példával hadd szemléltessem! Nem ugyanaz a mérges gombaszakértő, mint a mérgesgomba-szakértő, és nem ugyanaz az ortopéd cipőkészí­tő, mint az ortopédcipő-készí­tő. Azonban ennek az ismerete a fentebb emlí­tett második szint tudásanyagához tartozik.

Gyakran olvashatunk olyan véleményt, hogy az ly fölösleges a magyar helyesí­rásban. Erről í­rt az egyik országos napilap Hüje, aki elolvassa cí­mmel. Lehet, a szerző Weöres Sándor Kisfiúk témáira (2) cí­mű versére gondolt a cí­madáskor, amelyben a hüje szintén pontos j-vel szerepel: “|KARESZ HíœJE| / |GYÖNGYI HíœJE| / csak én vagyok okos / énnekem a segembe is felyem van.” A hüje szó pontos j-s í­rását el is nevezték palánkhelyesí­rásnak.

Tüzes reformerek mindig akadnak, ha a helyesí­rásról van szó, és gyakran “bombázzák” az Akadémiát a javaslataikkal. Például az ly eltörlését, mondván, hogy egy igen kis szóanyag helyesí­rásának a megtaní­tásába kell igen nagy energiát befektetni. Egy tanulmány szerint A magyar nyelv értelmező szótárában 2061 j-vel és 871 ly-nal í­randó kifejezés található. Ez a szótárban található összes kifejezés 5 százaléka. Ugyanakkor az ellenzők érvelései között szokott szerepelni az is, hogy kopott már ki hangunk, például a zárt í«, és ezzel együtt a betű is eltűnt. Ugyaní­gy kellene az ly esetében is eljárni, mivel az ly ejtése, ami az lj hangkapcsolatnak felel meg, mára kikopott, és úgy ejtjük, ahogy a j-t. Mindennek ellenére mind a szakemberek, mind a nagyközönség hagyományőrző, és legalább 80 százalékuk meg kí­vánja tartani az ly-t a magyar betűk sorában. Egy alkalommal a helyesí­rás miatt tettlegességig fajult az összetűzés egy tanár és egy szülő között. S mivel az eset botrányos hí­rű volt, az országos sajtót is bejárta. íme, a hí­r: “Az emberi butaság pofonjai. Közfeladatot ellátó személy elleni erőszak miatt indult eljárás egy házaspár ellen. A nyomozás adatai szerint a 29 éves férfi és felesége hétfőn reggel bementek a helybeli általános iskolába, és a folyosón bántalmazták a harmadikos gyermekük középkorú tanárnőjét. A rendőrkapitányság által elvégzett tanúkihallgatások szerint a szülők nem engedték el fiukat a korábbi osztálykirándulásra, és ezt az ellenőrző könyvébe tett beí­rással igazolták. Elmondásuk szerint azért támadtak a pedagógusra, mert az piros tollal kijaví­totta a szülői bejegyzés helyesí­rási hibáit.”

Kétségtelen, a szülőknek a törvényellenes cselekedetükért felelniük kell, azonban a tanárnő is vétkes, etikailag nem volt oka és joga kijaví­tani a hibákat, s ezzel megsérteni őket. A diákot meg kell taní­tani a helyes í­rásmódra, hogy teljesí­tse a penzumot, de vajon a szülőket is? Aligha. Főleg akkor, ha a szülők évi í­rásos kommunikációja egy-egy levél vagy képeslap megí­rására szorí­tkozik. Ha valaki bizonytalan egy-egy kifejezés helyes í­rásmódjában, keresse fel bátran a Magyar Nyelvi Szolgáltató Irodát (www.e-nyelv.hu). Ingyenesen 24 órán belül választ kap a feltett kérdésére.