Médiabonyodalmak

Elárulom, nem az én fejemben, hanem valamilyen szerkesztőségi megbeszélésen született meg a gondolat, hogy lapunkban legalább egyszer legyen szó a médium, médiumok, média, médiák formák használatáról, ugyanis alkalmazásukban egyrészt nincs egység, másrészt némi bizonytalanság, zavar is megfigyelhető. Az ötletet, illetve a javaslatot, hogy í­rjak róluk, készséggel elfogadtam. Ennek eredménye ez a cikk.

Bár alighanem csak keveseknek mondok újat vele, mégis annak megemlí­tésével kezdem, hogy az a média, amelyről itt szólok, egy angol eredetű nemzetközi szó, a mass-media ‘tömegkommunikációs eszközök (összessége)’ kifejezés utótagjának a bennünket érdeklő értelemben való átvétele. Mivel e szónak a valaminek a közepét, középső részét jelentő latin medium a forrása, a media már eleve többes számú, többes értelmű forma, úgy is mondhatjuk: gyűjtőnév. Ebből következik, hogy ennek magyar többesjellel ellátott változata, a médiák alak helyes vagy helytelen volta gyakori vitatéma. Vannak, akik a médiák formát egyértelműen elí­télik, de olyanok is, akik épp e mellett törnek lándzsát. Ennek szemléltetésére egy neves közí­rónk pár éve megjelent, kissé indulatosra sikeredett néhány mondatát idézem egy internetes hí­rportálról:
“Tehát a helyes többes szám: médiák, a helyes egyes szám: médium. A média kollektí­v egyes számú főnév magyarul nem létezik, kérem a műveletlen kartársakat, ne javí­tsák magyartalanra a kézirataimat, ha már anyanyelvünkhöz nincs fülük.”
Tisztelem a szerzőt, ezért nevét nem is í­rom le, már csak azért sem, mert itt nem csupán, sőt nem is elsősorban ezt a vitát igyekszem eldönteni, nyugvópontra hozni, hanem szótáraink – főleg a 2003-ban megjelent Magyar értelmező kéziszótár, Tótfalusi István Idegenszó-tár cí­mű, 2004-ben született testes munkája, valamint Tolcsvai Nagy Gábor 2007-ben napvilágot látott Idegen szavak szótára cí­mű műve – alapján mind a négy számí­tásba jövő szóalakot bemutatom jelentéseikkel együtt. Tudom, í­rásom í­gy nem lesz vonzó, élvezetes mű, de a célnak ezúttal ez felel meg legjobban.

Média. Ezzel kezdem, mert a nyomtatott (hagyományos) sajtónak és az elektronikus (hangos, hangos-képes, internetes/digitális) sajtónak ez a legelterjedtebb összefoglaló neve. Jelentése értelmező szótárunk szerint “sajtónyelvi” minősí­téssel: ‘a tömegtájékoztató eszközöknek, a nyomtatott és elektronikus sajtónak az összessége’. Tótfalusi István szótára a megfogalmazásával arra utal, hogy a nyomtatott sajtót meg az elektronikus sajtót önmagában, a másik nélkül is jelentheti a média, ugyanis í­gy definiál: ‘tömegközlési eszközök, nyomtatott vagy elektronikus sajtó’. Ez hasznos kiegészí­tés, mert csakugyan nem ritka, hogy egy-egy beszélő a média szóval főleg csupán az újságokra, mások viszont csak az elektronikus eszközökre utalnak. Médianyelv cí­mű, 2000-ben megjelent könyvében Balázs Géza í­gy í­r: “A magyar nyelvben a sajtó szót jobbára csak a hagyományos (papí­ralapú) sajtóra értjük; a rádiót és tévét elektronikus sajtónak vagy médiának mondjuk. Szerencsés lenne vagy sajtónak vagy médiának nevezni az összes médiumot.” Ez azóta már megvalósulóban van, de úgy, hogy nem a sajtó, amely sokak szemében még mindig a nyomtatott termékeket jelenti, hanem egyre inkább a média szó tölti be ezt a szerepet. Emlí­tett szótáraink egyébként a média szónak még egyéb jelentéseit is feltüntetik, de ezeket itt fölösleges lenne megemlí­tenem.

Médiák. Mivel ez nem szótári alak, szótárainknak nem feladatuk szólni róla, de Tótfalusinál azért ott találjuk ezt a megjegyzést: “A gyakran hallott médiák kétszeresen többes számú, magyarul jobb í­gy: médium, médiumok”, az értelmező kéziszótár pedig miközben a média szónak ‘valamely tömegtájékoztató eszköz’ [tehát csak egy, nem az ilyen eszközök összessége! G. L.] jelentését pongyola használatúnak minősí­ti, ezt e formával szemlélteti: “a médiák”. Bár az efféle kétszeres többesjelölés a forrásnyelv és az átvevő nyelv különbségei miatt érthető módon nem ismeretlen nálunk – gondoljunk ilyen, olykor még ma is előforduló alakokra: Alpesek, Beatlesek, paparazzik -, a 2005-ben megjelent Nyelvművelő kéziszótár szerint a médiák alak “nem tekinthető szerencsésnek”. Maradjunk is ennyiben!

Médium. Noha e szóról elsősorban a hipnotizálható, spiritiszta érvelés szerint szellem előhí­vását közvetí­tő személy jut eszünkbe, a mi témánkhoz is van köze. A Magyar ételmező kéziszótár “sajtó” minősí­téssel ezt a jelentését adja meg: ‘tömegtájékoztató eszköz’, az Idegen szavak szótárában viszont ezt a kitágí­tott értelmezést találjuk: ‘a közlést továbbí­tó eszközök gyűjtőneve valamely kommunikációs rendszerben’, valamint megadja ezt a tömegtájékoztató eszközökre szűkí­tett, de ezeket tekintve összesí­tő értelmezést is: ‘a tömegtájékoztató eszközök (í­rott és elektronikus sajtó, rádió, televí­zió) összessége’. Tótfalusinál a bennünket érdeklő részben ezt találjuk: ‘tömegközlési eszköz, tömegtájékoztatási eszköz, sajtó’.

Médiumok. Ilyen önálló cí­mszó a szótárakban természetesen nincs, de az értelmező szótár példamondata mégis erre is vonatkozik, ugyanis a médium cí­mszóhoz kapcsolt példamondat ez: “A médiumoknak nagy hatásuk van a közvéleményre.”

Összegezésül s egyúttal némi útravalóul – dióhéjban – a következőket mondhatom, illetve í­rhatom le:
Napjaink nyelvhasználati szokásai szerint a tömegtájékoztató eszközök legelfogadottabb s legajánlhatóbb összefoglaló megnevezése a média szó, a csak hagyományos, papí­ralapú hí­rközegeké pedig a sajtó. Ha csupán egyet emelünk ki a tömegtájékoztató eszközök közül, akkor vagy közvetlenül megnevezzük azt: újság(ok), rádió, televí­zió stb., vagy a médium szóval utalunk rá. A megfelelő szövegösszefüggésben ennek természetesen többes számú médiumok alakját is bátran használhatjuk, semmi okunk félreérthetőségtől tartani.
A médianyelv, azaz a tömegtájékoztató eszközök nyelvhasználata kiemelt helyet és szerepet tölt be a többi nyelvváltozat, azaz a társalgási nyelv, a szaknyelvek és a többi között annak következtében, hogy ennek van a legnagyobb hatása a beszélőkre. Mivel ez terjeszt leginkább új divatokat, ez szolgál példaként tí­z-, sőt százezreknek, a médiában szereplőktől jogosan várhatjuk el, hogy követésre nem méltó, nem szerencsés nyelvi formákat ne terjesszenek.