Szeptember 11.: lehetett-e összeesküvés?

2001. szeptember 11-én egy terrorista csoport eltérí­tett négy utasszállí­tó repülőgépet, és miután átvették az irányí­tásukat, kettőt a New York-i Világkereskedelmi Központ ikertornyainak vezettek, egy a Pentagonba csapódott, a negyedik pedig egy mezőn zuhant le Pennsylvania államban, miután az utasok fellázadtak a gépeltérí­tők ellen. A példátlan, történelmi jelentőségű terrorakció több mint háromezer halottat számlált. Ehhez a számhoz adódnak az azt követően kirobbant háborúk áldozatai is.

Léteznek azonban olyan konspirációs elméletek, amelyek elutasí­tják a hivatalosan elfogadott verziót, és azt feltételezik, hogy az Egyesült íllamok kormánya, netán annak valamely szélsőséges csoportja, vagy más hatalmak hagyták, hogy a merényletek végbemenjenek, vagy netán közvetlenül véghez vitték őket annak érdekében, hogy ürügyet gyártsanak a katonai költségvetés növelésére, a személyi szabadságjogok csökkentésére vagy külföldi katonai beavatkozások kezdeményezésére.
Az alternatí­v teóriák hí­vei közül sokan úgy vélik, hogy az ikertornyok, valamint a kisebb 7-es torony nem a becsapódó repülőgépek és az azokból következő tűzesetek miatt dőltek össze, hanem szándékosan ledöntötték őket, méghozzá robbanószerekkel vagy egyéb csúcstechnológiával. Szerintük a Pentagonnak sem utasszállí­tó gép ütközött, hanem rakéta vagy egy vadászgép, esetleg az épület belsejében elhelyezett bombák okozták a robbanást; a Pennsylvania államban lezuhant gépet pedig szándékosan lőtték le, vagy kicserélték egy rádióvezérelt hasonmásra.
Ezeket az elméleteket nem érdek nélkül terjesztik, pusztán az igazság védelmében. Nagyon sok pénz forog ezek körül a konspirációs teóriák körül: Thierry Meyssan, „A nagy hazugság” cí­mű sikerkönyv szerzője több mint egymillió eurót zsebelt be a szerzői jogokért. Követői, mint például Alex Jones, David Ray Griffin és még sokan mások, szintén milliós példányszámokat adtak el könyveikből és dokumentumfilmjeikből DVD-n (amelyeket különböző tv-csatornák gyakran minden kritika nélkül közvetí­tettek).

Gyanakvás és kétségek
A szeptember 11-i események rendkí­vüli mivolta első látásra teljesen érthető kétségeket ébreszthet, azonban a tények alapos felmérése, az oknyomozói vizsgálatok és a szakirodalom részletes áttanulmányozása után kiderül, hogy az alternatí­v elméletek eddig felhozott érvei a követők technikai felkészületlenségéből adódó hibás állí­tásokon, adatok és vallomások önkényes kiválasztásán és kiforgatásán, sőt néha álló- és mozgóképek hamisí­tásán alapulnak.
Például gyakran elhangzik, hogy a megrongált Pentagonról készült fényképek tanúbizonysága szerint a lyukat nem okozhatta egy utasszállí­tó repülőgép, mert ahhoz túl kicsi. De ha megvizsgáljuk a teljes fényképsorozatot, világossá válik, hogy ennek az elméletnek a képviselői csak azokat a képeket mutatták be, ahol a lyuk egy részét kitakarják a tűzoltó ágyúk ví­zsugarai, a többi képről mélyen hallgattak. Mivel a Pentagon méretei ismertek, könnyűszerrel kiszámí­tható a lyuk valódi mérete: ha megnézünk egy fotót a kérdéses homlokzatról, jól látható, hogy 35 méternyi fal teljesen eltűnt, 54 méternyi fal pedig megrongálódott. A repülő, amely a homlokzatnak ütközött, egy Boeing 757-es volt, amelynek szárnyfesztávolsága 38 méter.
Az Egyesült íllamok légvédelmi apparátusának elmaradt reakciója furcsának tűnhet egészen addig, amí­g nem ismerjük az akkori eljárást. Az eltérí­tett gépek belső járatok voltak, mí­g a légvédelem feladata a határok védelme volt esetleges kí­vülről érkező támadások ellen. Gépeltérí­téskor az akkori procedúra még nem engedélyezte egy olyan repülőgép lelövését, amely civil utasokat szállí­tott: a vadászgépek csupán kí­sérhették a gépet, amí­g a pilóta tárgyal a gépeltérí­tőkkel. Egy olyan forgatókönyv, amelyben a gépeltérí­tők maguk is pilóták, és átveszik a repülő irányí­tását, egyáltalán nem volt számí­tásba véve.