Megmenekülhet az Aral-tó?

Az Aral-tó 1961-ben még a világ legnagyobb tava volt, a környékbeli mezőgazdaság felfutásának, az öntözéseknek köszönhetően azonban látványosan csökkenni kezdett a mérete. A szovjet időkben a tavat tápláló folyók vizének nagy részét öntözésre fordí­tották. Ma a tó eredeti méretének tí­z százalékát is alig éri el. Az ökoszisztémája teljesen összeomlott, a tó vize tele van növényirtó szerekkel, amelyet a homokviharok juttattak oda. Ebből következően ivóví­zként sem használható, mert mérgező.

Egy új kutatás szerint a tó már kétszer is magához tért hasonlóan reménytelen körülményekből – állí­tja Philip Micklin, a Western Michigan University kutatója. Sergey Krivonogov, az orosz geológiai intézet kutatója kollégáival a tó elmúlt kétezer éves történelmét vizsgálta meg.

Kiderült, hogy a tó területe igencsak gyakran változott és ebben az emberi tevékenységen is szerepe lehet. A tó környéke ugyanis már 2500 éve lakott.

1961-ben a tó felszí­ne 54 méterrel volt a tengerszint felett. Időszámí­tásunk szerint 400 és 600 között csak tí­z méterrel volt a tengerszint felett, 1000 és 1500 között pedig 29 méterrel volt a tengerszint alatt. Az 1600-as évek óta megint nőtt a területe, egészen a szovjet időkig.

A modernkori összeomlás állí­tólag nem rosszabb, mint a korábbiak voltak. 1989-ben a tó 40 méterrel volt tengerszint felett és egy apró északi tavacska is kialakulóban volt. Azóta még két méterrel emelkedett a tó tengerszint feletti magassága. A halállomány töredéke annak, ami az ötvenes években volt, de biztatóak a jelek.

A déli területen azonban folytatódik az apadás, már csak 29 méterrel van a tengerszint felett ez a rész. A keleti rész pedig annyira sós, hogy csak egy bizonyos garnélafaj él meg itt.

Jelenleg semmilyen program nincs arra, hogy helyreállí­tsák az Aral-tavat, az egyetlen lehetőség, ha a teljes öntözési területen vezetnének be radikális változásokat. Ez azonban a művelt területeket veszélyeztetné és az ott élők megélhetését.