Melyek a legszokatlanabb klasszikus hangszerek?

A kortárs és a népzenében se szeri, se száma az érdekes és különleges hangszereknek, de azért a klasszikus szerzők sem féltek az egzotikus eszközöktől.

Így kerülhettek többek között ágyúra, üllőre, madársípra vagy fűrészre írt részletek a partitúrákba. Talán a legismertebb Csajkovszkij 1812 nyitánya, amelyben ágyúlövések szerepelnek. Ezt a legtöbbször dobbal helyettesítik, de nagyszabású szabadtéri koncerteken valódi ágyút használnak hozzá. Verdi Trubadúr című operájában a Cigánykórus alatt pedig üllők szólnak, természetesen szigorúan a kottában megadott hangon. Kicsit továbbment ennél az örmény Hacsaturján. Zongoraversenyének második tételében ugyanis egy fűrészre írt részlet is felhangzik. Nem fűrészelve, hanem a vékony acéllapot különböző mértékben meghajítva, egy hegedűvonóval játszanak rajta. Színházi szélgépet, azaz a szél hangját utánzó eszközt először a francia Rameau írt egy operájába 1763-ban, majd Richard Strauss is alkalmazta a különös eszközt az Alpesi szimfóniájában a hegyi viharról szóló részben. A másik Strauss, Johann pedig két madárhangot utánzó hangszert is beleírt a Kakukk című polkájába, egy klasszikus, vízzel töltött madársípot és egy furcsa, mély kakukkhangot adó másikat. Glière egy érdekes concertójába pedig emberi hangot használ hangszerként. A koloratúrszopránra írt műben nincs szöveg, és nincs is előírva, hogy az énekesnek milyen beszédhangot kell képeznie, kizárólag a hangmagasság számít. Sohasem volt tehát idegen a játékosság a zeneszerzőktől, amire a legjobb példa Leopold Mozart (Wolfgang Amadeus apja) egyik darabja. A Játékszimfóniában ugyanis több játék hangszer is megszólal, többek között kereplő, néhány madársíp vagy játék trombita.