Válságmenedzser és kancellár

Olajválság, terrorizmus és szovjet fenyegetés. A Német Szövetségi Köztársaság ötödik kancellárjának, a szociáldemokrata Helmut Schmidtnek ezekkel a komoly kihívásokkal kellett megküzdenie.

„Miközben beszélek, biztos vagyok benne, hogy a bűnös tettesek hallgatnak engem. Lehet, hogy ebben a pillanatban diadalmas hatalmi mámort élnek át. A terrorizmusnak hosszú távon nincs esélye” – üzente 1977. szeptember 5-én televíziós beszédében Schmidt kancellár röviddel azután, hogy a magát Vörös Hadsereg Frakciónak nevező szélsőséges, baloldali terrorszervezet egy véres akcióval elrabolta Hanns Martin Schleyert, a Munkáltatók Szövetségének elnökét, egyben egy volt SS-tisztet, hogy ezzel kikényszerítse tizenegy életfogytiglani börtönbüntetésre ítélt társuk szabadon bocsátását. A politikus azonban kemény maradt, és nem engedett a zsarolásnak.

Leonyid Brezsnyev és Helmut Schmidt 1978-as találkozója Bonnban. Fotó: Getty Images

Helmut Heinrich Waldemar Schmidt 1918. december 23-án született Hamburgban, egy zsidó pedagógus és egy pincérnő házasságon kívüli gyermekeként. 1984-ben hozta nyilvánosságra, hogy apja csak okirat-hamisítással tudta eltitkolni a származását, így aztán a fiatal Schmidtet gond nélkül besorozták, majd tartalékos tisztként végigharcolta a II. világháborút. A Hitler elleni 1944. július 20-án végrehajtott merénylet perében arra kötelezték, hogy hallgassa végig a tárgyalást. Ő azonban annyira felháborodott a hírhedt náci bíró, Roland Freisler őrjöngésén, hogy felmentést kérvényezett a részvétel alól, amit érdekes módon meg is kapott. Nem sokkal a kapituláció előtt brit hadifogságba esett, de mivel náciellenessége egyértelmű volt, már 1945 augusztusában szabadon engedték. Mindezek ellenére politikai ellenfelei később előszeretettel támadták azzal, hogy a Wehrmacht katonájaként szolgált. A háború után beiratkozott a Hamburgi Egyetemre, ahol 1949-ben közgazdász diplomát szerzett, majd szülővárosa Gazdasági és Közlekedési Hivatalában helyezkedett el, amelyet három évvel később már ő vezetett.

Polgár György cikkének folytatását keressék az IPM augusztusi számában, az újságárusoknál vagy a laptapir.hu oldalon!