Finnország a történelmi múltja és a földrajzi fekvése miatt is felettébb pikáns helyzetet örökölt. Volt a Svéd Királyság és az Orosz cári Birodalom része is, jelenleg egész Kelet-Európában övék a leghosszabb közös határ az ötödik éve Ukrajna elleni agressziót elkövető Oroszországgal. Nem csoda, hogy a függetlenségét mindössze 1917. Mikulás napján elért állam kényesen ügyelt a semlegességére. Azóta ez is megváltozott – nem kismértékben a köztársasági elnökük sportosan aktív tevékenységének köszönhetően.
Kezdjük a származásával, amely Finnországban korántsem ritka. Alexander Stubb svéd apa és finn anya gyermekeként született Helsinkiben. Bár 1968. április 1-jén látta meg a napvilágot, egész későbbi pályafutása bizonyítja, hogy annak fele sem áprilisi tréfa. Az sem lehetett tréfadolog, hogy több apai felmenője is egy olyan térségből, Karéliából származott „vissza”, amelyet a szovjet birodalom 1939-ben elragadott a finnektől és máig Oroszország északnyugati csücske.
Édesapja, a svéd anyanyelvű Göran Stubb a profi jéghoki világában serénykedett, még a Finn Jégkorongszövetség egyik vezetőjének is kinevezték. Ez az apai ág egy olyan svéd többségű körzetből származott, ahol még Stubb nevű falu is létezik. Édesanyja, a finn ajkú Christel Setälä anyai nagyapja neves patológiai anatómiaprofesszorként vívott ki nagy megbecsülést magának. A családi asztalnál számukra természetesnek tűnt, hogy otthon mindkét nyelv használata bejáratott. (Hozzáteszem: a finnek olyan liberális türelemmel fordulnak a szomszédból elszármazott kisebbségük felé, hogy ahol a lakosság legalább 5%-a svéd ajkú, ott nemcsak a feliratokon, de a mindennapi, akár közhivatali ügyintézésben is kötelező nyelvük ismerete és használata.)
A sportos családban természetes volt, hogy a fiú is aktív legyen. Késő tizenéves koráig – mint megannyi srác a hokinagyhatalom Finnországban – maga is jégkorongozott, de külföldi tanulmányai átszólították a palánk túloldalára. Emellett 12 esztendősen elkezdett golfozni, még válogatott versenyző is lett, aminek – mint látni fogjuk – évtizedekkel később nagy nemzetközi jelentőséget tulajdonítottak.
Amikor az ifjú Alexander édesapja az amerikai hokiligától (NHL) kapott toborzói megbízást, a tinédzser srác gyorsan tovább gyarapíthatta nyelvismereteit. A papa betolta őt a floridai Daytona Beach egyik elit középiskolájába, igaz későbbi cseréjével a gyerek már megint odahaza, a finn fővárosban érettségizett. Aztán – némi otthoni kötelező katonai szolgálat után – folytatódott a klán dzsókerépítése.
A fiatalember visszakerült Amerikába: alapfokú diplomát már Dél-Karolinában, a Furman Egyetem politikatudományi szakán szerzett. Aztán meg sem állt a több mint tekintélyes párizsi Sorbonne francia nyelv és civilizáció fakultásáig, majd a belgiumi Bruges-ben az Európa Egyetem (College of Europe) mesterfokú oklevelével koronázta meg diplomagyűjteményét. 1999-ben – biztos, ami biztos – még rákalapált erre egy doktorit is a London School of Economicson. Kell még valami?
Nem csoda, hogy ekkora kollekcióval felvették a finn külügyminisztériumba, majd újabb két évig a Tudományos Akadémia kutatója lett. Ekkor kezdett különböző lapokba kommentárokat írni. Nevéhez azóta 16 könyv, több szaktanulmány és több száz elemző cikk kapcsolódik. 2016 óta még a pénzügyi világ vezető lapja, a Financial Times is számos magyarázó cikket közölt tőle.
Jó hírét igazolja, hogy rövidesen már a brüsszeli EU-képviseleten dolgozott, két év múltán, 2001-től pedig egyenest Romano Prodinak, az Európai Bizottság elnökének tanácsadója lett. Ezután négy kerek esztendőn át európai parlamenti képviselő volt, és mire megint hazatért, már tudták, kire számíthatnak. Hat évig külügy-, majd külkereskedelmi és Európa-ügyi miniszterként hasznosíthatta felhalmozott szaktudását, ezután még egy esztendeig a kormányfői tisztséget is betölthette.
Benda László cikkének folytatását keressék az IPM júniusi számában, az újságárusoknál vagy a laptapir.hu oldalon!
