Brókerbalhék, számlagyárak, bankcsődök, ingatlanmutyik, piramisjátékok, autópálya-építések – vajon melyek voltak a rendszerváltás óta bekövetkezett legnagyobb pénzügyi botrányok, korrupciós ügyek? Sorozatunkban ezeket a konkrét eseteket és mintázatokat ismertetjük. Összehasonlításukhoz jelenlegi elkövetési értéket is számoltunk, ennek megfelelően növekvő sorrendben mutatjuk be az ügyeket.
Van, ami a mai napig mindenkinek mond valamit, míg más eseteket talán már szinte el is felejtettünk. Vajon a mai fiataloknak még ugyanolyan „jelkép” Tocsik Márta neve, mint amilyen volt 3 évtizeddel ezelőtt? Másokra azért emlékezhetünk, mert a szórakoztató kultúra is felkapta őket, mint például Bróker Marcsi esetét.
Az elmúlt 30 év inflációs adatainak segítségével arra is kísérletet tettünk, hogy az ügyeket elkövetési érték alapján sorrendbe állítsuk, és ezáltal összehasonlíthatóbban mutassuk be őket. Ez persze óhatatlanul tartalmaz becsléseket is, hiszen senki nem tudja pontosan megítélni, mekkora kárt okoztak a számlagyárak, a korrupt önkormányzati politikusok vagy a piramisjáték-szervezők. Az áfacsaló bandák például külön-külön is betölthetnének jó pár helyet a 21-es listán, de erre a bűncselekménytípusra csak összefoglalóan utalunk majd. Van, ahol az állam kárát, konszolidációs kötelezettségét emeltük ki, de akad, ahol inkább csak elmaradt haszonról beszélhetünk, míg máshol az OLAF becslését vettük alapul. Vagyis az adatok biztosan nem vethetők össze maradéktalanul, a számokat tekintse inkább mindenki amolyan megközelítő becsléseknek – a ’90-es évek magas inflációja az „ősi” ügyek (Tribuszerné, Tocsik-ügy) mai értékét is nagyon megdobja. Olyan esetek is előfordulnak, amelyek a listára kívánkoznak (Schadl György és a végrehajtási maffia), de a kárértéküket jelenleg még elég nehéz számszerűsíteni a folyamatban levő eljárások miatt. Lássuk hát a visszaszámlálást!
21. A Tocsik-ügy
Eredeti kárérték: 700 millió forint – mai értéken 2 milliárd forint
Valaha jelkép volt, az állami eredetű mutyi szitokszavává vált, noha valójában még azt sem mondták ki, hogy büntetőjogi értelemben bármi elmarasztalható történt volna. Tocsik Márta (1952–2013) ügyvéd neve teljesen ismeretlen volt a magyar közvélemény előtt, noha a rendszerváltás után pár évvel már voltak olyan „sztárügyvédek”, akik sokat szerepeltek a médiában, esetleg politikai pártot alapítottak vagy képviselőjelöltként elindultak a választásokon. Tocsik 1996-ban lett közismert Magyarországon, amikor csalás gyanújával büntetőeljárás indult ellene. Magát az ügyet az akkori Figyelő gazdasági hetilap robbantotta ki, amelynek cikke szerint a korabeli legfőbb magyar privatizációs szerv, az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. (ÁPV Rt.) megbízta Tocsikot, hogy közvetítsen az önkormányzatok belterületi földjeivel kapcsolatos privatizációs ügyleteknél. Hamar kiderült, hogy az ügyvédnő az ügyletek során 804 millió forintos sikerdíjat vett fel a vagyonkezelőtől. A díj mai szemmel is elég jó összegnek tűnik, de a gyanú az volt, hogy a közbeiktatott jogásznőnek valójában csak formai szerepe volt, vagyis csalás, a kifizetőhely részéről pedig hanyag kezelés állhatott fenn.
A közvélemény lázasan követte az akkori politikai hatalom, vagyis az MSZP, illetve az SZDSZ gazdasági hátországát is érintő ügyet. A jogi eljárások során voltak büntető és polgári perek is. Ha nagyon leegyszerűsítjük, a büntetőügyben Tocsik végül nem kapott komolyabb elmarasztalást. Bár a köztes ítéletek között hosszú börtönbüntetés is szerepelt, végül csak magánokirat-hamisítás miatt róttak ki rá pénzbüntetést, a polgári perek végén viszont a jogerős ítélet alapján a 804 milliós sikerdíjból 562 millió plusz áfa összeget kellett volna visszafizetnie.
Az ügy alapfeltételezése a közvélemény előtt végig az volt, hogy Tocsik aligha egyedül dolgozott, vagyis a busás sikerdíjból biztosan „csurrant-cseppent” máshová is. Mivel betegsége következtében Tocsik Márta 2013 márciusában elhunyt, az állam az örökösein próbálta meg behajtani a százmilliókat. Az ügyvédnő hatalmas bevételeinek egy része egy ideig a korábban szintén elhunyt Szőgyényi József ügyvédnél (Tocsik védőjénél), majd az ő utódjánál volt ügyvédi letétbe helyezve, de azt a NAV lefoglalta. Ezek után Tocsiknak valójában már semmije sem volt, az állam a nyugdíjából vonta le a követeléseit (vagyis értelemszerűen annak csak egy aprócska havi részét). Tocsikot tehát részleges jogi sikerek is érték, megúszta a börtönt, de a neve egybeforrt az első nagy politikai korrupciós üggyel, élete utolsó évtizedét pedig folyamatos jogi eljárások közepette, a börtön fenyegetésében töltötte.
A cikk folytatásából megtudhatják:
- Hogyan működött a Schadl György által vezetett végrehajtói maffia?
- Miként zajlik az uniós pénzek ellopása középpolitikusi szinten?
- Hogyan verte át az embereket Tribuszer Zoltánné?
Brückner Gergely cikkét keressék az IPM februári számában, az újságárusoknál vagy a laptapir.hu oldalon!
