Mi volt a rómaiak véleménye a bolygókról és a csillagokról? Hogy képzelték el a mozgásukat? Elvégre hatalmas birodalmuk volt, és a meghódított területeken egyszerűen hozzáférhettek a felhalmozott tudáshoz. De mihez kezdtek ezzel a lehetőséggel? Vajon továbbfejlesztették az előttük járó görögök munkáját?
A rómaiak nem sokat tettek hozzá az elméleti tudományokhoz, viszont annál többet a gyakorlatiakhoz. A válasz azonban attól is függ, mit értünk azon, hogy „római”. Ha csak Róma eredeti lakóit, a latinokat, akkor igaz lehet az állítás, de ha a Római Birodalom polgárait, akkor bizonyosan nem. Ptolemaiosz ugyan görög volt, aki Alexandriában élt és alkotott, de személyneve – Klaudiosz, vagy latinosan Claudius – arra utal, hogy római polgár lehetett. Ebben az esetben máris van példánk arra, hogy a rómaiak (abban az értelemben, hogy a Birodalom polgárai) igen jelentősen hozzájárultak a csillagászat fejlődéséhez.
Csillagtérképek és világmagyarázatok
A latinok között is voltak olyanok, akik ha nem is mérhetők Ptolemaioszhoz, fontos munkákat hagytak az utókorra. Elsőként említhetjük Caius Plinius Secundust (i. sz. 23/24–79), aki más módon ugyan, de kapcsolódik Ptolemaioszhoz. Plinius enciklopédikus műve, a Naturalis historia (magyarul a csillagászatról is szóló második könyv Természettudomány címmel jelent meg 2015-ben) megemlíti, hogy Hipparkhosz (i. e. 190–120 körül) látott egy új csillagot az égen, és ez vezette el ahhoz, hogy katalogizálja az égen látható csillagokat. A katalógus célja nyilvánvalóan az volt, hogy az utána következő nemzedékek össze tudják hasonlítani saját koruk látható csillagait Hipparkhosz koráéval, és el tudják dönteni, volt-e változás. És hogy kapcsolódik mindez Ptolemaioszhoz? Az Almageszt néven hivatkozott műve (ez az eredeti cím arab fordításának eltorzításából keletkezett) tartalmazott egy csillagkatalógust – ez a legkorábbi ilyen írás, amely ránk maradt. Általános vélekedés, hogy Ptolemaiosz ennek az összeállításához felhasználta Hipparkhosz katalógusát – a kérdés az, milyen mértékben. Bizonyos vélemények szerint egyszerűen plagizált, azaz átvette Hipparkhosz méréseit és korrigálta a precesszióra, de ő maga semmit nem mért. Ezt cáfolni látszik egy nemrég felfedezett töredék (palimpszeszt, egy kódexen a ma olvasható szöveg alatt modern eljárásokkal kiolvasható előző szöveg), amely, úgy tűnik, részlet Hipparkhosz katalógusából – és ez nem egyezik Ptolemaiosz adataival, azaz az alexandriai csillagász valóban mért, nem pedig plagizált. A töredék ilyen értelmezése azonban még nem általánosan elfogadott, várnunk kell további igazolásokra (vagy cáfolatra).
Fentebb említettem a precessziót. Ez a jelenség a csillagok koordinátáinak lassú változását jelenti, ami azért következik be, mert a Föld tengelye – a búgócsigához hasonlóan – imbolyog. Mai mérések szerint ennek periódusa nagyjából 26 ezer év, azaz a koordináták 72 év alatt változnak 1°-ot. Hipparkhosz még 100 évenként tételezett fel 1°-ot, ezt az értéket vette át Ptolemaiosz is.
Visszatérve Pliniushoz, érdemes megemlíteni, hogy ő mit gondolt a csillagokról. Arisztotelész azt állította, hogy az ég egészen más elemből (az éterből) áll, mint a Hold alatti világunk. Plinius vagy nem ismerte Arisztotelész művét, vagy nem fogadta el ezt a tételt. Nála a csillagok tüzes anyagúak, és folyadék táplálja a fényüket. Ha pedig túl sok folyadék kerül beléjük, a felesleg kicsordul, mint egy olajmécsesben – ezt látjuk hullócsillagnak.
A folytatásból megtudhatják:
- Miket írt a csillagászatról Cicero?
- Hogyan ábrázolják az égi jelenségeket és a csillagokat a római költészetben?
- Mire használták az ókorban felhalmozott tudást a Nyugatrómai Birodalom bukását követően?
Zsoldos Endre cikkét keressék az IPM áprilisi számában, az újságárusoknál vagy a laptapir.hu oldalon!
