Kétértelmű cím, de mindkét változat érvényes. Valóban régen volt igazi, nagy tél – függetlenül attól, hogy mit tekintünk régnek –, ha viszont a hangsúlyt a volt szóra helyezzük, okkal egészíthetjük ki állításunkat azzal, hogy „most meg nincs”.
A 20. század téli Budapestjén a jégzajlás hiánya, a kevés hó és a januárban menetrend szerint érkező –10 °C-nál is alacsonyabb hőmérséklet elmaradása okozott meglepetést. A 21. századi Budapesten épp ellenkezőleg, az, ha előfordul ilyesmi. Noha a sajtóban december elején kötelező jelleggel érkezik a kérdés: „Vajon fehér karácsonyunk lesz-e?”, a választ mindenki tudja. Vagy mégsem?
Emlékszünk például 2023. december 23-ra? Pedig az volt csak az igazi szenzáció! Délutánra Budapest olyan fehérbe borult, mint a húszas években még soha. Ám estére megjött az eső, és olyan tempóban kezdett emelkedni a hőmérséklet, mintha valami katonai alakulat lenne, amely végső elkeseredésében mindent egy lapra tesz fel – csak épp nem az ellent, hanem a fehér karácsonyt kell legyőzni. És sikerült! 2023. december 24-én 10 °C feletti verőfényes tavaszi időre ébredtünk, a hó pedig úgy eltűnt, mintha soha nem is lett volna.
Mindezt azért érdemes megjegyezni, mert igaz ugyan, hogy a statisztikák szakszerűen kimutatják, hogy valami hónak mindig muszáj lennie, és lesz is, mégis olyan, mintha nem lett volna. Csak illúzió. Az elmúlt 10-15 évben megszokhattuk, hogy az ilyen esetek kapcsán ezt írják a lapok: „Olvasóinktól kérjük, ha készítettek szép fotókat a havazásról, akkor küldjenek belőlük a címünkre, egy képgalériában szívesen megosztjuk azokat a nagyközönséggel”.
Mennyire másképp festett mindez 50-100 évvel ezelőtt! A kötelező karácsonyi hangulatú képek, illetve az aktuális sportfotók mellett azok a felvételek voltak igazán érdekesek, amelyek már-már abszurd szituációkat ábrázoltak – köszönhetően a hatalmas mennyiségű hónak. Nem attól volt minden más, hogy akkor volt hó, most meg nincs, hanem attól, hogy a hó, a hideg, úgy általában a tél állandósult. Nem úgy, mint ma. Torlaszok, fedezékek, méteres falak, eltűnt házak és járművek. Persze a fotósok a szépkép-tematikából is igyekeztek a maximumot kihozni. Leginkább a természetben találtak szívmelengető fagyos témát, de hálás feladat volt végigjárni a leghíresebb budapesti helyszíneket és megörökíteni azokat a fehér kulisszák között. (Persze mindig ugyanabból a szögből.) A köztéri szobrok is jól mutattak a fehér kiegészítőkkel. És persze a gyerekek, illetve az egész család – értelemszerűen fehér háttérrel.
Legát Tibor cikkének folytatását és a hozzá kapcsolódó gazdag képanyagot a decemberi IPM-ben találják. Keressék az újságárusoknál vagy a laptapir.hu oldalon!
Borítókép: Fortepan (Adományozó: Beyer Norbert)
