Hogyan éltek az emberek az ókorban, az egykori Palesztina területén? Mivel töltötték mindennapjaikat a családon belül, a ház falai között, illetve a falvak és városok közösségében? Cikksorozatunk bibliai és történeti források alapján mutatja be, miként hatottak a vallási szokások a hétköznapokra, és hogyan küzdöttek meg az akkori társadalmak a természet kihívásaival. A letűnt világ felfedezése közben könnyen rádöbbenhetünk: a bibliai idők emberének életmódja közelebb áll hozzánk, mint gondolnánk.
A fogyókúrák korát éljük. Lassan vagy gyorsan, tablettával vagy edzőteremben, esetleg ráolvasással, ki tudja, mi mindennel próbálkozunk nap mint nap. Ezért talán nem is olyan egyszerű magunk elé képzelni egy kort, amikor a kérdés még az volt, hogy lesz-e másnap is elegendő élelme az embernek. Jézus nem véletlenül ajánlja a Miatyánkban, hogy az imában elegendő az aznapi kenyeret kérni az Istentől, ami ha megvan, az már nagy dolog. Ha viszont valaki esetleg belelapozna Petronius remekművébe, a Trimalchio lakomájába, még inkább zavarba jönne maga elé képzelve az ottani roskadásig rakott asztalokat. Hát persze, az elit mindig príma minőségben és mennyiségben étkezett – a Kreml lakói Sztálin idejében nagy természetességgel kapták olyan csemegék tömegét, amilyenekről néhány utcával arrébb egy átlag moszkvai még csak nem is álmodhatott. Ez a különbség a történelem folyamán mindig is létezett, ezért nem is érdemes vele bővebben foglalkoznunk. Ígéretünkhöz híven inkább a mindennapok világa felé fordulunk, s megnézzük, mi kerülhetett egy júdeai parasztcsalád asztalára az Ó- és az Újszövetség korában. Szerencsére nem kizárólag a bibliai szöveg siet a segítségünkre, hanem egy monumentális monográfia is Gustaf Dalman tollából. Ő a német evangélikus régészeti intézet igazgatójaként a 19. és a 20. század fordulóján érkezett Palesztinába, amelyet addig nem nagyon ért el az ipari forradalom. Így olyan viszonyokat talált, amelyekről joggal feltételezte, hogy nagyban hasonlítanak a bibliai korra. A műben Dalman a korabeli Palesztina mindennapi életének aprólékos leírását adja, segítve ezzel jelen cikkünk megírását.
A végeláthatatlan gabonaőrlés
Az étkezés gerincét a gabonafélékből készült ételek alkották. Ezek között első helyen szerepelt a búza, de ismerték és termesztették az árpát is. A kenyérből olyasféle tésztát gyúrtak, mint a mai pita, ezt sütötték meg. Kúp alakú kemencét használtak, amelynek az alján volt a parázs, a nyers tésztát pedig a kemence belső vagy külső falára ragasztották. Amikor a tészta megsült, a kenyér leesett, s már csak meg kellett fordítani. A sütéshez szükséges lisztet óriási munkaerő-ráfordítással kézimalmokkal állították elő, nagyjából napi 3-4 órában. Nem tehettek mást, mert a gabonát nem lisztként, hanem pörkölt magként raktározták. Ez a nők feladata volt, de feltehetően már a nagyobb gyerekeket is alaposan bevonták a folyamatba. Egy felnőtt férfi napi lisztadagja egy kilogramm körül lehetett (ne feledjük: alapvetően ez biztosította a napi energiaszükségletet!), a nőké és a gyerekeké ennél kevesebb volt. Ha az átlagos családból – vagyis apa, anya és három gyerek – indulunk ki, megérthetjük, miért tartott ennyi ideig az őrlés.
A cikk folytatásából megtudhatják:
- milyen alkalmakon fogyasztottak húst az ókori emberek?
- mi mindenre használták az olívát?
- milyen volt a sör és a bor ezekben az időkben?
Kőszeghy Miklós cikkének folytatását keressék az IPM novemberi számában, az újságárusoknál vagy a laptapir.hu oldalon!
