Lengyelország népes európai állam, amely ma már a világ 20 legfontosabb gazdasága közé tartozik, pedig az ország nem vonzó turisztikai célpont, és az exportteljesítménye sem kiugró. A társadalom békétlen, a politikai élet viharos, de ez az állandó harc valahogy mégis megkímélte a lengyel gazdaságot. Az állandó dinamizmus, a beruházások, a sok uniós forrás és a nagy belső piac ugyanis csodát tett.
Lengyelország legújabbkori gazdasága összességében igazi sikersztori. A hírekben mindig közel 40 milliósnak mondott (valójában inkább 37,5 milliós) kelet-közép-európai állam méreténél fogva természetesen régóta kopogtathatott volna egy fontosabb európai szerepért, egy súlyának megfelelő elismerésért. Ugyanakkor az utóbbi időben erőteljes gazdasági növekedése, a markáns politikai aktivitása és az orosz–ukrán konfliktusban felvett „nagyon európai” és nagyon határozott attitűdje tényleg az öreg kontinens legbefolyásosabb államai közé emelte.
Az ország sikereinek több oka is lehet: önmagában a nagyobb belső piac, az uniós források nagymértékű felhasználása, a lengyelek hagyományos vállalkozókedve (ki ne emlékezne a lengyel piacokra?), de akár a munkavállalóik, a vendégmunkásaik mobilitása is egyfajta sikerfaktornak tekinthető.
Pedig aki a nyelvtudása vagy az országismerete révén képes összehasonlítani a lengyel és a magyar politikai kultúrát, az azt mondja, hogy a lengyel megosztottság, a kampányok stílusa semmivel sem marad el a magyar „hisztimétertől”, Lengyelországban azonban a politika mégsem telepszik rá annyira a gazdaságra. A politikusaik nem feltétlenül jobbak, és a közélet sem kooperatívabb, de a piac tényleg az érvényesülés útja maradt, és a legtehetségesebb fiatalok számára a gazdaság az első számú terület az előrejutáshoz.
Várható volt a kiugrás
Lengyelországban az idei évben is megjelent a pozitív várakozás, hogy a többévnyi, Európában éllovasnak számító növekedés után egy újabb nagy fejlődés következik, és még több belső fogyasztás várható, amelyet esetleg még az orosz–ukrán fegyverszünet is segíthet. Nagyon sokat ment is a piac, hasított a tőzsde. Részben tehát bejöttek a várakozások. Továbbra is volt növekedés, mégpedig bőven a régió és az EU-s átlag felett, de a fegyverszünet elmaradt, illetve a lengyel elnökválasztás is bezavart a képbe, amennyiben az államfő és a miniszterelnök nem egy párthoz tartozik, így a törvényhozást akadályozhatja a közöttük levő széthúzás. De ugorjunk vissza egy kicsit a múltba, ami segíthet megismerni a lengyelek fontosabb jellemzőit.
Nehéz sors és katolikus hit
Lengyelország több mint ezeréves múltra tekint vissza, hivatalos alapítását 966-ra datálják, amikor I. Mieszko, az amolyan törzsi uralkodó megkeresztelkedett, és áttért a keresztény hitre. Ezt követően meglehetősen cifrán alakult a lengyel történelem: széttöredezettség, idegen uralom – előfordult, hogy Lengyelországot a külföldi hatalmak teljesen felosztották egymás között, mintegy letörölték a térképről –, de ők mindent túléltek, és közben nagyon katolikusok maradtak. Többek között azért is, mert a pravoszláv orosz és a protestáns német elnyomókkal szemben a vallás biztosította a saját identitásukat.
Ma is, ha valaki vasárnap reggel sétál egyet Varsó vagy Krakkó belvárosában, azt látja, hogy tömegek vannak az utcán. A látogató elsőre talán nem is érti, hogy mi ez a nagy sürgés-forgás, de ilyenkor templomba igyekeznek a lengyelek. Még egy érdekes adat ehhez kapcsolódóan: a lengyelek átlagosan 25–27 éves korban házasodnak, vagyis fiatalabban, mint az Európai Unió bármely más országában. Ebben biztosan szerepet játszik a katolikus felfogás a családról és a házasság előtti szexuális életről.
Brückner Gergely cikkének folytatását keressék az IPM szeptemberi számában, az újságárusoknál vagy a laptapir.hu oldalon!
