1948-ban, a „fordulat” évében a kommunista vezetéssel megalapított Magyar Dolgozók Pártja (MDP) – szovjet segítséggel – kisajátította a hatalmat és felszámolta a többpártrendszert. 1949-ben már csak látszatválasztást tartottak, amelyen az összes pártot tömörítő Népfront, az MDP dominanciája és irányítása alatt a szavazatok 96%-át kapta, így nyílt kommunista diktatúrát tudtak bevezetni szovjet mintára. Az új alkotmány elfogadtatásával az államformát népköztársaságra módosították, amely „a munkások és a dolgozó parasztok állama” lett. Deklarálták az MDP, azaz a „párt” vezető szerepét, és a fegyveres erők (rendőrség, hadsereg, ÁVH) segítségével felszámolták a polgári demokrácia minden maradványát.
1949–1956: az ország újjáépítése és a Rákosi-rendszer
A II. világháború katasztrofális anyagi veszteségeit a gazdaság évekig nem tudta kiheverni. Sokan azt hiszik, hogy az államosítás kommunista találmány, pedig nemzetközi minták alapján már 1945-től megindult az állam erőteljes beavatkozása a gazdaságba. A győztes Nagy-Britanniában és Franciaországban a bányák, az energiaszektor és a közlekedés nagy részét állami kézbe vonták az újjáépítés gyorsítása céljából. Az államosítás Magyarországon is hamar elindult: 1945-ben a földosztás során 1,5 millió holdnyi mezőgazdasági terület került állami tulajdonba, majd – részben nyugat-európai mintára – 1946. január 1-jétől rendelet született a szénbányák állami kézbe vételéről. Ez év végén a jóvátételi termelésre hivatkozva állami kezelésbe került a 4 legnagyobb iparvállalat (Ganz és Társa Villamossági Gép- Vagon- és Hajógyár Rt., Rimamurány–Salgótarjáni Vasmű Rt., Weiss Manfréd Acél- és Fémművek, Győri Vagon- és Gépgyár). Ezzel egy időben döntöttek a nagyobb erőműtelepek és a távvezetékek államosításáról is, így minden országos jelentőségű energiaelosztó az állam tulajdonába került.
A harmadik nagy államosítási hullám a bankokat és a pénzrendszert célozta: 1947. december 4-én elfogadták a Magyar Nemzeti Bank (MNB), valamint a Pénzintézeti Központhoz tartozó, részvénytársaságként működő pénzintézetek magyar tulajdonban lévő részvényeinek államosítását, amely kiterjedt a nagy bankok érdekkörébe tartozó pénzintézeti hálózatra és vállalkozásokra is. (Mivel a bankok tulajdonosi körének jelentős része külföldi érdekeltségű volt, őket kártalanítani kellett, emiatt például az MNB csak 1967-ben került 100%-ban a magyar állam tulajdonába.) 1948-ban átalakították az MNB működését: májustól átvette a folyószámlák vezetését a többi pénzintézettől, így megvalósult az úgynevezett egyszámlarendszer, amelyben minden gazdálkodó szervezetnek kizárólag egy, a nemzeti banknál vezetett számlája lehetett. A jegybank elnökét – a pénzügyminiszter javaslata alapján – a köztársasági elnök nevezte ki. A bank üzletágait a vezérigazgató irányította, aki a 3-5 üzletág-igazgatóval együtt a bank üzletvezetőségét képezte. A kormány részéről a bank tevékenységét a pénzügyminiszter felügyelte.
A magyar államnak számos pénzintézetnél nem sikerült megszereznie a részvények 100%-át, ezért ezeket nem tudta felszámolni. Ez nem csupán „szépséghiba” volt – ezeket a pénzintézeteket tovább kellett működtetni, amihez szükség volt bejelentett székhelyre, igazgatótanácsra, felügyelőbizottságra, közgyűlésre, alkalmazottakra, pecsétre és folyószámlára az MNB-nél. Másrészt ezeknek a pénzintézeteknek a fenntartása azt is jelentette, hogy a követeléseik, a letéteik és az ingatlantulajdonlásaik is élők maradtak. A magyar állam a külföldi, illetve a külfölddel folytatott tranzakciók lebonyolítását az általa felügyelt Pénzintézeti Központon keresztül hajtotta végre, amely egyébként a rendszerváltásig kiemelkedő szerepet játszott a magyar állam és az állampolgárok külföldi, illetve a külföldi állampolgárok, sőt más államok magyarországi követeléseinek lebonyolításában.
A cikk folytatásából megtudhatják:
- Mik voltak a tervutasításos rendszer alapelvei?
- Hogyan érintette az 1953–56-os politikai válság a gazdaságot?
- Milyen eredményeket hozott az 1968-as új gazdasági mechanizmus?
(Borítókép: Fortepan. Adományozó: Péterffy István)
Danyi Pál cikkét keressék az IPM februári számában, az újságárusoknál vagy a laptapir.hu oldalon!
