Az európai monarchiák többségét elsöpörték a 20. század elején kitört forradalmak, a világ más tájain azonban még ma is virágzanak az uralkodóházak. Némelyikben a családi viszályok azonban olyan viharosak, hogy azok történetei akár William Shakespeare drámáiba is beillenének.
Mohamed próféta születésnapján, 1975. március 25-én Fejszál ibn Abdul-Aziz szaúdi uralkodó a rijádi királyi palota tükörcsarnokában aranytrónusán ülve fogadta a magas rangú hazai és külföldi küldöttségeket, hogy azok tiszteletüket tegyék előtte. Aznap kissé borongós hangulatban ébredt, mert azt álmodta, hogy néhány családtagja rátámadt, és megpróbálta betuszkolni egy autóba, hogy elrabolják. Fél tizenegy előtt néhány perccel éppen a kuvaiti delegáció volt soron, amikor a váróteremben csatlakozott hozzájuk az uralkodó unokaöccse, a 26 éves Fejszál ibn Muszaid, aki nem sokkal korábban tért vissza az Egyesült Államokból. Azonnal szóba elegyedett a küldöttséget vezető Abdel Muttaleb al-Kazimi olajminiszterrel, akivel még a Colorado Egyetemen ismerkedtek össze. Ekkor azonban már szólította őket a protokollért felelős udvarnagy, hogy beléphetnek a fogadóterembe. Az urakodó szívélyesen üdvözölte al-Kazimit, majd előrehajolt, hogy vendége a tisztelet jeléül megcsókolhassa az orrát. A következő pillanatban három lövés dördült egymás után, Fejszál király pedig vérző fejjel hanyatlott hátra a trónusán. Hatalmas zűrzavar támadt. A fejetlenségre jellemző, hogy a teremben tartózkodó testőrök először egy fotósra vetették magukat, aki azonban azt kiabálta, hogy a király unokaöccse, Muszaid herceg lőtt. Ő ekkor eldobta a kezében tartott pisztolyt, jelezve, hogy megadja magát. Az egyik testőr kardjával a támadó feje felé suhintott, mire a protokollfőnök rákiáltott, hogy élve kell elfogni a tettest. Ezt követően kivezették a herceget a teremből. A szemtanúk kihallgatása során derült ki, hogy fegyverét a hagyományos fehér köntöse alól húzta elő. Egy szaúdi televíziós stáb kamerával rögzítette az egész incidenst. Közben a kritikus állapotban lévő királyt elszállították a legközelebbi kórházba, ahol vérátömlesztést kapott. A beavatkozás során azt suttogta az orvos fülébe, hogy ne végezzék ki a tettest. Néhány perccel később megállt a szíve. A .38-as revolverből kilőtt golyók egyike az állkapcsát törte össze és szétszaggatta a nyaki verőerét, egy másik pedig a fülét súrolta. A harmadik lövés célt tévesztett. Röviddel a halál beállta után a Radio Riyadh bemondója sírástól remegő hangon közölte a hallgatókkal: „Mély fájdalommal és szomorúsággal jelentjük be Őfelsége Fejszál király halálát.”
Útelágazás
Fejszál ibn Abdul-Aziz 1906-ban látta meg a napvilágot Szaúd-Arábia megalapítója, Abdul-Aziz ibn Abdul-Rahman harmadik fiaként. Már fiatalon részt vett fegyveres harcokban, amelyek célja Arábia egyesítése volt. 1930-tól szaúdi külügyminiszterként a herceg több európai utat tett, majd ellátogatott az Egyesült Államokba is. Később részt vett az ENSZ alapító ülésén. 1953-ban, apjuk halálát követően Fejszál bátyja, Szaúd lépett a trónra, azonban pazarló beruházásai nagyon népszerűtlenné tették. Attól tartva, hogy költekezése az összeomlás szélére sodorhatja az országot, környezete rávette, hogy az öccsét tegye meg miniszterelnöknek. Fejszál azonnal kiadáscsökkentési programot vezetett be, amellyel stabilizálta a költségvetést, emellett modernizációba is kezdett. A vallási körök rosszallása ellenére bevezette a lányok és a nők oktatását, eltörölte a rabszolgaságot, valamint a kezdeményezésére megkezdődött az ország első televíziós csatornájának sugárzása. 1963 elején – kihasználva a király külföldi gyógykezelését – Fejszál átalakította a kormányt, leváltotta bátyja híveit a fontos katonai pozíciókból, és saját embereit ültette a helyükbe. Ezt követően erőszakkal lemondatta bátyját a hatalomról, és 1964-ben királlyá neveztette ki magát.
Uralkodása idején jelentős közigazgatási reformokat vezetett be, kiegyensúlyozta az ország deficites költségvetését, ugyanakkor pániszlámista, antikommunista és palesztinbarát politikát folytatott. Az 1973-as arab–izraeli háború idején leállította a szaúdi olajeladásokat, amellyel világgazdasági válságot okozott. Az olajárrobbanás révén Szaúd-Arábia jövedelmei jelentősen megnőttek.
A sikeres és népszerű uralkodóval szemben azonos nevű unokaöccsének meglehetősen viharos gyermekkor jutott. Fejszál ibn Muszaid 1944-ben született. Apja, Muszaid bin Abdulaziz Al Szaúd herceg elhagyta a családját, ami nagyon megviselte a fiút, ahogyan testvére, Khalid halála is, aki 1966-ban tisztázatlan körülmények között vesztette életét a rendőrséggel vívott összecsapásokban. Az iszlám fundamentalista körökhöz tartozó herceg ugyanis csatlakozott egy, az „ördög eszközének tartott” rijádi televízióállomás megnyitása elleni tüntetéshez, amelyet a biztonsági erők erőszakkal feloszlattak.
A cikk folytatásából megtudhatják:
- Miért követte el a merényletet Fejszál király ellen az unokaöccse?
- Hogyan torolták meg kegyetlen tettét?
- Milyen hasonló tragédia történt egy másik keleti uralkodócsaládban, a nepáli Sah-dinasztiában?
Hegedüs Péter cikkét keressék az IPM januári számában, az újságárusoknál vagy a laptapir.hu oldalon!
