Szajha, anya és feleség helyett inkább a legfontosabb tanítvány?
A festményekről sokan ismerik Bűnbánó Magdolna, a Jézus lábát olajjal megkenő exprostituált alakját. Ráadásul rengetegen olvasták Dan Brown A Da Vinci-kód című regényét vagy látták az abból készült filmet, amelyben Fülöp evangéliumára hivatkozva Mária Magdolnát prostituáltból „felemelik” Jézus feleségévé, és a gyermeke anyjává teszik. Csakhogy ez az átminősítés mint „rehabilitáció” igen megtévesztő.
Első látásra az, hogy a populáris kultúrában igaztalanul „leszajházott” Mária Magdolna végre a méltó helyére kerül, és elismerik mint Jézus társát és hitvesét, egyfajta igazságtételnek tűnhet. Csakhogy ez erősen félrevezető. Mert bár Fülöp – Dan Brown regénye révén – elterjesztett szavai széles tömegek számára váltak ismertté, ezzel igazából nem történt más, mint hogy Mária Magdolnát áthelyeztük a patriarchátus számára is értelmezhető női szerepek (szűz, feleség, anya, szajha) egyikéből egy másikba. Szajhából lett anya és feleség. De mi van akkor, ha Mária Magdolna jelentősége egészen máshol keresendő, és igazából egy olyan szerepet töltött be a korai keresztény egyház formálódásában, ami tökéletesen értelmezhetetlen volt az akkori (és legyünk őszinték, a mai) férfiközpontú gondolkodásban, jelesül: a vallási vezető, útmutató és hittérítő Jézus egyetlen olyan tanítványa volt, aki valóban megértette a krisztusi tanokat.
Máriák a Bibliában és Nagy Szent Gergely
Először is vizsgáljuk meg, hogyan lett Mária Magdolnából (azaz a Magdala városából származó Máriából) bűnös asszony. A félreértést egy újtestamentumi jelenet okozta. Ebben Jézus egy házban vacsorázik, ahol megjelenik egy nő, hogy olajjal kenje meg a fejét – vagy épp egyes variációkban a lábát –, amelyet aztán a hajával töröl meg. Máté és Márk evangélistánál ez az asszony névtelen marad, Jánosnál pedig a feltámasztott Lázár testvére, Betániai Mária. Lukácsnál a jelenet egy farizeus házában zajlik, amelybe betér egy névtelen „bűnös nő”, aki szintén olajjal keni és a hajával törli Jézus lábát, majd megbocsáttatnak a bűnei. Annak ellenére, hogy Mária Magdolnát az Újtestamentum több helyen nevesíti, méghozzá olyan fontos eseményeknél, mint a megfeszítés vagy a feltámadás (amelynek hírét ő viszi meg a többi apostolnak), a neve Máténál, Márknál és Lukácsnál sem merül fel.
Az utolsó narratívában megjelenő bűnös asszonyt mégis vele azonosították, méghozzá Nagy Szent Gergely pápának „köszönhetően”, aki megelégelhette a névtelen asszonyok, a Máriák és a szajhák tobzódását, és a 33-as számot viselő homilíájában (bibliamagyarázó szentbeszédében) kijelentette, hogy Betániai Mária, a bűnös asszony és Mária Magdolna egy és ugyanaz a személy. Ettől kezdve majdnem 1500 éven át ennek megfelelően ábrázolták Mária Magdolnát bűnbánó exprostituáltként, míg végül hivatalosan is rehabilitálta őt az egyház. Ehhez azonban ne képzeljünk el nagy csinnadrattát: 1969-ben VI. Pál pápa mindössze eltöröltette a liturgikus naptár Bűnbánó Mária napjából a „bűnbánó” előtagot.
Budai Lotti cikkének folytatását keressék az IPM szeptemberi számában, az újságárusoknál vagy a laptapir.hu oldalon!
