Ki mit tud?

A Magyar Televízió 1954 elején kezdte el kísérleti adásait, rendszeresen csak 1958 februárjától sugárzott műsort. A tévé előfizetőinek száma – kerekítve – 1959-ben 50 ezer, 1960-ban 100 ezer, 1961-ben 200 ezer, 1963 végén pedig csaknem 500 ezer volt. Nincs és már nem is lesz a magyar sajtó történetében még egy olyan médium, amely hasonló érdeklődést váltott ki, a későbbiekben pedig ekkora mértékben befolyásolta, hogy a rendszerváltás után az összes párt a hatalom zálogának tartotta. Csakhogy ezek a politikusok megfeledkeztek a legfontosabb különbségről, amelynek nyomán a Magyar Televízió (és a többi szocialista ország televíziója) sokkal erősebb hatást gyakorolt a közízlésre, a közgondolkodásra, mint a nyugat-európai, és persze az amerikai csatornák. Egyszerűen nem volt más. Míg a szabad világban a tévézésben is a piac dominált, addig a szocializmusban a pártvezetés határozta meg, hogy mit lehet, és mit nem.

A Hungária az 1968-as Ki mit tud? döntőjében
(Forrás: Fortepan, adományozó: Domokos József)

A fenti adatok egy 1964-ben megjelent tanulmányból valók, s a szerző a (nyomtatott) sajtót kárhoztatja azért, mert „nagyobb figyelmet fordít egy három-négyezer olvasóra számító irodalmi mű bírálatára, mint a tv százezreket foglalkoztató műsoraira”. „Pedig a televíziónak a tömegekre tett hatása összehasonlíthatatlanul nagyobb, mint az irodalmi alkotásoké” – állapítja meg, de hozzáteszi azt is, hogy hiába a tévé a lehetőségek tárháza, amely „forradalmasítólag” hat a népművelésre, a problémák gyökere onnan ered, hogy a tévét kritizálók a tartalmi kérdésektől elszigetelve, kizárólag „a konkurencia” szempontjából beszélnek.   

Persze 1964-ben még nem sejtették, hogy a következő 25 évben leginkább azok a műsorok segítik majd a szocializmus ügyét, amelyek a hétköznapi emberek csodához való viszonyát rendezik. Merthogy a csoda nemcsak az öttalálatos lottószelvény lehet, hanem a szomszéd, aki kiválóan zongorázik, a házmester, aki hajmeresztő akrobatamutatványokra képes, vagy a kiskatona, aki úgy szaval József Attilát, mint senki más. 

Legát Tibor cikkének folytatását és a hozzá kapcsolódó gazdag képanyagot a májusi IPM-ben találják. Keressék az újságárusoknál vagy a laptapir.hu oldalon!