A II. világháború után a két új német állam közötti nyílt ideológiai verseny alapja a hidegháborút is meghatározó amerikai–szovjet szembenállás volt. Ez irányította az egymással versengő titkosszolgálatok, hírszerző szervek ellenségképét és ügynöktoborzási stratégiáját is. Sok német volt elégedetlen, sőt ellenséges az önmagát antifasiszta államként definiáló NDK-val és az ottani kommunistákkal. Ezt kihasználva a CIA a nyugat-berlini bázisáról kiindulva toborzott keletnémeteket és Moszkvában tanuló németeket. A friss kutatások feltártak egy szövevényes kémtörténetet, amelynek főszereplőit nem csak a titkos ügynöki tevékenység kötötte össze.
Az egyik kulcsfigura, Olga hosszú évtizedekig megtartotta magának a történetét, csak közel 90 évesen mesélt az életéről és a titkosszolgálati tevékenységéről, amikor már az összes érintett szereplő elhunyt. Olga 1928-ban született, családja Greppinben, Bitterfeld közelében élt. Apja illegális kommunistaként megjárta a náci koncentrációs táborokat, ahonnan szabadulva még a háború vége előtt meghalt. A fiatal nő 1946-tól asszisztensként dolgozott egy fogorvos mellett Bitterfeldben, itt ismerkedett meg első szerelmével, Gerhard Raue fogtechnikussal. A férfi azonban egy másik nővel kezdett viszonyt, így Olga végül Gerhard bátyjához, Heinzhez ment feleségül, aki 1949-ben tért haza a brit hadifogságból. Az ebből az időszakból fennmaradt fényképeken egy szép, életvidám, fiatal nő látható, akiért szabályosan rajongtak a férfiak.
Egy kalandvágyó német lány és a Raue fivérek
A berlini fal felépítése előtt a két német városrész, sőt a két ország között is viszonylag nyitott volt az átjárás, így Olgáék jártak az Alpokban és Velencében is. A leggyakrabban azonban a nyugat-berlini amerikai hírszerző főhadiszállás környékén fordultak meg, jellemzően luxuséttermekben. Ezeket az utakat és a fogyasztásukat a CIA kapcsolattartója, David Raymond fizette, akinek ekkor még nem ismerték a valódi nevét. A tartótiszttel egyre mélyebb barátság alakult ki, majd Olga és David között szerelmi viszony szövődött. Annak ellenére, hogy a nő gyengéd érzelmeket táplált a szövevényes hálózatban lévő férfiak iránt, profiként végezte hírszerzési feladatait. Kalandvágyból, de hideg fejjel, a kockázatok ismeretében vonódott be az illegális tevékenységbe.
A Raue testvérek életét és politikai nézeteit jelentősen meghatározta a német történelem. Apjuk mérnök volt és egy brikettgyárat vezetett, az oroszok azonban javíthatatlan nemzetiszocialista érzelműként tartották számon, ezért csak szivattyúkezelőként dolgozhatott, a családnak pedig az igazgatói villából egy kétszobás lakásba kellett költöznie. Nem csoda, hogy mindannyian gyűlölték a kommunistákat.
Heinz Raue nem elégedett meg azzal, hogy panaszkodik az oroszokról és német elvtársaikról, tenni is akart valamit. Rövid gondolkodás és tervezés után Kelet-Berlinbe utazott, ahol felszállt egy Nyugat-Berlin felé tartó S-Bahnra, ott pedig felajánlotta a szolgálatait a brit megszállóknak. A britek nem tudták használni, ezért az amerikaiakhoz fordult, akik fogadták, és eleinte apróbb feladatokat bíztak rá. Heinz szeretett írni, ezért a keletnémet kommunista ifjúsági szervezet, a Freie Deutsche Jugend (FDJ) tartományi vezetőségében az agitáció és propaganda tevékenységért felelt Halle-ban. Fontos FDJ-iratokat fényképezett le, amelyeket átadott a Nyugat-Berlinben állomásozó CIA-ügynököknek. Egy alkalommal, amikor Heinz beteg lett, Olga vitte el az anyagokat a harisnyájába rejtve. A továbbiakban időről időre ő ment a férfi helyett, hogy ne legyenek feltűnőek annak gyakori nyugat-berlini utazásai. Ekkoriban még többnyire egy amerikai autóban találkozott a CIA kapcsolattartóival.
A cikk folytatásából megtudhatják:
- Hogy vált egyre aktívabb kém Olgából?
- Ki buktatta le?
- Hogyan teltek Olga börtönévei és hogyan alakult a sorsa a szabadulása után?
Slachta Krisztina cikkét keressék az IPM márciusi számában, az újságárusoknál vagy a laptapir.hu oldalon!
