Nem is annyira régen, a koronavírus miatti lezárások alatt rengetegen kerültek kényszerpályára, és kezdtek el a megszokottól teljesen eltérő dolgokkal foglalkozni. Számos szolgáltató döntött a bezárás mellett és próbált meg alkalmazottként elhelyezkedni, illetve sokan látták meg a home office munkavégzésben és az otthoni képzésekben rejlő lehetőséget.
A karrierváltás tendenciája nem állt meg a vírushelyzet enyhülésével, majd megszűnésével. Ha hihetünk a felméréseknek, ma közel 2 millió pályaelhagyó van Magyarországon. A lakosság közel fele nem olyan munkakörben dolgozik, mint amit legmagasabb végzettsége alapján betölthetne, 10-ből 4 munkavállaló pedig már legalább egy alkalommal a képzettségétől eltérő területen helyezkedett el.
Karrierpályánk a számok tükrében
Napjainkban a pályaválasztás kényszere vagy éppen lehetősége jellemzően 18 éves kor környékén éri utol az embert. A felvételi rendszerben leadott döntést legtöbbször hosszabb gondolkodási és felkészülési folyamat előzi meg, amelyet a fiatal jobb esetben saját magáért csinál végig, rosszabb esetben szülői nyomásra vagy más, külső megfelelési pontokhoz igazodva. Mondhatnánk azt is, hogy a magyar középiskolásoknak olyan életkorban kell egy sok szempontból az egész életükre kiható döntést meghozni, amikor legálisan még egy nemzeti dohányboltba sem tehetnék be a lábukat.
Az aktuális törvényi főszabály értelmében ma Magyarországon a 65. életév betöltése a nyugdíjazásra való jogosultság feltétele, ide nem értve a különböző korkedvezmények kategóriáit, vagy éppen azt a baljóslatú lehetőséget, miszerint a következő években ez az életkor szép lassan egyre feljebb kúszik majd. Maradjunk azonban a ma hatályos szabályozás mellett, és vegyünk alapul egy felsőoktatásban tovább tanuló, és legalább egy alapképzésen diplomát szerző fiatal életpályáját, aki nagy valószínűséggel legalább 40 éven keresztül lesz a munkaerőpiac szereplője. Vajon reális, hogy olyan horderejű döntést várunk el egy középiskolástól, ami óriási mértékben befolyásolja majd (optimális esetben) a következő 40 évét?
Csáky Dóra cikkének folytatását keressék az IPM júliusi számában, az újságárusoknál vagy a laptapir.hu oldalon!
