Az 1930-as évek glamouros csillogása után zord idők következtek: az Európa-szerte egyre nagyobb volumenűvé váló nacionalizmus végül a II. világháború kitöréséhez vezetett. A kacéran gimnasztikázó, műszempillás, szőke ciklonok ideje lejárt, és egy új ideál prototípusa köszöntött be a női szépség történetébe.
1939. szeptember 1-jével kezdetét vette a II. világháború, amely gyökeresen megváltoztatta a társadalmi berendezkedést és az emberek mindennapi életét. A luxus hajszolása helyett a túlélés lett a cél, az emberi veszteségek mindennapossá váltak, a férfiakat a frontra vezényelték, a nők pedig a gazdaság továbbműködtetéséről és a hátország megteremtéséről gondoskodtak. A háború kitörése tehát újradefiniálta a női szerepeket, egyúttal egy olyan új ideált alkotott meg, amely lerázta magáról az addig divatos, affektáló, bakfislányos allűröket, és felnőtt nőként állt hozzá a kialakult helyzethez.
Lássuk, hogyan vélekedett erről az új nőideálról Jávor Pál, a korszak szívtipró férfiszínésze 1940-ben: „A mai nő határozottan szebb és csinosabb, mint a háború előtt volt. Sőt talán sohasem volt olyan szép és csinos, mint ma. És ami a legfontosabb a mai időkben, munkabíróbb is. Nem könnyű neki sem az élet, a lustálkodás, a kényelem megszűnt, ehelyütt acélos, akaraterős, értékesebb nőt termel a szigorú jelen. Ez a friss, lendületes, nem diétázó és affektáló nőtípus, azt hiszem, minden férfi tetszésével találkozik.”
Rosie the Riveter: We can do it!
Mivel az egészséges fizikumú férfiak többsége a fronton harcolt, az otthon maradt nőket kellett bevonni a termelésbe, a gazdaság működtetésébe. Világszerte munkásnőket ábrázoló propagandaplakátok születtek, amelyek arra buzdították az asszonyokat, hogy álljanak a munka frontjára, és vegyék át a férfiak által addig ellátott pozíciókat. Így vált példaképpé Rosie, az amerikai szegecselőnő is, akiről nemcsak plakát, hanem dal is született:
Egész nap, esőben vagy napsütésben
A gyártósor része ő
Történelmet ír, s a győzelemért dolgozik
Rosie, a szegecselőnő.
(Redd Evans–John Jacob Loeb: Rosie the Riveter)
Rosie alakja egyébként úgy született meg, hogy 1942-ben egy lelkes fényképész lencsevégre kapott egy fiatal munkásnőt a kaliforniai Alameda támaszponton. Az épp munka közben megörökített 20 éves lány olyan elragadó volt, hogy a róla készült képet több újság szerkesztősége is közölte a lapokban. A sajtófotó J. Howard Miller érdeklődését is felkeltette, akit akkoriban háborús propagandaposzterek készítésével bízott meg a Westinghouse Electric cég. Kapva az ölébe hullott lehetőségen, Miller felhasználta a szép munkásnőről készült fotót, és megalkotta belőle a We can do it! propagandaplakátot. Mivel belső, motiváló jellegű kampányról volt szó, ez akkor még csak a cég embereit szólította meg. Világhírnevet jóval később, a ’80-as években kapott, amikor véletlenszerűen újra felfedezték, és a női egyenjogúság jelképévé tették.
A kép múzsájának kilétét egy ideig találgatás övezte. Időről időre felbukkant valaki, aki azt állította, hogy ő az igazi Rosie. Sokáig Rosalind P. Waltert nevezték meg a plakátsorozat szimbolikussá vált alakjaként, később feltűnt a színen Geraldine Doyle és Naomi Parker Fraley is. A jelenlegi álláspont szerint utóbbi az ikonikus plakáton szereplő nő modellje.
A cikk folytatásából megtudhatják:
- Ki számított ideális nőnek az 1940-es években?
- Melyik hollywoodi és magyar színésznők diktálták a trendeket?
- Milyen kozmetikai trükköket és szépségápolási termékeket alkalmaztak ebben az időszakban?
Magyari Hajnalka cikkének folytatását keressék az IPM áprilisi számában, az újságárusoknál vagy a laptapir.hu oldalon!
