Humboldt, a természet nagy tudósa

A német Alexander von Humboldt volt az első tudós, aki megértette, hogy a természet összefüggő rendszer, amelyben minden mindennel összefügg, és amelynek az ember nem a csúcsa, mindössze a szereplője. Egyben rámutatott az ember természetromboló tevékenységére is. 

A 18. század a felvilágosodás kiteljesedésének a kora volt, amely az ész és az értelem fontosságát hangsúlyozva a polgárság új gondolkodásmódját tükrözte. Kiterjedt az élet minden területére: a politikára, a gazdaságra, a filozófiára, a művészetre. A tudomány és a technika hatalmas léptékkel fejlődött. Fő forrása a megfigyelés és a tapasztalat lett. Korszakalkotó újítások láttak napvilágot, amelyekkel megindult az ember természet feletti uralma. Edward Jenner feltalálta a védőoltást, James Watt tökéletesítette a gőzgépet, a Montgolfier fivérek bemutatták a hőlégballonjukat. Benjamin Franklin és Luigi Galvani kezdte megérteni az elektromosságot. Carl Friedrich Gauss továbbfejlesztette a matematikát és a fizikát, Alessandro Volta és Michael Faraday a villanyárammal kapcsolatos ismereteket. Eközben a vallásnak változatlanul nagy volt a jelentősége. A kor tudósai a teremtő gondolkodását igyekeztek megérteni, és ezáltal megismerni a természet törvényeit.

A cikk folytatását megtalálja a laptapir.hu-n!