Nem volt nehéz megjövendölni, hogy két dudás nem fér meg egy Fehér Házban. Vagyis, hogy az öntörvényű amerikai elnök, Donald Trump és korábbi jobb- vagy inkább kétbalkeze, Elon Musk között előbb-utóbb kenyértörésre kerül sor. A világ leggazdagabb embere távozott a kormányzati körökből, majd – kölcsönös fenyegetőzések közepette – bejelentette, hogy új párttal vág neki a jövőre esedékes „félidei” választásoknak. Csakhogy az Egyesült Államok meglehetősen rövid históriájában a „harmadik pártoknak” nemigen osztottak lapot. Következzék hát egy történelmi lecke a fiúknak – és a lányoknak.
A washingtoni „furcsa pár” szakítását már márciusban rebesgették. Igaz, Trump egy kormányülésen akkor még csak annyit pedzett, hogy Musk távozik a kormányzati „karcsúsítási” intézmény (DOGE) éléről, de a tanácsadója marad. Ám a majdnem miniszter mágnás kezdte úgy kezelni az államapparátust, mint tulajdon cégbirodalmát. Az adminisztráció vehemens „hatékonyabbá tétele” jegyében minisztériumok és szövetségi intézmények leépítését javasolta. Tán még Trump egyéb súgói is megérezték, hogy emiatt akár 2 millió szövetségi alkalmazottnak kell átszervezésekkel, netán elbocsátással számolnia.
A mindenfajta kormányzati tapasztalat nélkül befutó Musk futószalagon gyártott ötleteire alapos tisztogatások kezdődtek. Ezt megszenvedte az oktatási minisztérium, a külföldi segélyezéssel foglalkozó legendás USAID, vagy éppen a washingtoni propagandában hagyományosan kulcsszerepet játszó Amerika Hangja (Voice of America, VOA), továbbá más regionális rádióadók. És a sor hosszan folytatható. A leghevesebb bírálói már-már „államcsínyt” emlegettek Musk akciózása kapcsán, egyes szakszervezetek, sőt jogászok bírósági eljárásokat kezdeményeztek ellene. A Donald Trump választási győzelme óta meglehetősen szétzilált demokraták még a Szenátusban is egyfajta „panaszkönyvet” nyitottak a milliárdos működéséről. A nagyban kavaró nábob népszerűtlensége nőttön nőtt az államapparátusban. A románc vége előre programozható volt. (Lásd erről az IPM 2025. márciusi számában megjelent Az „első haver” – Elon Musk szárnyalása a magasban és a mélyben című cikkünket). Csakhogy Muskot nem olyan fából faragták, ami meghajolna. Még az elnöknek is beszólogatott, ha „társfőnöke” elkóborolt volna a javító szándékú javallatai mellől.
Májusban aztán Trump már tényként közölte, hogy korábbi kulcsemberével elváltak az útjaik. Az „álompár” szakított. Ezután a techmilliárdos az elnök „nagy és csodálatos” költségvetési törvényjavaslatát „undorító förmedvénynek” titulálta. Megjegyezte, hogy az újraválasztott vezér a kampányában még a kormányzati kiadások csökkentéséről papolt, most viszont elképesztő mértékben, mintegy 3 billió (ezermilliárd) dollárral növeli a hiányt, és nehezen elviselhető terheket ró honfitársaira. Emiatt a kongresszusnak is inkább szégyenkeznie kellene.
Trump sem volt rest a tőle megszokott stílusban visszavágni: „Elon több támogatást kapott, mint bármelyik emberfia a történelemben.” Majd Musk származására utalva arra célozgatott, hogy enélkül már rég elhúzhatott volna, vissza Dél-Afrikába! „Ha nincs több rakéta meg elektromos autó, az országunk vagyonokat takaríthatna meg. Talán éppen ezt kellene alaposan kivizsgálni a DOGE-nak.” Pontosan ezt a Kormányzati Hatékonysági Hivatalt vezette korábban Musk.
Utóbb ugyan a kiebrudalt krőzus némi önkritikát gyakorolt, de egy újabb adok-kapok után bejelentette, hogy Amerikának szüksége van egy ütőképes alternatív pártra „a demokrata–republikánus egypárttal” szemben. Ezzel júliusban zászlót bontott az Amerika Párt. De vajon mekkora esélye lehet egy ilyen új erőnek?
Benda László cikkének folytatását keressék az IPM szeptemberi számában, az újságárusoknál vagy a laptapir.hu oldalon!
