A közép-európai térség kiemelkedő politikusainak portréit felvillantó sorozatunkban ezúttal északi szomszédunk, Szlovákia rekorder miniszterelnökének arcélét igyekszünk nagyító alá venni. Közös történelmünk különböző értelmezése mellett a mai ellentmondásos világ már-már mindennapos konfliktusai újabb okokat adnak arra, hogy Robert Fico kormányfő pályája állomásainál legalább egy-egy pillanatra elidőzzünk.
A Magyar Királysághoz, majd az Osztrák–Magyar Monarchiához ezer szállal kapcsolódó, és megannyi kérdésben torzsalkodó Szlovákia (hogy ne nevezzük általuk vitatható módon Felvidéknek) már történelmi, földrajzi vagy etnikai kötődései miatt is állandóan figyelmünk középpontjában szerepel. Hogyne követnénk árgus szemmel kiemelkedő politikusainak minden rezzenését! A Csehszlovákia hivatalossá vált békés „válása”, 1993. január 1. óta önálló északi szomszédunk porondjának főszereplője jó ideje a pozsonyi kormányfő.
Szürke indulás után fényes karrier
Robert Fico az alig 25 ezres közép-szlovákiai Nagytapolcsányban (Topoľčany) született 1964-ben, egyszerű munkáscsaládban. Apja targoncás volt, édesanyja egy cipőboltban serénykedett, de második fiuk már Pozsonyban, a Comenius Egyetemen szerzett jogi diplomát. A főleg múltja miatt elvben baloldalinak tekintett, de „változatos” nyilatkozataiban olykor nacionalista húrokat pengető ambiciózus fiatalember a helyi politikában hamarosan nagyra (183 centiméteresre) nőtt.
Alig 20 esztendősen lelkesen jelentkezett (az akkor még) Csehszlovákia Kommunista Pártjába, ahová 2 év tagjelöltség után fel is vették. Ezután a Szlovák Jogtudományi Intézet lánglelkű dolgozója volt. A szorgos utánpótláskáder már többször járhatott az „ellenséges” Nyugaton. Megbízhatóságát csak fokozta, hogy felesége édesapja a kommunista legfelsőbb bíróság elnökhelyettese volt.
A pletykák ennek tulajdonították, hogy miután házasságra lépett egykori egyetemista társával, Svetlana Svobodovával, mézesheteiket Máltán tölthették. Bár nejével már évek óta nem mutatkoznak együtt, közgazdász fiuktól, Michaltól azóta megszületett első unokájuk is, egy kislány, Pavlina, aki maholnap már 4 éves lesz. Ám a büszke kormányfő-nagypapa időközben hosszú, olykor kacskaringós politikusi útját járta.
Alighogy végbement a rendszerváltáshoz vezető legendás prágai „bársonyos forradalom”, az ifjú Robert némi időt az Óperencián túl tölthetett amerikai tanulmányi ösztöndíjjal. Korából és múltjából logikusnak tetszik, hogy Fico folyékonyan beszél oroszul és persze angolul is. Minthogy budapesti partnereivel tolmács útján értekezik, magyar nyelvtudásáról keveset tudni, bár gyerekkori környezete és későbbi magyar névvel hírbe hozott szeretői némi „(meg)értést” éreztetnek. Ami biztos: anyanyelvét mindvégig úgy sikerült forgatnia, hogy időközben az önálló Szlovákia történelmének rekorderévé vált az úrad vlády kormányfői hivatalban.
A cikk folytatásából megtudhatják:
- Milyen botrányok kísérték Fico karrierjét?
- Mi jellemzi a szuverenista kormányfő bel- és külpolitikáját?
- Mit várhatunk Ficótól a közeljövőben?
Benda László cikkének folytatását keressék az IPM márciusi számában, az újságárusoknál vagy a laptapir.hu oldalon!
