Hogyan éltek az emberek az ókorban, az egykori Palesztina területén? Mivel töltötték mindennapjaikat a családon belül, a ház falai között, illetve a falvak és városok közösségében? Cikksorozatunk bibliai és történeti források alapján mutatja be, miként hatottak a vallási szokások a hétköznapokra, és hogyan küzdöttek meg az akkori társadalmak a természet kihívásaival. A letűnt világ felfedezése közben könnyen rádöbbenhetünk: a bibliai idők emberének életmódja közelebb áll hozzánk, mint gondolnánk.
A címbeli problémánál aligha van bonyolultabb a világon, abban viszont bizonyosak lehetünk, hogy érdekesebb sincs. Akárhol kezdjük körüljárni, minden csupa bizonytalanság. Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a bennünket körülvevő világ igazán fontos intézményei mindig is olyanok voltak, amilyennek ma megéljük őket. De egyetlen pillanat elegendő ahhoz, hogy rájöjjünk: ez távolról sincs így. Ráadásul ez még az olyan, igen érzékeny területeket lefedő intézményre is igaz, mint amilyen a házasság. Ha az ókori Izraelben azt mondtuk volna egy embernek, hogy menjen el házasságot kötni a templomba, ahol egy pap majd összeadja élete párjával, nos alighanem értetlenül bámult volna ránk. Nála jobban talán csak a pap csodálkozott volna, akinek nem ez volt a dolga, mert sokkal fontosabb feladattal foglalatoskodott: áldozatot mutatott be az Örökkévalónak vagy valamelyik másik istenségnek, már hogyha nem a jeruzsálemi főpapra gondolunk.
Uralkodói háremek
Akár tovább is léphetünk, ha meggondoljuk, hogy ugyanebben az időben számos helyen teljesen megszokott és jogilag legitim volt a többnejűség, vagyis a poligámia. Persze, ahogyan a muszlim világban ma is látjuk, csak a jómódú férfiak engedhették meg maguknak, hogy több feleségük legyen. Az ókori Izraelben a férfitársadalom nagy többsége számára a poligámia nem volt több puszta lehetőségnél. A királyok természetesen háremet tartottak, de alig hiszem, hogy mai férfitársaimnak a legcsekélyebb okuk is volna irigyelni őket. A hagyomány szerint Salamonnak 700 felesége és 300 ágyasa volt – ám e hatalmas sereglet egyetlen tagjának nevét sem ismerjük. Az esetek többségében parancsra voltak a király mellett, nem önszántukból.
Dávid, Salamon apja még távolról sem volt olyan gazdag, mint amilyennek a hagyomány Salamont tartja. A körülötte lévő nők száma, ha áttekintjük az őket felsoroló listákat, nagyjából 10 és 20 körül lehetett. Dávidnak viszont történetei voltak a nőkkel. Az egyik, Míkál, Saul király lánya volt, aki saját apjával szembeszállva, az ablakon át kötélen engedte le férjét, hogy az elmenekülhessen. A másik, Betsabé története – talán ismeretes módon – egy fürdőzéssel kezdődött, majd a férj meggyilkolásával folytatódott, és Salamon születésével ért véget. Nem mondom, hogy e históriák bármelyike irigylésre méltó volna, de legalább ott van bennük az élet a maga szépségével és kegyetlenségével. S ez minden bizonnyal sokkal több, mint az 1000 névtelen nő, akiknek a legfőbb feladatuk még csak nem is az volt, hogy boldoggá tegyék a királyt – puszta létükkel a férjük gazdagságát voltak hivatottak jelezni. Azt hiszem, a kedves olvasó érzi a különbséget.
A cikk folytatásából megtudhatják:
- Hogyan zajlott a házasságkötés az ókori Palesztinában?
- Mivel teltek a házaspárok mindennapjai?
- Milyen párkapcsolati viszályokról olvashatunk a Bibliában?
Kőszeghy Miklós cikkének folytatását keressék az IPM februári számában, az újságárusoknál vagy a laptapir.hu oldalon!
