December derekán elnökválasztást tartottak Latin-Amerika hosszan elnyúló délnyugati államában, Chilében. Az eredmény nem okozott meglepetést, annál inkább a kommunista ellenjelöltet simán legyőző új vezető személye. A Közép- és Dél-Amerikán végigsöprő Trump-barát trend ismét igazolni látszik: egyre turbulensebb világban élünk. Ezt az új chilei nagyúr, a szélsőjobboldali José Antonio Kast is hamar felismerte. A sötét nemzetközi háttér előtt az ő és társai portréját igyekszünk megfesteni.
A jó 15 millió szavazásra jogosult chilei állampolgár számára 2012 óta kötelező a részvétel a választáson. De most először fordult elő, hogy a szavazásra jogosultakat automatikusan regisztrálták is. Ezután igazolni kellett a távolmaradást vagy befizetni a pénzbüntetést. Több országban – tán jogosan – így próbálják elejét venni annak, ha a gyér részvétel után a vesztesek arra hivatkoznak, hogy „a csendes többség” persze mögöttük áll(na). Ennek megfelelően a chileiek több mint 85%-a mind a két fordulóban eleget is tett a kötelezettségének.
Egy vezér gyermekkora és beérése
José Antonio Kast Rist a fővárosban, Santiago de Chilében látta meg a napvilágot. Viszonylag hosszú politikai pályafutásához képest csak idén januárban töltötte be a 60. életévét. Honnan jött és merre tart? Ehhez nem árt a felmenőivel kezdeni. Szülei, Miguel (eredetileg persze Michael) Kast és Olga Rist Hagspiel Németországból vándoroltak be. Bajorországból érkező édesapjának jó oka volt erre: a történelmét feldolgozó német nácitlanítás elől 1950-ben távozott a déli féltekére, ugyanis a Wehrmacht hadnagyaként és a Náci Párt tagjaként szolgálta Hitler rezsimjét. Ezt utóbb felhánytorgatták politikussá nőtt fiának, aki kezdetben elmismásolta a dolgot, de amikor erről szóló dokumentumokat toltak az orra alá, így magyarázkodott: apját kötelezően bevonultatták, de amúgy nem volt a Harmadik Birodalom lelkes támogatója. Aki akarta, elhitte.
Édesanyjáról legfeljebb a jómódú családi háttér sejlett fel, hiszen nem sokkal Chilébe érkezésük után két testvérével létrehozott egy húsüzemet és kolbászgyárat – ez alapozta meg az egyre bővülő Kast család vagyonát. (Nem mellesleg a cég neve: Cecinas Bavaria, vagyis Bajor Hentesáruk.) A „família kft.” később gyökeret vert a mezőgazdaságban, és az ingatlanszektorban is terjeszkedett. Ami a klán terebélyesedését illeti, a mélyen katolikus Kast szülőknek 10 gyermeke született.
De az alma nem esett messze a fájától. Amikor a nemrég 100 éve született és idén 20 esztendeje elhunyt Augusto Pinochet 1973-ban katonai puccsal megdöntötte a baloldali Salvador Allende rendszerét, bizton számíthatott a Kast kaszt szimpátiájára. Olyannyira, hogy egyik bátyja, a közgazdász végzettségű Miguel a diktatúra idején munkaügyi miniszterként, majd a Központi Bank elnökeként szolgálta a rezsimet. A kiterjedt família mindvégig támogatta az 1973-tól 1990-ig uralkodó vaskezű tábornokot, dicsérve annak „rendpártiságát” (bármilyen eszközzel, még ha stadionok lágerré alakításával érte is el) és az amerikai segítséggel aládúcolt gazdasági fejlődést. A népes dinasztia szenátorokat és képviselőket adott a 17 évig fennálló rezsimnek, és egyértelmű volt, hogy ennek lesz folytatása. Így is történt.
A cikk folytatásából megtudhatják:
- Milyen szélsőséges nyilatkozatokat tett eddig Kast?
- Mi várható a kormányzásától?
- Hogyan fogadta a Dél-Amerika felé is terjeszkedő trumpi vezetés az új chilei elnök megválasztását?
Benda László cikkét keressék az IPM februári számában, az újságárusoknál vagy a laptapir.hu oldalon!
