Bolsonaro: baj van a fején

Latin-Amerika legnagyobb és legnépesebb országában hullanak a polgárok – és a miniszterek. Brazília az elmúlt hetekben drámai lendülettel tört előre a koronavírus-járvány szomorú világranglistáján. Jair Bolsonaro elnök viszont csak lazán legyint a pandémiára, fittyet hány a korlátozásokra. Fontosabbnak tartja a gazdaság fölizzítását. Eközben lángol az Amazonas – az őslakosságot pusztító járványhoz hasonlóan fenyeget a tűzvész és a „világ tüdejének” zsugorodása.

 

Alighanem világrekordot ért el a brazil kormány: idén tavasszal szűk négy hét alatt két egészségügyi minisztert „fogyasztott el”. Márpedig módfölött fontos ez a tárca abban a dél-amerikai országban, ahol először diagnosztizálták a Covid–19 vírust.

A tárca tekintélyes vezetője, Luiz Henrique Mandetta nyílt lapokkal játszott. Többször szembekerült Bolsonaro elnökkel. Nyilván nem állhatta, hogy a főnöke gripezinhának, náthácskának becézte a járványt. Nehezményezte, hogy mindenféle tudományos megalapozottság nélkül a hidroxiklorokin nevű maláriagyógyszer használata mellett kardoskodott. Végül szembeszállt azzal, hogy a populista elnök a gazdaság mielőbbi talpraállítása érdekében sietve lazítana a korlátozásokon. Amikor felmerült a kiterjesztett karantén lehetősége, az elnök sajátos érvvel szállt szembe a fölvetéssel: „A tömegek képtelenek otthon maradni. Üresek a frigóik.”

Az egészségügyi miniszter felhívta a figyelmet, mennyire veszélyeztetettek az idősebbek, erre az egyik gazdasági főtanácsadó azzal nyugtatta (magát): „Ez csak javít a pénzügyi egyensúlyon – mert csökken a nyugdíjkassza deficitje.” A miniszter higgadt megszólalásai elsöprő sikert arattak. A közvélemény-kutatások az ő esetében jóval magasabb közkedveltségi mutatókról tanúskodtak, mint Bolsonarónál. Távozásakor Mandetta még megjegyezte: „Engem igen, de a tudományt nem lehet kirúgni!”

Utódja, Nelson Teich is hamar beláthatta, hogy a járvány megítélésében „összeegyeztethetetlen” nézeteltérések választják el az elnöktől. Neki is gondot okozott a klorokin mint „csodaszer” (az elnök kifejezése, a nép nyelvén: Bolsonaro-bogyó) használata és a korlátozások feloldásának sürgetése. A malária ellen évtizedek óta használják a csodapirulát, ám nem erre a járványra teremtették, ráadásul a szakemberek szerint szívritmuszavarokat okozhat, sőt növeli az elhalálozás valószínűségét. Teich, aki amúgy éppen szívgyógyász, nem volt hajlandó a tömeges használatára tudományos megalapozottság nélkül (netán azzal szemben). Az elnök viszont kiadta a parancsot a megfelelő hadilabornak a tömeggyártásra.

A két brazil miniszter távozása között eltelt 29 nap alatt a vírus áldozatainak száma 666 százalékkal nőtt. Az utód visszalépésekor Mandetta ezt írta a rajongótáborának: „Imádkozzunk azért, hogy a brazil egészségügy támaszául végre hihetünk majd a tudományban”.

A hidroxiklorokint egyébként Trump jó ideig a játszma megfordítójaként dicsérte, maga is rendszeresen szedte, majd orvosai tanácsára leállt vele. Ezután – „szolidaritása jeléül”?! – kétmillió adagot szállított déli szövetségesének.

Eközben Brazília folyvást előz a járvány pusztító világranglistáján. Bolsonaro politikai példaképét, a Donald Trump vezette Egyesült Államokat nem tudja lehagyni, de közvetlenül mögötte található, megelőzve az oroszokat, a briteket és az Európai Unió legsúlyosabban érintett déli fertályait. Sőt, Brazília alig negyedét mutathatja föl az Itáliában vagy Spanyolországban végzett teszteknek. Miután a „trópusi Trumpnak” titulált vezér korábban fertőzött társaságba került, rajta is elvégezték a megfelelő vizsgálatokat, ám a nyilvánosság előtt nem volt hajlandó felvillantani ezek eredményét.

A nagyvárosokban mindannyiszor felcsattantak a tiltakozók, kezükben immár hagyományosan lábasokkal, kanalakkal – ezt hívják panelaçónak –, és fölharsant a dudaszó.

 

Kis hercegek nagy kalamajkában?

Alig egy héttel az első miniszterváltás után az elnök lemondatta a szövetségi rendőrfőnököt. Emiatt kollégáját önként követte az igazságügyi és közbiztonsági tárca vezetője is. Pedig Sérgio Moro miniszter Bolsonaro bizalmi emberének számított.

Két nappal később Moro sajtóértekezletén benyújtotta a számlát. Azzal vádolta addigi főnökét, hogy személyes okokból be akar avatkozni a bűnüldözés és a jogkövetés mindennapi gyakorlatába. A személyes ok ez esetben a fiai körüli feltételezett botrányok és visszaélések utáni kutakodások és eljárások sietős leállítását jelenthette. Moro, aki a korrupcióellenes harc bajnokaként a kormány egyik legnépszerűbb és legbefolyásosabb minisztere volt, ahhoz kötötte maradását, hogy az elnök által elbocsátott főrendőrnek ő jelölhesse ki az utódját.

Ám mint kiderült, Bolsonaro olyan rendőrfőnökre áhítozott, akit „bensőséges” bizalmi emberének ítél, és aki betekintést enged neki a titkos nyomozati aktákba. Netán a saját bensőséges családja utáni szimatolásba. És ha kell, közbe tudjon avatkozni. Brazíliában ugyanis vizsgálatok folynak a „kis hercegek” zűrös ügyeiben.

A legidősebb Bolsonaro fiúnak, Fláviónak korábban illegális üzletelést, hűtlen kezelést és bűnszervezetekkel való kapcsolattartást róttak fel. De minthogy már ő is szenátor, az eljárást sikerült jegelni. Most a középső gyermek, Carlos állhat a letartóztatás küszöbén. Az apja főpropagandistájaként ő szervezte az internetes fórumokon az elnök ellenfeleit lejárató kampányokat. Ám ő meg Rio de Janeiro államban képviselő, így többszörösen be van ágyazva. Nem beszélve a harmadik Bolsonaro fiúról. Eduardót egy ideig épp azért küldte volna nagykövetnek Washingtonba, mert nagyszerű kapcsolatokat épített ki Trump elnök lányával és vejével – akik mindketten szintén fontos tanácsadói posztot töltenek be a Fehér Házban. Az atya utóbb mégis inkább helyesbítette a döntését: szorult helyzetében otthon van szüksége a szívós fiú helytállására, így pártjuk képviselőházi frakcióvezetője lett.

A forgóajtó pörög: időközben a lemondatott szövetségi rendőrfőnök utódja is kénytelen volt visszalépni az előléptetéstől, amikor kiderült róla, hogy a Bolsonaro fiúk bizalmas baráti köréhez tartozik.

Az elnök visszatérő fordulata, hogy az őt bíráló (hazai és külföldi) sajtó „fake news terjesztő” és komcsi. Miután viszont a legfelsőbb bíróság (STF) jóváhagyta az eljárás megindítását éppen a Bolsonarót támogató álhírgyártó hálózattal szemben – ez a köznyelv szerint „a gyűlölet kabinetje” –, legbelső hívei szerint a testület túllépett hatáskörén. A hatalommegosztás és jogfelügyelet kulcsszereplőjével kapcsolatban pedig Bolsonaro kijelentette, mostantól nem veszi figyelembe a legfelsőbb bíróság állásfoglalásait, ha azok nem tetszenek neki.

 

Kevesebb civil, több tábornok

A „bűnlajstrom” gyarapszik. A lemondott igazságügyi miniszter, Moro vádjainak hatására a szövetségi főügyészség vizsgálatot rendelt el az elnök ellen. Egy kormányülésen rögzített felvételt már el is juttattak a legfelsőbb bírósághoz, amely állítólag Moro állításait igazolhatja. Augusto Aras főügyész óva intett az „övön aluli” stílusban folyt beszéd nyilvánosságra hozatalától, hogy az megítélése szerint „nyilvános instabilitást” válthatna ki. Netán újabb eljárásokat, Bolsonaro elmozdítását.

A később nyilvánosságra került videó tanúsága szerint Bolsonaro a kormány ülésén durván kifakadt. Szavait idézve: „Nem hagyom, hogy a családom cseszegetésével kezdjék, aztán meg én kerülök sorra. Leváltom a rendőrfőnököt. Ha nem megy, leváltom a főnökét. Ha az sem megy, leváltom a minisztert. Pont. Itt nem babra megy a játék!” Moro inkább lemondott. Az ügyet nem lehetett eltussolni. A főügyész kénytelen volt vizsgálatot kezdeményezni.

A dolog pikantériája, hogy éppen Moro volt korábban az a szövetségi bíró, aki 2017-ben súlyos börtönbüntetést mért ki Bolsonaro legfőbb választási vetélytársára, a korábbi baloldali elnökre, Luiz Inácio Lula da Silvára, annak tisztátalan pénzügyei okán. A rossznyelvek szerint éppen ezt az ítéletet „hálálta meg” a győztes új elnök a miniszteri kinevezéssel. Bár Bolsonaro tavaly novemberben szabadlábra bocsátotta Lulát, a nagy előd hadat üzent utódjának. Felelőtlen politizálás miatt Bolsonaro alkotmányos fölmentését (impeachment) sürgeti – népirtás vádjával. „Miféle vezető az, aki a vágóhídra vezérli a népét? Én katolikus vagyok, csak azért imádkozom, hogy minél több brazil megússza a jelenlegi genocídiumot.”

Közben egy még korábbi államfő, Fernando Henrique Cardoso is megszólalt. „Az elnök a saját sírját ássa. Le kellene mondania, hogy megkíméljen bennünket egy hosszadalmas impeachmenteljárástól” – írta Twitter-bejegyzésében. Ő már csak tudja – hiszen őt magát is így távolították el hivatalából.

Lula pedig a tőle megszokott éles nyelvvel hozzátette: az elnöki palotában ma már több a tábornok, mint a civil. „A hadseregnek nagyobb a befolyása, mint a rossz emlékű katonai diktatúra idején!” – mondta a távozásra kényszerített volt elnök.

Egy veszélyes zóna: Amazónia

Mi tagadás, a kaszás egyre nagyobb ütemben kaszabol Brazíliában. De mielőtt az emberek kidőltek volna, az amazóniai erdőségek váltak a drámai pusztítás áldozatává. Az Egyenlítő környékén sűrű, sötét viharfelhők gyülekeztek a dzsungelek fölött. Tavaly nyáron még az amazóniai erdőtüzek és a dzsungel illegális irtása borzolta a brazil és a világközvéleményt. Az ősfakivágások ellenfelei „emberkéz alkotta természeti katasztrófát” emlegettek.

Bolsonaro elnök, aki másfél évvel ezelőtti hatalomra jutását jelentős mértékben az agrárlobbinak köszönhette, hosszasan szemet hunyt az erdőirtások fölött. Amúgy is a gazdaság mielőbbi fölfuttatásában reménykedik. Kell a termőföld a szójának (Kína nagyon nagy vevő), no meg a legelőterületek a marhatenyésztőknek. Csupán az év első négy hónapjában 55 százalékkal több esőerdőt semmisítettek meg, mint tavaly ilyenkor.

Ha ez sem lett volna elég, Amazóniában az illegális erdőirtás és aranybányászat után újabb csapás érte a helyi lakosságot. Május derekán sokadszor kondultak meg a vészharangok. Szakértői szervezetek megítélése szerint ekkorra már 38 bennszülött népcsoportot ért el az aggasztó ütemben előretörő vírus, amely minden korábban behurcolt járványnál sebesebben pusztít.

Manausban, Amazónia legnagyobb, kétmilliós nagyvárosában a túlterheléstől összecsuklott az egészségügyi hálózat. Az intenzív ágyak megteltek. Néhol ideiglenes kórházakat kellett felállítani. A halottakat szállító teherautók naponta többször fordultak. Egy helyi temetőnek parancsba adták, hogy nagy tömegsírokat ásson. Háromszor annyian hunytak el, mint korábban.

Az őserdei metropolisz polgármesterét az elnök egy áprilisi kabinetülésen lazán „egy darab szarnak” minősítette. Virgilio Neto nem maradt Bolsonaro adósa a válasszal: „Jobb volna, ha befogná a száját, és otthon maradna. Diktátori szerepkörről álmodozik, csak ahhoz is túl hülye.”

Teljes a káosz. Jön a segítség? Hát persze: bevetik a hadsereget.

A katonai erőket az esőerdők védelmére rendelték ki. Sokan kételkednek abban, hogy a vírussal, a láthatatlan ellenséggel képesek lennének fölvenni a harcot. Csakhogy a járvány már új frontszakaszon, az ország déli részein is pusztít. Aligha véletlen, hogy a szomszédból is aggodalommal követik Bolsonaro „emberkísérleteit”.

 

Messiás vagyok, de csodát nem tehetek

Eközben a legfontosabb brazil szövetségi államok kormányzói, felelősségük tudatában, behúzták a féket. Saját hatáskörben szigorú korlátozó intézkedéseket vezettek be. Például Rio de Janeiro vagy São Paulo befolyásos vezetői. Rióban a kényszerű futballszünetben még a legendás Maracanã Stadionban is szükségkórházat kellett kialakítani – 400 ággyal. Az előrejelzések szerint akár pár héten belül Rio válhat Brazília New Yorkjává.

São Paulo az ország legnépesebb szövetségi állama a maga 46 milliós lélekszámával. És a járvány csak itt sokkal több emberéletet követelt, mint a pandémia forrásvidékén, a jó harmincszor népesebb Kínában! João Doria helyi kormányzó többször keményen szembeszállt az elnökkel: „Ne kövessétek az utasításait!” – harsogta, amikor Bolsonaro (persze maszk viselése nélkül, de a tőle megszokott „kendőzetlen őszinteséggel”) normális életvitelük folytatására buzdította honfitársait. Az elnökről előszeretettel mondogatják, hogy Trumphoz, Putyinhoz vagy Boris Johnsonhoz hasonlóan „túlságosan macsó” ahhoz, hogy maszkot viseljen. (Hogy közelebbi példával ehelyt ne rukkoljunk elő.)

Csakugyan, Bolsonaro az állami korlátozó szabályokkal dacolva gyakorta megjelenik rajongói körében. És szabad szájjal. Hogy – némi köhécseléssel fűszerezve – a mozgáskorlátozási és távolságtartási szabályok lazítására buzdítsa az övéit. A sportakadémiák, a konditermek és a szépségszalonok újranyitását szorgalmazza, és elsősorban a gazdaság újjáépítését sürgeti. Akár az egészségügyi szakemberek tanácsával szemben. Ellenfeleit simán „korona-agyalágyultakként” szapulja. Márpedig ha azok tömegesen szembemennek vele, úgy tekint rájuk, mint az egyszeri sofőr, aki a forgalommal szemben hajt rá az autópályára.

„Clo-ro-quint! Chlo-ro-quint! – kántálják ilyentájt a kételyt nem ismerő hívei. – Dolgozni akarunk!” Bolsonaro üdvözülten mosolyog és nyugtatgatja rajongótáborát. „Olyan ez, mint az eső. Megpróbálunk védekezni ellene, de a végén egy kicsit mindenki vizes lesz.” Érdemes az elnök fölcsattanását szó szerint idézni, amikor egy alkalommal az elhunytak egyre magasabb számát firtatták tőle: „Na és? Sajnálom. De mit kívántok, mit tehetek ellene? Igaz, hogy Messiás vagyok, de csodákra nem vagyok képes.” (Ez utóbbival a saját nevére utalt, ugyanis a keresztségben Jair Messias Bolsonaróként anyakönyvezték.)

Hogy senki sem lehet próféta a saját hazájában, azt már bizonyította. A gazdasági sikereket ígérgető populista jövendölésével dacolva az 1300 milliárd dolláros volumenű brazil gazdaság már a járvány beköszönte előtt is gyengélkedett. Márpedig a lakosság 40 százaléka az „informális ágazatokban” tevékenykedik. Tartós karanténba zárásuk drámai módon hozzájárulhat a nyomasztó szegénységhez. Sokan fizikai munkásként vagy háztartási alkalmazottként már a zárlat előtt órákat zötykölődhetnek a zsúfolt tömegközlekedési eszközökön.

A gazdaság majdani talpra segítéséhez máris egy 200 milliárd realra (mintegy 38 milliárd dollárra) rúgó kormánycsomagot terveznek a munkahelyek megmentésére és a bérek kifizetésére. „A média a nyakamba varrná a gazdasági válságot. Pedig nincs közöm hozzá. Nem vagyok sírásó” – tiltakozik az elnök. Erre mondta São Paulo állam kormányzója: „Bolsonaro sajnos nem tesz semmit. Vagy ha mégis, az annál rosszabb.”

Az államfő okkal aggódik amiatt, hogy a depresszió következtében milliókkal növekvő munkanélküliség vaskosan befolyásolhatja 2022-es újraválasztási esélyeit. És a járvány gazdasági tesztelése világszerte nem ígér rózsaszín perspektívákat.

Brazíliában ráadásul csak azokat a fertőzötteket tesztelik, akik kórházba kerültek – mondta egy főorvos São Paulóban, amikor az egészségügy kapacitáskihasználtsága elérte a határait. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szakértői odáig jutottak, hogy május derekára a járvány epicentrumának az „Amerikákat” nevezték. (Márciusban még Európának dukált ez a kevéssé megtisztelő cím.) Minden jel arra mutat, hogy Latin-Amerika, azon belül Brazília válhat a válság következő gócpontjává.

Eközben az elnök elhivatott hívei is az utcára vonultak, előfordult, hogy katonai puccsot követeltek. Az egyik főbírót a brazil helyzet a fasiszta hatalomátvétel előtti német weimari köztársaság végső fázisára emlékeztette, és óva intett a katonai diktatúrától. Köztudomású, hogy a katonamúltú elnök mindig is szimpatizált azzal a letűnt, vészterhes korszakkal.

A járvány első hullámán túljutott országok vezetőinek a korlátozások feloldása során az egészségügyi és gazdasági szempontok között kell egyensúlyozniuk. Ám Bolsonaro eleve ellenezte bármiféle szigorítás bevezetését. A félrekezelés sajnálatos eredményei ismertek. A szélsőjobboldali elnök kezéből kicsúszott az ellenőrzés, befuccsolt mint válságmenedzser.

De vajon mennyire immunis az elnök a vírussal és immár 212 millió lelket számláló hazája elégedetlenségével szemben? Ha addig nem, hát a következő választáson kiderül, hogy ki vagy mi manapság Brazília számára a legsúlyosabb rizikófaktor. Közben mintha erősödne a dudaszó, a lábascsörgető tüntetők elégedetlenkedő zaja.

 

Az Interpress Magazin júliusi száma elérhető a laptapir.hu-n!