„Az utolsó uras patikárius” – Török József és az első gyógyáru-nagykereskedés a városban

„Az utolsó uras patikárius”, akinek „hires volt a Király utcai patikája. Nemcsak gyógyszert lehetett ott kapni, de ezerféle arcanumot, a szépség emelésére, mindenféle elixirt, annak a most divatos szállóigének a bizonyítására, hogy: öreg ember – nem vén ember” – írta Vay Sándor a Pesti Hírlap 1899. novemberi számában megemlékezésül Török Józsefről, aki alig egy héttel korábban távozott az élők sorából. De ki is volt Török József, és mit lehet tudni a híres-neves patikájáról?

Pest város harmadik patikája 1786 tavaszán nyitotta meg kapuit. Fennállásának első évtizedei bővelkednek az eseményekben. Alapítója Schwachhofer Ignác engedélye szerint Pest külvárosában nyithatott patikát az ottani lakosok igényeinek ellátására. Mivel ez idő tájt Terézváros még bőven túl volt a város falain, az új gyógyszertár az egyébként dinamikusan fejlődő városrész egyik fő útján, a Király utcában nyílt meg. A következő évek tulajdonosváltásokkal és ezzel együtt az utcán belüli költözésekkel teltek, míg végül 1804-ben Gömöry Károly kezébe került a tulajdonjog. Ezzel a patika történetében a kalandos kezdeti korszak lezárult.

A patikaépület

Gömöry Károly győri származású fiatal gyógyszerészként ekkor költözött Pestre. A jól jövedelmező Király utcai Szentlélek patika megvásárlása lehetővé tette számára, hogy az addig bérelt helyiségekben működő gyógyszertárnak állandó helyet teremtsen. Így került a tulajdonába az akkor még üresen álló telek, a Király utca 12. szám alatt. Az építkezést 1812-ben kezdték meg. A terveket a kor vezető építésze, Pollack Mihály készítette. Ez volt az első olyan épület Pesten, amelyet kimondottan gyógyszertárnak terveztek. A megmaradt alaprajzokon jól látható, hogy az épület főtengelyét a boltozatos kapualj alkotja. Balra két-két bolthelyiséget, az udvar felől lépcsőházat, személyzeti szállást és istállókat helyeztek el. Jobbra az utca felé ismét két bolthelyiség látható, itt a terveken a beépített bútorzat helyét is feltüntették, a tervező ezt szánta a patika számára. Ebből nyílik az iroda, az anyagraktár és a laboratóriumi helyiség. Az épület teljes egészében alápincézett, régi patikák leírásaiból tudjuk, hogy itt tartották a különböző gyógyvizeket, szeszeket és egyéb folyékony anyagokat. A ház emeletén kapott helyet két különálló lakás, míg a padlás szellős ablakaival a gyógynövények, füvek, virágok elhelyezésére, tárolására szolgált. A patikaházat 1813-ban adták át, és a mai napig ugyan változtatásokkal, de alapjaiban nem sokat változva ezen a helyen áll.

Gömöry Károly eddigre büszke, városáért dolgozó pesti polgárrá vált, akinek célja a város világvárossá fejlesztése volt. Ennek érdekében mint a pesti Szépészeti Bizottmány ülnöke, nemcsak a ház küllemével, hanem a belsőépítészetével is behatóan foglalkozott. Gyógyszertárának berendezését nemcsak a legszebb és legdrágább patikabútornak, de útmutatónak is szánta, követésre méltónak a többi gyógyszerész számára üzletük berendezése során. Így a bútorzat terveinek elkészítését is Pollack Mihályra bízta. Ezen tervek alapján Rosznágel Márton pesti asztalosmester készítette magát a bútorzatot, a fafaragásos díszítés pedig Dunaiszky Lőrinc neves szobrász keze műve. A klasszicista-empire stílusú, diófából készült, U alakzatban felállított bútorzat ma a Magyar Nemzeti Múzeum Semmelweis Orvostörténeti Múzeumában látható.

A patika első fénykora 1845-ben, Gömöry halálával ért véget. Özvegye, Borgsch Júlia és unokája, Leyritz Károly vezette tovább a gyógyszertárat, de pár év múlva túladtak rajta, így lett az új tulajdonosa Török József.

Török József, Erdélyi Mór fényképe a Vasárnapi Újság 1899-es számából

Török József, az utolsó uras patikárius

1824-ben született módos földbirtokos családban, és a család akarata ellenére választotta a gyógyszerészi pályát. 1843-ban kapta kézhez diplomáját a Pesti Tudományegyetemen, tanulmányai végeztével európai körútra indult, London, Párizs patikáiban tanulta ki a szakmáját. 1848 Párizsban érte, ahol nagyon jó kapcsolatba került az ottani emigrációba kényszerült magyarokkal, így többek között baráti köréhez tartozott gróf Andrássy Gyula, Gorove István, Bittó István, Irányi Dániel, Csernátony Lajos. Többükkel hazatérése után is jó kapcsolatot ápolt. Török József modern szemlélettel felvértezve, tettre készen érkezett haza utazásairól az 1850-es években. 1854-ben vásárolta meg a jó nevű és jól jövedelmező Szentlélek patikát Gömöry Károly özvegyétől.

Török József a Király utcai patikában szerette volna megvalósítani a még külföldi útján megfogalmazódott tervét, tudniillik, hogy üzletét patika-nagyhatalommá alakítsa. Ennek érdekében első lépésben jelentősen bővítette az ott kapható termékek körét, nemcsak gyógyászati árut, de szépészeti és egyéb egészségügyi termékeket is ajánlott vásárlóinak. Felismerve, hogy milyen fontos a jó reklám, jelentős összegeket költött arra, hogy termékeit megismertesse a vásárlókkal. Reklámjait tudatosan, mind a nagyközönség, mind az orvosi társadalom által olvasott lapokban jelentette meg, természetesen a megfelelő formában. A Tolnai Világlapjától a Vasárnapi Újságig jelentek meg kozmetikai cikkekről, fürdősókról, gyógyszerekről egyszerű, hangzatos szlogenekkel ellátott reklámjai. A másik nagy célközönségével, az orvostársadalommal a nekik szóló szaklapokban, például az Orvosi Hetilapban vagy a Budapesti Orvosi Újságban ismertette készítményeit hosszabb, kutatásokra hivatkozó, szakmai nyelvezetű reklámokkal. Üzlete így hamarosan a legnagyobb forgalmú patikává vált a városban. Ezt és jó kapcsolatait kihasználva szervezte meg, hogy a külföldön már ismert és alkalmazott, de itthon még nem elterjedt kozmetikumokat és gyógyszereket egyedüli forgalmazóként árusíthassa a Monarchia területén. Párizsi kapcsolatait kihasználva elsősorban francia kozmetikai és gyógyszeripari termékeket hozott be.

A Török Patika hirdetése

Kitartó munkája meghozta gyümölcsét, a következő 40 évben a patika és tulajdonosa országos elismertséget szerzett. A gyógyszertár nagy raktárterei lehetővé tették azt is, hogy több készítményt tartson raktáron, így az 1880-as évekre az üzlet nagykereskedéssé nőtte ki magát, és a többi pesti patikát innen látta el áruval – abban a korban, amikor ez még egyáltalán nem volt általános. Török József nevével a korabeli szaklapok mellett novellákban és tárcákban is találkozhatunk, számos anekdota keringett nagyvonalúságáról a városban.

„Török József arról volt nevezetes, hogy még a saját cselédjeit is borravalózta. Volt olyan nap, hogy öt forintot is adott a kocsisának, de kettőnél kevesebbet soha. Ezt már szinte röstelkedve tette, és mindig megjegyezte hozzá: – Ugye nem haragszik, János, hogy csak ennyit adok, de nincs már aprópénzem” – meséli Vay Sándor a már említett esszéjében a Pesti Hírlapban.

Munkája mellett Török Sándor példás családi életet élt. Felesége, Détsi Emma nemcsak magánéletében, de az üzleti életében is társa volt. 46 éves házasságuk alatt öt gyermekük született, négy lány és egy fiú.

Az örökség utóélete

Fia, Török Sándor (1855–1913) apja nyomdokain járva gyógyszerésszé képezte magát. Diplomáját 1877-ben kapta kézhez, majd gyakornoki éveit a jól működő családi nagykereskedésben töltötte. Ezután a családi hagyományoknak megfelelően tanulmányútra indult. Bejárta Franciaországot és Angliát, de Amerikába és Indiába is eljutott. Sándor hazatérve maga is gyógyszertárat alapított (az Opera Patikát az Andrássy úton). Török József egészségi állapota az évek alatt fokozatosan megromlott, így fia 1897-ben átvette idős édesapja gyógyáru-nagykereskedését. Édesapja ugyan 1899-ben elhunyt, Sándor azonban a tőle örökölt nagyszabású terveken dolgozott tovább, így a család összefogásával, a Szentlélek patika és az akkor már a tulajdonában lévő, óbudai Labor Gyár bevételeiből hozta létre apósával, Seitz Ferenccel 1904-ben a Galenus Gyógy- és Vegyszergyárat, amely az első sikeresnek mondható gyógyszergyár az országban. A Király utcai gyógyáru-nagykereskedést 1914-ben alakították részvénytársasággá, Török Labor Gyógyáru Nagykereskedelmi és Vegyészeti Gyár néven. Török Sándor ebben az időben édesapja iránti tiszteletből a hirdetéseken és az üvegeken továbbra is a Török József vagy Török Patika elnevezést használta.

Korabeli kenőcsös tégelyek. Fotó: Révész Miklós

A gyár és vele a nagykereskedés túlélte a 20. század elejének viszontagságos évtizedeit. Török Sándor 1931-es halála után örökösei a német Bayer gyógyszergyárnak adták el a tulajdonjogokat, és a gyár egészen az 1948-as államosításig a Bayer égisze alatt, Magyar Pharma Gyógyáru Rt. néven üzemelt, és továbbra is jelentős szerepet töltött be a magyar gyógyszergyártásban.