Werner Stiller neve különleges helyet foglal el az NDK, a Stasi, de még a hidegháború titkosszolgálatainak történetében is. 1979 januárjában egy férfi eltűnt a Stasi központjából, és ezzel örökre megváltoztatta a kémkedés világát. Az NDK hírszerzésének tisztje Nyugatra menekült, és a hidegháború egyik legnagyobb információkincsét átadta az addig „fő ellenségnek” tartott BND-nek, az NSZK hírszerzésének. Szökése pánikot váltott ki Kelet-Berlinben, ügynökhálózatokat semmisített meg, valamint megrendítette az állambiztonsági szolgálat belső egységét.
Werner Stiller története egyszerre személyes karrierív és látványos törésvonal az NDK állambiztonsági szolgálata, a Stasi történetében, amelynek NSZK-beli hírszerző tevékenysége a korszak egyik emblematikus jelensége volt. Ebben a sokszereplős, bonyolult rendszerben Stiller előbb lelkes fiatal szakemberként, majd kiábrándult tisztként, végül árulóként és önéletíróként tevékenykedett, élete végén pedig Budapesten lakott. A két német állam – az NSZK és az NDK – közötti politikai, ideológiai és titkosszolgálati versengés alapvetően keretezte a mindennapokat: a keletnémet állambiztonság célja az volt, hogy minél teljesebben informált legyen a nyugati politikai, katonai, gazdasági és tudományos folyamatokról, miközben – lehetőség szerint – befolyásolja és destabilizálja a nyugatnémet rendszert. Ebben a játszmában kulcsszerepet játszott a Stasi hírszerzésért felelős egysége, a HV A (Hauptverwaltung A). E szervezet egyik fiatal tisztje volt Werner Stiller, mielőtt 1979-ben látványos szökésével az egyik legsúlyosabb csapást mérte egykori munkaadójára, az egyszerűen csak a „cég”-ként emlegetett állambiztonsági szervre.
Ki volt Werner Stiller?
1947 augusztusában született a későbbi NDK-ban, egy mezőgazdasági munkásnő házasságon kívüli gyermekeként. 1966-tól fizikát tanult a Lipcsei Egyetemen, ahol diplomát is szerzett. Már egyetemista korában, 1969-től kapcsolatba került az állambiztonsággal: „Acélmunkás” fedőnéven úgynevezett „nem-hivatalos munkatárs”, vagyis besúgó volt. 1971-ben megszerzett fizikusi végzettsége értékes tudást jelentett a Stasi számára is, így eleinte az NDK Fizikai Intézetének munkatársaként folytatódott az együttműködésük. 1972-ben hivatásos tiszt lett a hírszerzés Tudomány és Technika (SWT) szektoránál, ami az NSZK-ban a nukleáris technológiai területen végzett kémkedésért felelt. Ennek a munkának a megszervezéséhez és a beérkező információk értékeléséhez szükség volt a témához értő szakemberek munkájára is, miközben hírszerzőként kiemelkedően tehetséges és sikeres volt.
Történetének egyik fontos motívuma, hogy saját elmondása szerint nem ideológiai meggyőződés vagy szilárd politikai hit vezette, hanem a kalandvágy és az utazási szabadság ígérete: a Stasi számára végzett munka a külvilág felé – legalábbis a toborzás szintjén – azt a lehetőséget hordozta magában, hogy a zárt NDK-ból kilépve, hivatalos kiküldetések révén Nyugatra is eljuthat. Végzettsége alapján ahhoz az osztályhoz helyezték, ahol az NSZK területén folyó atomfizikai és nukleáris kutatásokkal kapcsolatos hírszerző munka szervezésében és irányításában kellett részt vennie. Feladata az volt, hogy a szakmai tudását és a kiépített kapcsolatait felhasználva fokozza a keletnémet hírszerzés eredményeit az atomenergia és a nukleáris technológia területén: olyan információk megszerzését kellett előmozdítania, amelyek a szocialista blokk számára különösen értékesek lehettek a fegyverkezési verseny és a technológiai lemaradás csökkentése szempontjából.
A cikk folytatásából megtudhatják:
- Hogyan zajlott a mindennapokban a hírszerzők munkája?
- Hogy valósította meg Stiller a szökést?
- Milyen következményekkel járt az árulása?
Slachta Krisztina cikkét keressék az IPM februári számában, az újságárusoknál vagy a laptapir.hu oldalon!
