A kínai politika működéséről keveset tudunk, a kommunista párt ugyanis gondosan ügyel arra, hogy a külvilágnak fogalma se legyen, mi folyik a színfalak mögött. Egy évtizede azonban egy pillanatra fellebbent a függöny, és amit láttunk, megdöbbentő volt: gátlástalanság, gyilkosság, korrupció, árulás, egymást lehallgató vezetők, kíméletlen hatalmi harcok. A Po Hszi-laj-ügy főszereplője jelenleg börtönben ül, de nélküle ma más lenne Kína.
A 2010-es évek elején felbolydult a kínai politikai élet. A 2012 őszén tartandó pártkongresszus ugyanis fontos személyi változásokra készült: a kínai vezetés tíz éve hatalmon lévő negyedik nemzedéke, Hu Csin-tao (Hu Jintao) államelnök-pártfőtitkárral együtt nem indult újra a pozíciókért, és számos másodvonalbeli vezető is elérte azt az életkort, amikor valakit már nem lehet újraválasztani.
A felszabaduló helyeket új emberekkel kellett betölteni, megnyílt tehát az út a fiatalabb pártvezetők előtt, hogy kezükbe vegyék a Kínai Kommunista Párt (KKP) és vele együtt az ország vezetését. Kínában csak tízévente egyszer adódik ilyen lehetőség, így a régi vezetők igyekeztek saját protezsáltjaikat helyzetbe hozni, a fiatalabbak pedig próbáltak úgy helyezkedni, hogy ők legyenek a kiválasztottak. A kíméletlen hatalmi harcok a lehető legnagyobb titokban zajlottak, mivel a KKP az 1989-es Tienanmen téri események óta kínosan ügyel arra, hogy belső küzdelmei, megosztottságai, vitái rejtve maradjanak a nyilvánosság előtt. Azt lehetett tudni, hogy az új csúcsvezető a párt nagy öregjeinek döntése alapján Hszi Csin-ping (Xi Jinping) lesz, de a hírek főszereplője nem ő volt, hanem a jóval ismertebb, karizmatikusabb és népszerűbb riválisa, Po Hszi-laj (Bo Xilai).
A cikk folytatását megtalálják a laptapir.hu-n!
