A lázadás szerzeményeinek messzire nyúló történetük van az öreg kontinensen és a tengerentúlon is: az előbbi esetében egy olasz munkadal, míg az utóbbinál egy baptista himnusz az ősforrás.
Protest song, vagyis tiltakozó dal? Már a fordítás is nehéz, holott a popkultúra gyakran szól a lázadásról, hiszen – ahogy mondani szokás – a frusztráció a legjobb múzsa, legyen szó szerelmi csalódásról, esetleg társadalmi vagy politikai helyzetről. Szeretjük persze, és mélyen átérezzük az „elhagyott a kedvesem” témájú számokat, vannak azonban olyan dalok is, amelyek valóban hosszan zengenek a közösségekben, sőt talán nem túlzás azt állítani, hogy társadalomformáló erővel bírnak. Régen sem volt ez másképp, sőt amikor még nem volt divat a versek megzenésítése, nem létezett „dalszöveg”, már akkor is léteztek ilyen jelenségek.
Tiltakozás Magyarországon?
Talán nem blaszfémia, ha Petőfi Sándor Nemzeti dalát tekintjük a legismertebb magyar protest songnak, amely nemcsak az 1848–49-es forradalom egyik fő szikrája, de a magyar hazafias költészet egyik legfontosabb, emblematikus alkotása is, üzenete pedig napjainkban is ugyanolyan érvényes, mint születése idején.
De ha már a hazai példáknál tartunk, a csúcspont a szocializmus idején, a Kádár-korszakban született – neve tipikusan magyar szófacsarás: pol-beat. A politikailag motivált, többnyire a Nyugatot ideológiai alapon kritizáló „beatzenéről” van szó. A műfaj persze Nyugatról csorgott le ide, a lejtő végére – a magyar kultúrpolitika hálásan fedezte fel az amerikai baloldal rendszerkritikus, a ‘60-as években, többnyire az amerikai államrenddel, a hidegháborúval és a vietnámi háborúval szemben tiltakozásként létrejött számait. Talán Joan Baez, Bob Dylan és Donovan fémjelezte leginkább ezt az időszakot. A magyar és az amerikai mozgalom közötti óriási különbség azonban az volt, hogy az előbbi az állampárt kezdeményezésére és támogatásával jött létre, az utóbbi viszont mondhatni népzeneként keletkezett. A KISZ és az aczéli kultúrpolitika jó lehetőséget látott a pol-beatben arra, hogy „domesztikálja”, ideológiai célokra használja fel a beatzenét.
A himnuszok háborúja
De térjünk vissza a műfaj külföldi eredetéhez! A ‘60-as évek amerikai lázadó-dalai nem a semmiből születtek, hanem erős és mély gyökerekből táplálkoztak. Kiindulópontként talán egy folkénekes, Woody Guthrie dala, a This Land Is Your Land említhető, amelyet egyébként az amerikai republikánusok éppúgy a magukénak éreznek, ahogyan a hagyományosan baloldali demokraták. Guthrie a nagy világgazdasági válság nyomorának dalnoka volt, ezt a szöveget 1940 februárjában vetette papírra. Bizonyára nagyon kiakadt volna, ha látja, hogy az a hidegháborús időkben még az iskolai énekeskönyvekbe is bekerült, mint az amerikai nacionalizmus – félreértelmezett – himnusza. A jobboldali magyarázat persze hajlamos átsiklani azokon a strófákon, amelyekben Guthrie a „magántulajdont” ostorozza és a segélyhivatal (relief office) előtti hosszú sorokról ír. A szerző egyébként nemcsak ideológiai, de a szó szoros értelmében vett protest songnak szánta a szerzeményt, amelyet az amúgy zseniális és a dzsessz legszebb örökzöldjeit megalkotó Irving Berlin God Bless America (Isten áldja Amerikát) című dala ellenpontjának tekintett. Egyébként a God Bless America a The Star-Spangled Banner mellett egyfajta nem hivatalos himnusszá vált, csakúgy, mint Guthrie szerzeménye.
Berlin mentségére legyen mondva, hogy az orosz zsidó származású zeneszerző egy 1918-as, az I. világháborúról szóló musicalhez írta betétdalként a God Bless Americát, és amikor ismertté vált a szám, lemondott a jogdíjról, amelyet ifjúsági szervezetek, például a cserkészek számára ajánlott fel. Az eredeti dalt később egyébként átdolgozta, és azt végül Kate Smith, a rádió aranykorának egyik legkedveltebb énekesnője tette országszerte népszerűvé 1938 körül, amikor Európa felett már gyülekeztek a viharfelhők. A Guthrie-dal eredeti címe, a God Blessed America for Me direkt, szarkasztikus utalás Berlin szerzeményére, és csak később kapta a ma ismert This Land Is Your Land címet.
Dózsa György cikkének folytatását keressék az IPM júniusi számában, az újságárusoknál vagy a laptapir.hu oldalon!
