A romániai elnökválasztáson nyert a liberális bukaresti főpolgármester. Nicuşor Dan meredek versenypályán futott végig, de győzött a szélsőjobboldali magyarellenes riválisával, George Simionnal szemben. Az árnyaltabb sajtóban rövid összefoglaló címmel így illették az eseményt: „a Nyugat fellélegezhet, a Moszkva-barát nacionalisták buktak”. Felettébb bonyolult folyamatok vezettek idáig. Próbáljuk meg – néhol a felületes íveket karcolva – összegezni a történteket.
Az új román köztársasági elnök 55 évvel ezelőtt látta meg a napvilágot a Brassó megyei Fogaras városkában. Egy olyan tipikusan vidéki, változó összetételű településen, ahol egy évszázada még a magyar lakosság alkotta a többséget, míg mára 90%-ban román népességű, a magyarok pedig alig 2%-ra apadtak. De a nemzetiségek közötti kapcsolatoknak, olykor együttműködésnek megvoltak a hagyományai.
Kiből lesz a cserebogár?
A szerény munkáscsaládból származó Nicuşor Dan hamar kitűnt korántsem szerény adottságaival. Elsősorban matematikai képességeinek köszönhette kiugrását: még tizenévesen, 1987-ben, majd egy évre rá újra első helyezést ért el a nemzetközi diákolimpián. Nem csoda, hogy hamarosan a Bukaresti Egyetem matematika szakán, majd ösztöndíjasként már az előkelő francia École Normale Supérieure-ön bontogatta szárnyait, sőt később Párizsban doktorált.
Ezután – sokak meglepetésére – hazatért, és az ezredforduló tájékán már a Román Tudományos Akadémián serénykedett. Korábbi párizsi alma matere mintájára létrehozta azt a hazai elit intézményt, amelynek a hozzá hasonlóan tehetséges diákok kiemelése és kutatómunkájának elősegítése volt a feladata. Aztán osztott-szorzott, végül pedig a mind aktívabb politikai pályafutásával tett pontot az egyenlet végére. Egyre több civil akcióban vett részt, városrehabilitációs és műemlékvédő projekteket kezdeményezett, majd 2012-ben bedobta a kalapját a bukaresti főpolgármesteri posztért vívott versenybe. Igaz, ekkor még be kellett érnie a 4. hellyel, de rövidesen megalapította a „Mentsétek meg Bukarestet” platformot, amivel újabb 4 esztendő múltán már a 2. helyre ugrott, sőt parlamenti képviselő lett.
Benda László cikkének folytatását keressék az IPM júliusi számában, az újságárusoknál vagy a laptapir.hu oldalon!
