Ki ne emlékezne: volt a Gyűrűk Ura, a Legyek Ura, az Eb ura (fakó), és máig van a fociegyetemesség fura ura, Gianni Infantino, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) elnöke. „Nagy elődei” a gólvágók trónján a svájci Sepp Blatter, aki labda nélkül is „látott a pályán”, és a zöld gyepen tényleg zseniális, háromszoros aranylabdás francia Michel Platini ugyanezen a „térfélen” játszott – nagyban. Ám inkább cserét kértek, mielőtt némi büntetőjogi visszajátszás után jött a bírók piros lapja. 2016 februárjában – korrupció gyanújával – minden sporttevékenységtől eltiltották őket 6 évre. Az ítéletet a nemzetközi sportdöntőbíróság 4 évre módosította. Utódjuk, Infantino politikailag csakugyan ördöngösen cselez a „zsebkendőnyi területen”. De honnan került a támadósor élére?
A Raimondo Montecuccolinak tulajdonított (bár jóval régebbi) mondás szerint a háborúhoz három dolog kell: pénz, pénz és pénz. Ha pedig az egyre feszültebb jelenlegi nemzetközi helyzetre gondolunk, ki ne ismerné Carl von Clausewitz agyonidézett klasszikusát, miszerint „a háború a politika folytatása más eszközökkel”. Csak kicsit forgatjuk ki ezt a bölcseletet: a foci is már régóta a politika folytatása – hasonnemű eszköztárral. Emlékezzünk csak a zöld gyep klasszisa, Puskás Öcsi „aranyköpésére”: „kis pénz – kis foci, nagy pénz – nagy foci”.
Nem gólkirály, de eluralkodik a labdaművészvilág felett
A nagyon nagy pénzek beszerzésének manapság Gianni Infantino a legfőbb „gyártásvezetője”. A svájci–olasz kettős állampolgár világfi – hivatalos nevén Giovanni Vincenzo Infantino – idén márciusban is még csak az 56. születésnapját ünnepelheti. Szülei – mint neve is sejteti – Calabriából és Lombardiából bevándorló migránsok voltak. De „von Haus aus”, a német ajkú Wallisból hozott nyelvtudásának köszönheti nemzetközi forgalmazását: tökéletesen beszél németül, olaszul és franciául, de ha úgy adódik, nagyszerűen szót ért spanyolul és portugálul, na meg persze angolul, és nyilvánvalóan arabul is, hiszen libanoni hitvesével 4 gyermeket neveltek fel.
A FIFA-főnök családfő ifjonti korában próbálkozott a labdaűzéssel, és egészen a svájci negyedosztályig vitte. De igazi, első osztályú versenyzővé a nemzetközi sportdiplomácia arénájában nőtte ki magát. Előtte persze még jogi diplomát szerzett a Freibourgi Egyetemen, de a futball iránti érdeklődése és karrierépítő gyorsasága mit sem kopott. Némi jogászkodás után, 30 évesen már az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) mellett serénykedett. 4 esztendővel később pedig a kontinentális szervezet jogi és klublicenc osztályának vezetője volt, újabb fél évtized múltán már a nagyhatalmú szervezet főtitkáraként dolgozott a svájci Nyonban.
Éppen 10 esztendeje megválasztották a FIFA elnökének, először 3 évre, majd újra neki szavaztak bizalmat. Bár erről már korábban döntöttek, nem lehetett Infantino ellenére, hogy a külvilág hatalmas meglepetésére a 2022-es focivébé rendezésével a sportág világtérképén nagyítóval sem található Katart bízták meg. Annál is kevésbé, mert az arabul is beszélő sportdiplomata csaknem egy évvel korábban házat bérelt az ottani fővárosban, Dohában, és már két gyermeke is az ottani iskolapadokat koptatja. A dörzsölt diplomata hamar szétkürtölte: esze ágában sincs áthelyezni a FIFA-t Zürichből, hivatalos lakhelye is a svájci kantonhoz köti, de a vébé előkészületei miatt Katarban is meg kellett telepednie.
A cikk folytatásából megtudhatják:
- Milyen botrányok kísérték eddig Infantino elnöki tevékenységét?
- Milyen viszonyt ápol a FIFA-elnök a politika erős embereivel?
- Milyen furcsaságokra számíthatunk a következő nemzetközi futballtornákon?
Benda László cikkét keressék az IPM februári számában, az újságárusoknál vagy a laptapir.hu oldalon!
