A sokak által még mindig Amerika fővárosának vélt New York november elején fordulatos választás előtt állt. A csaknem magyarországnyi lakosságú, felettébb multikulti metropolisz első emberéről kellett dönteni. A voksolást nagy várakozás előzte meg: egyfajta hangulatjelentésnek fogták fel a trumpi politikáról. Már a nekifutás, majd a futam utóélete is sok meglepetéssel szolgált. Cikkünkben a nagyváros és új vezetője egyre frissülő arcélét igyekszünk megrajzolni.
A Nagy Almának is becézett New York új főpolgármestere, a mindössze 34 esztendős Zohran Mamdani jó száz éve a legifjabb ezen a poszton. Alig 7 esztendeje amerikai állampolgár, aki csak a közelmúltban szánta rá magát a politikai pályafutásra. De gyorsan gyarapíthatta tapasztalatait, akár a republikánusok repedései, akár saját pártja, a demokraták villongásai láttán.
Színre lép a demokraták ifjú titánja
Amikor – sokak meglepetésére – bedobta kalapját a versenybe, és beszállt a demokrata főpolgármester-jelöltek ringjébe, a legtöbben csak találgatták, hogy ki lehet ez az ismeretlen siheder politikus. Hamarosan kiderült, hogy a felkészült, jó szónoki képességekkel megáldott ifjú tökéletesen megtanulta, mit kell ilyenkor, a választási kampányban, az „ígéretek földjén” tennie. Győzelem esetén persze világossá válhat, hogy a jelölt túlvállalta magát, de a megosztott demokraták egyre sűrűbb sorokban jelentek meg a nagygyűlésein. A hajrába még az exelnök, Barack Obama is beszállt, és Mamdani támogatására szólította a híveket. Az ifjú titán pedig nem takarékoskodott a kecsegtető jövendölésekkel.
A baloldal üdvöskéje már a nyári előválasztáson magabiztosan megverte a másik demokrata (ön)jelöltet, a 68 éves Andrew Cuomót. Az ő olasz származású bevándorló atyja, a néhai Mario 1983 és 1994 között New York állam kormányzója volt. Később ezen a poszton követte a fiú, 2011-től 2021-ig. (Ez az amerikai tagállam, amelynek „fővárosa” Albany, nem keverendő össze a Nagy Alma városával.) A politikus atya demokrata „beágyazottságát” sejtette, hogy a meggyilkolt Robert F. Kennedy egyik lányát, Kerryt vette feleségül. Igaz, 2005-ben – sokak csalódására – elváltak útjaik. Az asszony bátyja, a klánnal szembeforduló ifjabb RFK pedig „átállt”, jelenleg ő Trump viharos kritikákat kiváltó egészségügyi minisztere.
Ám az unokaöcs, a Cuomo család politikus sarja, Andrew megvert kihívóként sem adta fel a saját jogán megvívandó harcot. Amikor megszégyenítő vereséget szenvedett el a nála egy generációval fiatalabb Mamdanitól, cserben hagyta demokrata jelöltségét és független színekben folytatta küzdelmét a városvezetésért. Nem csoda, hogy a benne jobban bízó, neki nagyobb esélyt adó Fehér Ház a teljes mellszélességű támogatásáról biztosította, szemben a „lekommunistázott” ellenlábasával, de még tulajdon republikánus jelöltjével is! Ez a fajta pártütés nem egyedülálló New York történelmében. Hasonló utat járt be – az ellenkező oldalról – az újraválasztására készülő Michael Bloomberg milliárdos, aki 2007-ben szakított a republikánusokkal, majd függetlenként újrázott.
Az idei választáson „magára maradt” republikánus jelöltnek, Curtis Sliwának annyi esélyt jósoltak, mint – ahogy mifelénk mondják – hintalónak az ügetőn. Alighanem ezzel volt magyarázható, hogy amikor a jelöltek tévévitán mérték össze erejüket, a Trump támogatása híján „vesztő helyen” álló Sliwa nem riadt vissza a mélyütésektől. Mamdani tapasztalatlanságát sejtetve kijelentette: „Zohran, a Te teljes életrajzod elfér egy sajtpapíron!” Majd átfordult a nála jóval esélyesebb Cuomo volt kormányzóhoz: „Andrew, a te hibáid viszont megtöltenének egy egész iskolai könyvtárat!” A „függetlenné” vált kandidátust ráadásul a szépreményű Mamdani is csak „Trump bábjaként” emlegette. A választás végeredménye sokatmondó. Sliwára mindössze a voksok 7,1%-a érkezett, Cuomo 41,6%-ot kapott, míg Mamdani tarolt: ha szűken is, de abszolút többséget szerzett, 50,5%-kal.
A cikk folytatásából megtudhatják:
- Mik voltak Mamdani főbb ígéretei a kampányban?
- Milyen akadályokkal számolhat ezek megvalósítása során?
- Hogyan zajlott a találkozója Donald Trump elnökkel?
Benda László cikkét keressék az IPM januári számában, az újságárusoknál vagy a laptapir.hu oldalon!
