A Németországi Szövetségi Köztársaság első kancellárja olyan nyomot hagyott hátra a háború utáni német és európai történelemben, mint talán soha senki.
Konrad Adenauer 1876. január 5-én született Kölnben, ahol szerény körülmények között, egy mélyen vallásos katolikus tisztviselő családban nevelkedett. Politikai karrierje azután kezdődött, hogy 1904-ben feleségül vette egy tekintélyes és gazdag kölni család lányát, Emma Weyert. Rajta keresztül került kapcsolatba a Rajna-vidék befolyásos felső középosztályával és a politikával. Neveltetése arra ösztönözte a fiatal jogászt, hogy a politikai katolicizmust képviselő Centrum Párthoz csatlakozzon. Még csak harmincéves volt, amikor megválasztották Köln tanácselnökévé, kilenc évvel később pedig főpolgármester lett. A város sokat köszönhet neki. Az egyetem újraindítása, egy régi erődterület zöldövezetté alakítása, a kölni vásár újjáélesztése, a rajnai kikötő bővítése, egy újabb híd építése, valamint ipari vállalatok, köztük a Ford németországi gyárának idetelepítése mind őt dicséri. Politikai sikereit azonban egy személyes tragédia kísérte: felesége, akivel három gyermeket nevelt, 1916-ban meghalt. Három évvel később újranősült, ebből a házasságából további négy gyerek született.
Az első világháború után a Rajna bal partján fekvő megszállt területek annektálásának megakadályozása érdekében Adenauer egy Rajnai Szövetségi Állam létrehozását szorgalmazta, hogy kielégítse a francia biztonsági igényeket. Az úgynevezett Rajna-vidéki mozgalomban való részvétele miatt ellenfelei szeparatistának kiáltották ki, különösen Hitler feltörekvő Nemzeti Szocialista Pártja. Velük az 1920-as évek végén végképp meggyűlt a baja. Azzal vádolták a főpolgármestert, hogy nemzetellenes nézeteket vall és elherdálja a közpénzeket, ráadásul zsidóbarát. Amikor 1933-ban Adenauer megakadályozta, hogy Hitler látogatásának a tiszteletére a várost fellobogózzák horogkeresztes zászlókkal, bosszúból eltávolították hivatalából, és befagyasztották a bankszámláit, így hirtelen munka és jövedelem nélkül maradt. Ezt az időt a barátai és az egyház segítette átvészelni. A háború alatt kénytelen volt bujkálni. A Hitler ellen 1944-ben elkövetett sikertelen merénylet után Adenauert a Gestapo megtalálta és letartóztatta, de túlélte a fogságot.
Polgár György cikkének folytatását keressék az IPM áprilisi számában vagy a laptapir.hu oldalon!
