1956 után az addig kizárólag ideológiai alapon működő, fellengzős utópiát a rendszer úgy váltotta aprópénzre, hogy épp a marxizmus alapvetéseit tagadta meg. A „jóléti szocializmus” voltaképp a nyugati fogyasztói minták olcsósított, kelet-európai változata lett, de ami a vasfüggöny túloldaláról nézve nevetség és lesajnálás tárgya lehetett, a vasfüggönyön belül nemcsak a túlélés ígérete volt, hanem potenciális örömforrás is. Akkoriban azzal kábították az embereket, hogy megtörtént a szocializmus alapjainak lerakása, kezdődhet az építkezés. Ez annyit tett, hogy szabad volt álmodozni. Legfőképp saját autóról. Az 1960-as évek közepéig csak néhány ezer kocsi érkezett az országba szocialista importból, de utána valamelyest felgyorsult a tempó. Ráadásul a hatalomnak sem voltak ellene kifogásai, épp ellenkezőleg. Egyfajta sajátos logika szerint még összefüggés is volt a saját autó és a szocializmus között; úgy gondolták, ha eljön az idő, hogy megengedhesse magának ezt a luxust, a rendszer is sziklaszilárddá válik.
Legát Tibor cikkének folytatását és a hozzá kapcsolódó gazdag képanyagot a márciusi IPM-ben találják. Keressék az újságárusoknál vagy a laptapir.hu oldalon!
