A beginákról, vagyis a 12–13. században élt laikus női közösségekről ma már igen ritkán hallunk, holott nem túlzás azt állítani, hogy létezésük csodaszámba ment. Ők a férfiak uralmától független nők voltak, akik nemcsak a hitüket, de a kreativitásukat is szabadon megélhették, sőt bizonyos mértékű gazdasági hatalomra is szert tettek.
A legkorábban élt, név szerint ismert begina, Oignies-i Szent Mária (1177–1213) a németalföldi Lille városában született. A mozgalom eredete azonban nem köthető egyetlen személyhez, ellentétben például a klarisszákkal, akik Szent Klára tanításait követték. A beginák kialakulása inkább egy hosszabb, fokozatos folyamat eredménye volt. A 12. századtól a beginaházak és -közösségek elsősorban Északnyugat-Európában kezdtek elterjedni, a mai Belgium, Hollandia, Németország és Franciaország területén. Hasonló női vallási közösségek a déli országokban is léteztek: Spanyolországban például beatas-nak, azaz áldottaknak hívták őket, míg Itáliában olyan elnevezéseket használtak rájuk, mint a pinzochere, azaz elhivatottak. Magyarországra is eljutottak, valószínűleg német és flamand telepesek révén: III. András első felesége, Fenenna királyné 1290 körül házat adományozott Budán II. Majs (Mojs) nádor feleségének, és rajta keresztül egy beginaközösségnek, akikhez a nádor özvegye maga is csatlakozott. Ez a beginaház (Végh András történész kutatásai alapján) valószínűleg a mai Szent György tér közelében, a Várnegyedben állt.
Egy szerencsés kezdet – a beginamozgalom megjelenése
A mozgalom kialakulását – mondhatni – szerencsés csillagállások övezték: a 11. század környékén egyfajta vallási kiábrándultság söpört végig Európán, miután az ezredforduló idején erős várakozások övezték Krisztus visszatérését. Amikor ez nem következett be, sokan az egyház erkölcsi hanyatlását hibáztatták, nem is alaptalanul: a papság körében a cölibátus gyakran csak névleges volt, egyházi hivatalokat pénzért adtak-vettek. A szimónia (a lelki javak adásvétele) egyfajta csúcspontot ért el XIX. János 1024-es pápává választásával, aki addig nem is tartozott az egyház kötelékéhez, és egyetlen nap alatt tette le az összes szükséges fogadalmat. IX. Benedek nevéhez pedig a pápai trón 1045-ös szó szerinti eladása fűződik, amivel a középkori egyháztörténelem egyik legnagyobb botrányát okozta.
Ezek a visszaélések komoly reformmozgalmakat indítottak el az egyház berkein belül: a clunyi megújulás a bencés hagyományok erkölcsi megtisztítását tűzte ki célul, míg a gregorián reformok a cölibátus megszilárdítását és a szimónia visszaszorítását próbálták elérni. Nem véletlen, hogy ebben az időszakban alakultak meg és nyerték el a pápai elismerést azok a rendek is – például a ferencesek és a domonkosok –, amelyek valóban megélték az apostoli élet eszményét. Ekkoriban kezdte mind nagyobb tisztelet övezni az úgynevezett női misztikusokat, akik rendkívüli vallási élményekről számoltak be, amelyek gyakran írásos formában is fennmaradtak. Legismertebb alakjuk Bingeni Szent Hildegard, de számos hasonló spirituális tekintély később a beginaközösségekből került ki. Ezek létrejöttének hátterében viszont más társadalmi és vallási folyamatok is álltak, amelyek közé tartozott például a Szűz Mária-kultusz térnyerése.
A cikk folytatásából megtudhatják:
- Mivel töltötték a beginák a mindennapjaikat?
- Milyen eszközökkel vívták ki anyagi függetlenségüket és kreatív szabadságukat?
- Hogyan reagált a katolikus egyház a tevékenységükre?
Budai Lotti cikkét keressék az IPM januári számában, az újságárusoknál vagy a laptapir.hu oldalon!
