A Szovjetunió, az Amerikai Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország győztesként került ki a II. világháborúból. Közülük az előbbi két állam lett az új világrend legnagyobb nyertese. Későbbi vetélkedésük a ’80-as évek végéig meghatározta a világpolitika alakulását. Jelen cikk a békeszerződések nyomán kialakuló nemzetközi viszonyokat mutatja be katonai szempontból.
A Külügyminiszterek Tanácsában (KÜMT) a nagyhatalmak már nem sokkal a háború európai részének lezárását követően nekiláttak a békeszerződések részleteinek kidolgozásához, amelyeket 1947-ben végül Magyarország mellett Finnországgal, Romániával és Bulgáriával mint vesztes európai államokkal írattak alá. Ausztriával és Németországgal kapcsolatban azonban nem tudtak megegyezni. Az előbbi helyzete az Anschluss miatt volt érdekes, hiszen 1938 és 1945 között nem létezett de jure független államként, viszont de facto jelentős mértékben hozzájárult a német háborús tevékenységhez. Emiatt a későbbiekben arra hivatkoztak, hogy nem lehetett békét, csak államszerződést aláírni velük. Elöljáróban fontos leszögezni, hogy az 1947-es békeszerződések több szempontból is megalapozták ezt az államszerződést.
Út a békéhez
A döntési folyamat stációit Magyarország vonatkozásában tárgyaljuk. 1945. szeptember 12-én a nagyhatalmak tárgyalásokat folytattak az országgal kapcsolatban, és a magyar békeszerződés-tervezet utolsó változata, amely a békekonferencia elé került, 1946. június 27-re született meg a Külügyminiszterek Tanácsának (KÜMT) ülésén. A konferencia 1946. július 29-én kezdődött, ennek során egy bizottság vitatta meg a katonai ügyeket. A többihez hasonlóan ez is javasolhatott módosításokat, amelyek jóváhagyásáról a későbbiekben a KÜMT döntött. A vesztes államok képviselői 1946. augusztus 20-ig tehettek módosító indítványokat a tervezetükhöz. A katonai bizottság szeptember 30-án foglalkozott a magyar üggyel, amely során nem sok vita zajlott, ezért a katonai részt október 12-én fogadták el a plenáris ülésen. Ezt követően a béketervezet ismét a KÜMT-hez került. Ekkor már az amerikaiak pontosan szabályozni akarták a szovjet utánpótlást ellátó alakulatok számát, ami végül nem került bele a magyar békébe. Az amerikaiak az Olaszországból való kivonulásért cserébe a Magyarországról és Romániából történő szovjet csapatkivonást remélték. Mindennek tükrében érthető a Magyar Kommunista Párt hazai fegyveres szervekkel kapcsolatban folytatott politikai taktikája, amely szerint a kezdetektől fogva igyekeztek minél nagyobb befolyást kialakítani ezekben az egységekben, illetve saját párthadsereget is létrehoztak. 1946. december 6-án a KÜMT átadta a békék szövegét a szerkesztőbizottságnak. Magyar részről a dokumentumot 1947. február 10-én írták alá, és az Országgyűlés ősszel ratifikálta. A többi állam is hasonló tortúrán ment keresztül, de nem mindegyik békével foglalkozott mind a négy nagyhatalom.
A békeszerződések katonai részei
Mindezek alapjának az olasz fegyverszüneti egyezmény, illetve az olasz békeszerződés tekinthető. A békeszerződéseknek külön katonai részük volt, amelyekhez több esetben légügyi rendelkezések is kapcsolódtak. A katonai részben rendezték az olasz határ jugoszláv és francia vonalán az erődök építésével kapcsolatos korlátozások kérdését. Az erődlimit más szerződésekben is megjelenik; a bolgárokat a görög határon korlátozták ebben, Magyarország pedig csak védekezésre alkalmas erődöket építhetett. Az olaszoknak bizonyos területekről ki kellett vonniuk a haderejüket, vagy legalábbis annak egy részét. A fegyverzeti tilalmak tömegpusztító fegyverre, bármilyen önmeghajtású vagy irányított rakétára és a kilövésükhöz kapcsolódó berendezésekre, 30 kilométernél nagyobb hatótávolságú lövegekre, nem érintkezéses típusú tengeri aknákra, és ember által irányítható torpedókra vonatkoztak. (Magyarországnak nem volt ugyan tengere, ezek mégis belekerültek az ország békeszerződésébe.) Tilos volt német vagy japán gyártmányú vagy tervezésű hadianyagot beszerezni és gyártani. Emellett egyéb hadianyag-korlátozások is történtek, így az olaszoknál szabályozták a nehéz és a közepes harckocsik számát, valamint a flotta fegyverzetét, például tiltották a repülőgép-hordozók és a tengeralattjárók rendszeresítését, és tonnában maximalizálták a hajók méretét. Egyes szerződésekben szerepelt a volt náci és fasiszta vezetők, illetve tisztek szolgálatának tiltása az újjászervezett nemzeti haderőben, különösen az olasz békeszerződés esetében.
A cikk folytatásából megtudhatják:
- milyen katonai következményekkel járt az országhatárok újrarajzolása?
- milyen hatással voltak a békekötések a Szovjetunió és az Egyesült Államok hidegháborús vetélkedésére?
- hogyan befolyásolták a kialakuló kelet-közép-európai viszonyok az 1956-os forradalom kimenetelét?
Kiss Dávid cikkének folytatását keressék az IPM novemberi számában, az újságárusoknál vagy a laptapir.hu oldalon!
