125 évvel ezelőtt ágyban, párnák közt hunyt el az egyik leghíresebb brit uralkodó. Viktória királynő szép kort ért meg, pedig hosszú uralkodása alatt csaknem kéttucatnyi merényletet kíséreltek meg ellene. De ha közelebbről megvizsgáljuk ezeket a támadásokat, be kell látnunk, hogy a királynő élete talán egyszer sem volt igazán veszélyben.
Miközben kortársai közül több állam- és kormányfő is politikai gyilkosság áldozata lett, Viktória királynő az összes ellene irányuló támadást megúszta egyetlen jelentéktelen sérüléssel. Ez talán a merénylők fiatal életkorával, valamint tettük zavaros indítékaival magyarázható. A hét támadó közül, akiknél az élet kioltására alkalmas fegyvert találtak, négyen épp csak a felnőttkor küszöbén álltak. Robert Pate volt az egyetlen, aki már betöltötte a 30. életévét.
A lúzer, a goromba és a púpos
Néhány támadót a családi körülmények predesztinálták arra, hogy végső elkeseredésükben fegyvert fogjanak, de többségük elsődleges célja nem a gyilkolás volt, hanem a figyelemfelkeltés. Voltak, akik rendezett körülmények között, dolgos és szerető családban nőttek fel, mégis nagyon fiatalon félrecsúszott az életük. John Francis asztalosként dolgozott díszlettervező apja mellett, majd megpróbált önállósodni, ezért dohányboltot nyitott. Üzlete azonban csődbe ment, főbérlője pedig kidobta, amikor lopáson kapta. Az ír származású Arthur O’Connor kezdetben könyveket árult, majd egy olajkereskedőnél helyezkedett el, de betegségre hivatkozva többször is előfordult, hogy nem vette fel a munkát. A szintén ír felmenőkkel rendelkező William Hamilton hajléktalanként tengette mindennapjait, és alkalmi munkákból próbálta eltartani magát.
De még a jómódú, skót középosztálybeli családba született Roderick Edward Maclean sem volt képes beilleszkedni a társadalomba, ezért az apja kitagadta. Dologházról dologházra járt, és sorsáért önmagán kívül mindenki mást tartott felelősnek. Edward Oxfordot, aki többnyire csaposként kereste a kenyerét, erőszakos természete miatt több pubból is elbocsátották. Megesett, hogy csavarhúzóval támadt a kollégájára, máskor egy felajzott nyíllal fenyegetőzött. John William Bean viszont a súlyos gerincferdülése miatt nem tudta tartani a lépést a többi munkással az apja ötvösműhelyében. Megszökött otthonról, hogy a saját lábára álljon, de hiába jelentkezett munkára, mindenhol csak gúnyolódó elutasítást kapott. Joggal érezhette úgy, hogy a fizikai korlátai miatt soha nem fog boldogulni, ezért elkeseredett tettre szánta el magát. Úgy döntött, hogy megbünteti azt, akit a leginkább felelősnek tartott: Viktória királynőt.
Kiránynő a feleségem
De nem Bean volt az első próbálkozó, aki Nagy-Britannia uralkodónője ellen elkövetett merénylettel kívánta felhívni magára az emberek figyelmét. Miután Edward Oxford 1840-ben kétszer is rálőtt a királyi párra, a helyszínen letartóztatták. Vallomásában kijelentette, hogy egy titkos forradalmi csoport, a Young England vezetője. A nyomozás során azonban hamar kiderült, hogy mindez csupán a fantáziájában létezett. Az ifjú Arthur O’Connort is forradalmi lelkesedés hevíthette: arról álmodozott, hogy ír ősei nyomdokaiba lépve fegyverrel kényszeríti a királynőt egy általa kreált petíció aláírására, amelyben politikai foglyok szabadon engedését követelte. Az őrizetben kijelentette, hogy kész akár hősi halált halni az elveiért. A valódi ok azonban az ő esetében is inkább a zátonyra futott élete lehetett.
John Francis a tárgyalásán arra panaszkodott, hogy miközben a királynő felfoghatatlan pompában él, egyáltalán nem törődik az éhező néprétegekkel. Valójában nem is akarta meggyilkolni az uralkodót, csupán tiltakozott a fényűzése ellen. A folyton éhező William Hamiltont is hasonló gondolatok motiválták, amikor fegyvert fogott Viktória királynőre. Vallomásában azt írta, hogy börtönbe akar kerülni, mert ott legalább fedél lesz a feje felett és mindennap kap enni.
A gyűlölet azonban sok esetben a visszautasítottság élményéből fakad, ahogyan azt a világsztárok iránti túlzó rajongás képében is láthatjuk. A fiatal Viktória királynő uralkodása kezdetén rengeteg rajongói levelet kapott, sőt akadt, aki még a Buckingham-palotába is beszökött, hogy a közelébe kerülhessen. Így tett Thomas Ainger kárpitos is, aki – miközben a rendőrök elvezették – azt kiabálta, hogy feleségül fogja venni a királynőt. Jonathan Childe, a 12. lándzsás ezred kapitánya is úgy vélte, hogy Viktória különös vonzalmat táplál iránta, ezért obszcén tartalmú levelekkel bombázta.
Sokkal veszélyesebbek voltak azonban azok, akik valamilyen kéréssel próbálták megkeresni a királynőt, és ha visszautasításban részesültek, ellene fordították a frusztráltságukat. Ez történt Roderick Maclean esetében, aki több versét is elküldte a királynőnek, amelyre csak formális, elutasító választ kapott a kamarástól. Ezzel mélyen megsértették az önérzetét, amelyre célzott pisztolylövésekkel válaszolt egy vonatállomáson. Viktória életét ez esetben valóban csak a vakszerencse mentette meg.
Hegedüs Péter cikkének folytatását keressék az IPM júniusi számában, az újságárusoknál vagy a laptapir.hu oldalon!
Borítókép: Éljenző tömeg a Carlton-ház előtt (Getty Images)
