Az idő, amit gondolunk róla, meg amit nem

Az időről egyrészt azt szoktuk hinni, hogy van benne valami titokzatos, de azért nem is lehetne alapjában más. Hiszen a józan ész számára is nyilvánvaló. Ilyenkor persze nem jut eszünkbe Einstein figyelmeztetése, hogy tudniillik a józan ész egyszerűen az érettségiig megtanult tudás.

Ezért az európai józan ész számára nyilvánvalónak látszik, hogy pontosan három nyelvtani idő van: múlt, jelen és jövő. De az ógörögben is, a latinban is több különböző múlt idő van, és ezek két évezredig a tudomány nyelvei voltak, nem kezelhetjük hát őket a ködös előidők primití­v nyelveiként, amit elfelejtünk Kant és Hegel miatt.
Hogy ne fordí­tásokkal bajlódjunk (melyek néha rosszak), tekintsük meg most Vámszer Márta nyelvész egyetemi doktori értekezését, amelyet a kolozsvári egyetemen védett meg 1963-ban, és 1972-ben meg is jelent a Kriterion Könyvkiadónál. Cí­me: A kalotaszegi nyelvjárás igeragozási rendszere. Kalotaszeg nem egy eldugott hely; nyugati csúcsa Kolozsvár. A nyelvész saját gyűjtéseit használta; az élő magyar nyelvet. Volt benne elbeszélő múlt: az í­ra az í­rt helyett. A nyelvész egy példamondattal illusztrált: “Mikor má kikél, akkor monygya: beléesék.” Ez persze a tájnyelvet korrigálva: mikor már kikel (a gödörből), akkor mondja (hogy) beleesék. A beleesés már nem áll fenn, mert már kijött. Ez két különböző múlt, még ha 1963-ban Budapesten nem is használtuk az egyiket. (A komáromi Jókai még használta.) Más a viszonyunk egy olyan történéshez, aminek eredménye még fennáll, mint aminek már nem. A nyelv ezt közvetlenül ki is fejezheti, mint Kalotaszegen, vagy megfeledkezhet róla, mint Budapesten, de attól még a különbség megvan.
Most az idő rejtett mélységeivel kezdünk foglalkozni; e számban ambiciózusan a régi görögöktől Einsteinig és Eddingtonig. A görögök elé nem megyünk: óegyiptomi szövegek finom részletei vagy jól lettek fordí­tva, vagy nem.

Véges vagy végtelen?
A görög tudományosság a mitológia és a költészet nyelvéből nőtt ki, valamikor a Platón és Arisztotelész közötti évtizedekben. Platón költő akkor is, ha történelemről akar beszélni, mí­g Arisztotelész egy természettudós, akinek mára majdnem minden elméletéről tudjuk, hogy helytelen. (Martinás fizikus kolléga teljesen korrekt megjegyzése szerint azonban termodinamikájában a három axiómából másfél még helyes; maradjunk most ennyiben.) Platón elmondja a 9000 évvel ezelőtti atlantiszi-athéni háborút, de Athén nem létezhetett Kr. e. 9400-ban, Atlantisz pedig vagy létezett, vagy nem, mí­g Arisztotelész állí­tásai megfoghatóak, bár gyakran pontatlanok.
Érdekes módon, a görögök számára később is valóságnak minősült a mitológia: valaminek, amiben “ma már sok mindent jobban tudunk”. Ennek két megfogható példája a pároszi márványkő és Eusebius püspök könyve. Előbbit Kr. e. 192-ben állí­tották, és Londonban múzeumi tárgy. Utóbbi eredetije görög, de egyik kötete ránk Szent Jeromos latin fordí­tásában maradt, a másik grabárul, ami óörmény; innen azután egy örmény pap lefordí­totta latinra, és most megint teljes.
A pároszi í­rástudó pogány volt, de Caesarea püspöke Nagy Konstantin korából már nem. Mégis mindkettőjüknek a görög mitológia a valóság. A pároszi márványon is, Eusebiusnál is szerepelnek görög istenek is, a görög kánon szerint “X évvel Trója előtt” formulával, ami, ha Eratoszthenész alexandriai főkönyvtárnokot követjük, akkor a kanonikus görög kronológiában 407 évvel volt az első olimpia előtt (ahol az éliszi Koroibosz nyerte a stadionfutást). A pároszi márvány kronológiája ettől a korai dátumoknál eltér, de csak 25 évvel. (Szerinte a trójai háború kezdete 1209.)
Nos, ezek megfogható dátumok. Ezek után Oidipusz története datálható, és az areioszpagoszi per 1183-ra tehető. De azon részt vett Pallasz Athéné. És tényleg: Zeusz győzelme után átszervezi az Istenek Tanácsát. Ez rajta van a pároszi márványon, de most valahol kallódik, viszont Thallos történetí­ró megőrizte, hogy 322 évvel Trója előtt volt. Műve ugyan nem maradt fönn, de Apollonius Tatios műve igen. Ez Kr. e. 1505., a pároszi márvány és Eusebius kronológiájával összhangban vagyunk. Ez a fiatalabb görög istenek ideje. Kronosz bukását és Zeusz hatalomátvételét a klasszikus görög tudomány években datálta. (Valószí­nűleg rosszul. Ekkor már megvan Egyiptom, Babilon, Asszí­ria.) Nos, a görög természettudósok vitatkoztak. Arisztotelész legvalószí­nűbbnek egy végtelenül öreg és végtelen jövő előtt álló világban gondolkozott, de ebben nem volt biztos. A korai Újkorban a bizánci és a római egyház kronológiája majdnem 3000 évvel eltért, de mindkettő véges volt, és nagyságrendileg a klasszikus görög mitológiához hasonlí­tott. Számunkra Ussher ulsteri kálvinista püspök fejezte be a munkát, eredménye szerint a teremtés Kr. e. 4004. október 23-án délelőtt történt.

Na és előtte?
De mi volt előtte? Nos, Szent ígoston, Hippo püspöke (Karthágó táján) már 400 körül megmondta, hogy szerinte mi volt; de azt a vitatkozók meg sem értették, tehát most én is továbbmegyek. Luther szerint a világ kicsit fiatalabb 6000 évesnél. Newton szerint a Kr. e. 2. évezredből ismerünk történelmet, de a 4. évezredből nem. Valamikor a 18. században a Nap méretéből, távolságából ki tudják már a természettudósok számí­tani, hogy egy 6000 éves Nap és Föld rendben van, de egy 20 000 évesnél gondok lennének az üzemanyaggal. Innen van a madáchi Falanszter szí­n jóslata, és az Eszkimó-világ szí­n, de ezt a magyar irodalomtörténet nem szokta észrevenni.
Közben ugyanis a francia felvilágosodás katolikusellenes lett, mí­g az angol és a skót az volt, de saját vallásaikkal békében maradtak. A kontinens általában a francia példát követte; angolul nem tudott. Cromwell lázadói lefejezték a királyt, hát az anglikán egyház utálta is őket, de ebből a világ korára vonatkozóan nemigen következett semmi. A skót kálvinisták elvoltak a haragvó Úristen bibliai parancsaival, a fejlődő gőzgépek tervezőit meg békén hagyták. Ussher püspöknek Észak-írországon kí­vül meg alig volt hí­ve; Dublinban Berkeley püspöknek, Newton fiatalabb, szakmai ellenfelének kb. 10. Mindenki más katolikus volt ott.
Franciaországban el is kezdődött valami, de nem sok lett belőle. Buffon ugyanis csinált egy modell-Földet mindenféle anyagokból, és azt kapta, hogy az kb. 75 000 évig hűlt volna ki. Mivel ez tí­zszer hosszabb, mint a bibliai kor, egy püspök megszidja. Buffon bonyolultan bocsánatot kér. Az ügy ezzel hamvába halt.
De mennyi idős végül is a Föld? Hát, vannak ötletek. Kant is, Laplace is 1800 körül meteorokra gondol, amelyek felheví­thették az ős-Földet, tehát kibí­rhatta 10 000 évnél tovább is. Azután a 19. század derekán (na ez Madách ideje, de ő már észre sem veszi az új eredményt) a Kelvin-Helmholtz-idő: 30 millió év.

Mérlegegyenletek
Ezzel a történészeknek már semmi baja, a katolikus egyház hat nap helyett hat világkorszakról beszél, és Szent ígostonnal még mindig nem törődnek.
Közben azonban a fizika fejlődött. A középkorban nem ismertek fizikai megmaradási tételeket. Az egyház igen, de nem tudta megbí­zhatóan számolni: a jócselekedetek számí­tanak, de hogy pontosan mennyit? A mozgó testek bizonyos adatai változnak, de mások nem. Mikor a dolog majd letisztul, ez lesz az impulzus és az energia. Miért? Ilyenek a természeti törvények. Isten tehet csodát, de az ritka. Vannak más megmaradási törvények is. Arany nem szokott csak úgy keletkezni, bár a kémia fejlődésének ártott, mikor Lavoisier-t, az új kémiai í­rásmód megalkotóját a nagy francia forradalom kivégezte, ugyan nem mint vegyészt, hanem mint királypárti főadóbérlőt. A világ rendezett; vannak lehetőségeink, ha azokat elpazaroljuk, akkor elvesznek. Ekkor jön a Sorbonne Egyetemen 1897-ben professzor Becquerel, a lengyel hallgató Maria SkÅ‚odowska és a külső szakértő Pierre Curie. Szinte pillanatok alatt ebből lesz rádióaktivitás, energia a semmiből, meg effélék. Az egy évszázad alatt kidolgozott megmaradási tételek meginognak. Baj van?

Örülnünk kellene
Darwin taní­tványainak nem tetszett Kelvin 30 millió éves Földje. Abból a harmadkorra legfeljebb 3 millió jutna, de a lovak evolúciójához legalább 6 millió év kell; és nincs.
De a Becquerel-SkÅ‚odowska-Curie-csoport ugyan békaevő, de meghozta a hiányzó időt. A Föld lassabban hűl, mert a radioaktí­v bomlás segí­t. (És még mindig nem veszik észre Szent ígostont!)
1905-ben Einstein rájön a nyugalmi energiára. Ez fedezi SkÅ‚odowska rejtélyes energiáját; ami évmilliárdokra elég.
Azután 1916-ban újra Einstein és az általános relativitáselmélet, és az új egyenleteknek a szentpétervári meteorológus Friedmann megtalálja három megoldását. Legyen a világ minden helyen és irányban ugyanolyan, de görbülete változzon időben. (Ezt talán 1000 fizikus tudja egy időben. Mások meg a szupravezetőkhöz értenek.) A három megoldás közül az egyik olyan, hogy a világ néhány milliárd éve végtelen sűrűségű volt és végtelenül forró. A mai legvalószí­nűbb kora 13,6 milliárd év, a Föld korának háromszorosa.
És mi volt azelőtt? Azelőtt nem volt semmi. És nem sérti ez a megmaradási törvényeket? Nos, időfüggő geometriában nincs energiamegmaradás. És akkor ugrik be Eddingtonnak, hogy Szent ígoston azt í­rja a vigasztalásokban, hogy Isten a világot nem az időben, hanem az idővel együtt teremtette. Erre 1922-ig egy természettudós sem gondolt; persze 1916-ig az elmélet sem volt meg.

A világ leí­rása 150 év múlva
A világ olyan, amilyen, és időnként meglep, hogy milyen. 1850-ben homályosan azt hitték, hogy a Földet a ráhulló meteorok heví­tik; és néhány skót kőzettanos gondolt arra, hogy nagy folyók medreinek régi történetét meg lehetne í­rni, vagy pláne ki lehetne számí­tani. Ekkoriban okozott szenzációt, hogy régebben nagy és furcsa állatok éltek; ez volt a földtörténeti középkor. Már tudták, hogy ezek nem lehettek a Biblia óriásai, voltak ötletek, hogy talán a gravitáció lehetett gyengébb, de ez nem jött be. Nem tudtak a rádióaktivitásról. Nem tudtak a héliumról. Nem tudták, hogy a Nap termeli a hidrogénből a héliumot.
Azóta olyanokat is megértettünk, amiket 1850-ben még problémaként sem láttunk. Van például a darwinizmus mint egész tudomány. És milyen lesz a tudásunk az időről 2165-ben? Rá sem ismernénk.