A Facebook titkai

Tanárok, influenszerek és hagyományos sztárok,  csodadoktorok és tudósok, oltásellenes aktivisták, titkosszolgák és terroristák igyekeznek a saját hasznukra fordí­tani. A felszí­nen azt tapasztaljuk, hogy néhány posztunk sikereket ér el, mí­g mások elvesznek a nagy információáramban. Egyes termékeket, tartalmakat felkap a Facebook, másokat kiköp. De az algoritmusok mélyén vajon milyen titkokat rejt az oldal?

Nagy valószí­nűséggel nagyon kevés olyan olvasónk van, akinek nincs Facebook-profilja, és az is szinte biztos, hogy hosszas keresés után sem találnánk olyat, aki ne ismerné az oldalt. A Statista legfrissebb mérése szerint az aktí­v Facebook-felhasználók száma elérte a 2 milliárd 300 milliót. Ezzel olyan tényezővé nőtte ki magát, mellyel nem csupán a mindennapi felhasználóknak, de a vállalatoknak, pénzintézeteknek, hadseregeknek és kormányoknak is számolniuk kell. Ví­gan és dalolva osztjuk meg azokat az adatainkat a közösséggel, melyeket nem mondanánk el a tereken. De mi történik a mélyben? Melyek a Facebook titkai? Emeljük ki a legfontosabbakat!

Assange vs. Zuckerberg

Julian Assange-ot, a WikiLeaks portál alapí­tóját 2019. április 11-én, az ecuadori nagykövetségen töltött hétéves száműzetés után az angol hatóságok őrizetbe vették. A rejtett információk kiszivárogtatására vagy éppen tömeges nyilvánosságra hozására szakosodott exhacker 2006-ban indí­totta el online platformját, a WikiLeakst, mely azóta átjáróként szolgál a mindennapi felhasználók számára a kormányok titkos információkat gyűjtő adatbázisai felé. 2010-ben hoztak nyilvánosságra egy harci helikopter fedélzeti kamerájával 2007-ben rögzí­tett, titkos katonai videót, mely rövid idő alatt bejárta a világot. A felvétel egészen más fényben mutatta be az USA iraki beavatkozását, mint ahogy például a CNN és más, hagyományos médiaügynökségek tették. A helikopterről történő géppuskázás következtében a Reutersnek dolgozó két helyi újságí­ró is az életét vesztette. Miután a videó virálissá vált, a WikiLeaks a körülötte kialakult hagyományos és online médiafigyelmet kihasználva az USA iraki és afganisztáni hadműveleteivel kapcsolatos dokumentumok tengerét is nyilvánosságra hozta. Ezzel pedig megváltoztatta az online újságí­rás természetét, az információk nyilvánosságra hozatalának módját, és megkérdőjelezte az újságí­rók szerepét a hí­rközlésben. A WikiLeaks tevékenysége nem csupán az újságí­rás és az információk nyilvánosságra hozatalának mintázatait alakí­totta át, hanem – látszólag – hatást gyakorolt egyes országok politikai folyamataira is. Hatása persze nem hasonlí­tható össze a Facebookéval, hiszen a két oldal célja is egészen más. 2010 végén az Egyesült íllamok nemzetközi szintű diplomáciai krí­zissel szembesült. Több mint 250 ezer, az ország nagykövetségeiről küldött bizalmas diplomáciai jelentés került a WikiLeaks birtokába. Az első táviratok 2003-ból, mí­g az utolsók 2010-ből származtak, tehát éppen folyamatban lévő műveletekről is tudósí­tottak. Julian Assange végül 2012-ben menekült Ecuador londoni nagykövetségére, mert Svédországban elfogatóparancs volt érvényben ellene nemi erőszak miatt. Ezt a nyomozást időközben megszüntették, de az Egyesült íllamok is elfogatóparancsot adott ki, és 2020-ban dőlhet el, hogy a britek kiadják-e az ausztrál állmapolgárt a nagyhatalomnak, ahol egyes jogászok szerint az is lehet, hogy halálbüntetést kérnek rá. És hogy miért í­rom le ilyen hosszan Assange történetét? Összehasonlí­tásképpen.

Assange áprilisi letartóztatása után gyorsan népszerűvé vált egy mém, mely Julian Assange és Mark Zuckerberg tevékenységét és megí­télését hasonlí­tja össze. Anélkül, hogy határozott állást foglalnék a kérdésben, úgy gondolom, hogy a sarkí­tott összehasonlí­tás a Facebook egyik fontos titkára mutat rá. így a mém, melyen a két, az internetes szólásszabadságban valamilyen szerepet betöltő figura képe látható: “íœdv, Julian Assange vagyok, a vállalatok és a kormányok titkos információit hozom nyilvánosságra, és osztom meg ingyen a felhasználókkal, ezért a média bűnözőnek nevez. (És börtön vár rám.)” “íœdv, én Mark Zuckerberg vagyok. A felhasználók titkos és bizalmas információit adom el a vállalatoknak és a kormányoknak, és a média ezért az év emberének nevez.” Kezdjük tehát ott, hogy a Facebook egyik legnagyobb titka, hogy mit tesz az általunk szándékosan vagy szándékolatlanul megosztott információkkal.  

Mi is a Facebook?

A Facebook az egyszerű definí­ció szerint egyszerre közösségi oldal, kommunikációs csatorna és médium, a korábbiaknál nagyobb lehetőséget biztosí­t a felhasználóknak az interakcióra, szabad véleménynyilvání­tásra szöveges, képi és videóbejegyzések, kommentek, lájkok és megosztások formájában. Az alapí­tó Mark Zuckerberg alapvetően egy felhasználók által szabadon í­rható platformként határozza meg az oldalt. Ha azonban közelebbről megvizsgáljuk a Facebook természetét, akkor elmondhatjuk, hogy teljesí­ti a médiumra vonatkozó követelményeket is.

Nyakas Levente médiajogász szerint “a jogalkotó részéről egy jogalany médiumként való elismerése egy tudatos döntés arról, hogy az általa folytatott tevékenység meghatározó társadalmi vagy gazdasági jelentőséggel, hatással bí­r”. Gazdasági szempontból vizsgálva elmondhatjuk, hogy a Facebook és más közösségi médiumok modellje különbözik a 2006 előtti korszakban domináns, tartalmat szolgáltató vállalatokétól. Nem gyárt vagy árul konkrét tartalmat, csupán könnyen kezelhető platformot kí­nál a felhasználóknak, melyet ők töltenek meg tartalommal, és egy globális, dinamikus online közösség tagjaivá válhatnak. A publikációs és kommunikációs lehetőségért pedig a tagok saját adataikkal fizetnek. Minden egyes aktivitásuk (lájkolásuk, megosztásuk, hozzászólásuk, keresésük, hí­rolvasásuk) és személyes adatuk (életkoruk, nemük, lokációjuk, iskolázottságuk, műveltségük, munkatapasztalatuk és érdeklődési körük) ugyanis értékes a hirdetők számára, akik célzott reklámokkal kereshetik meg őket. Nem nagy titok, de mégis kevésbé ismert, hogy a https://www.facebook.com/ads/preferences/?entry_product=ad_settings_screen cí­men mindenki megnézheti, hogy a Facebook milyen kategóriákba sorolja, amikor a hirdetők szeretnék megcélozni. A hirdetési körökbe a felhasználó automatikusan bekerül, de maga döntheti el, ha valamelyiket el szeretné távolí­tani. Az amerikai PEW kutatóintézet felmérése szerint a felhasználók jelentős része nem tud a kategóriákról. Ezek a kategóriák azonban azok, melyek a felszí­nen látszanak. Azt, hogy politikailag hová sorol minket a Facebook, és hogy meggyőzhetőnek tart-e, nem fogjuk megtudni. De a besorolás tényével hamarosan foglalkozunk.

Lesz-e Facebook egy, öt, tí­z vagy tizenöt év múlva?

Az infokommunikációs technológiákat és online médiafelületeket fejlesztő cégek közül a valóságban kevés dicsekedhet valódi sikertörténettel. A Gmail most tizenöt éves, ami egy ilyen gyorsan változó technológiai környezetben már matuzsálemi kornak számí­t. A Yahoo!, MySpace, Foursquare, Pinterest, Tumblr már mind túl van a fénykorán. Egykor több száz millió felhasználót tömörí­tő oldalak elnéptelenedtek.

A Facebook is idén lesz tizenöt éves. Egy év múlva biztos, hogy velünk lesz. Nagy valószí­nűséggel öt év múlva is. Tí­z év múlva még lehet, hogy sokan használják majd. És hogy mi lesz vele tizenöt múlva? Nem tudjuk. Az oldal túlélésének titka a vezetés előrelátó, a változásokra felkészülő attitűdjében rejlik. Nem szabad megelégedniük az aktuális állapottal, hanem folyamatosan fejleszteniük kell, és egy sajátos ökoszisztémát kell létrehozniuk. Megállás nélkül kell keresniük a fejlődési lehetőségeket, mert az a tapasztalat, ha nem újí­t egy techvállalat, akkor elveszí­ti a felhasználókörét.

Márciusban arról cikkezett a Medium.com, hogy a Facebook rövid időn belül a legnagyobb bank lehet. A pénzügyi világ a digitalizáció lázában ég. Új fizetési módok honosodnak meg, az okostelefonokba, sőt okosórákba integrált készpénzmentesí­tő megoldások felforgatják a korábbi erőviszonyokat. Kí­nában például az Alipay és a WeChat a bankkártya-kibocsátókat hozta jelentős hátrányba. A Facebook, felismerve a változás szükségességét, saját digitális valutát bocsát ki. Egy, a bitcoinhoz hasonló kriptovalutáról van szó, melyet a felhasználók először a Facebook tulajdonában lévő csevegőalkalmazásban, a WhatsAppon használhatnak majd tranzakciók lebonyolí­tására. Ha a WhatsApp és a Messenger mellé az Instagramot is beszámí­tjuk, akkor már 2,7 milliárd felhasználóról beszélünk. Akiknek egy(!) virtuális bankban van pénze. Nem minden pénze, de ahogy egyre inkább megszokják a csevegőalkalmazásokon belüli pénzmozgatást, annál nagyobb összegeket helyeznek majd át az ökoszisztémába. Ha pedig a titokból több részlet is kiderül, és egyértelművé válik, hogy hamarosan a Facebook lesz az egyik digitális pénztárcánk, a Visa és a MasterCard munka nélkül maradhat, az Apple Pay vagy a Google Wallet pedig elkezdhet gyorsan fejleszteni, és új szolgáltatásokkal előállni. Érdemes megfigyelni, hogy számos alkalmazásba a Facebook-azonosí­tónkkal jelentkezünk be. Innen már csak egy lépés, hogy ezekben is Facebook-valutával fizessünk.  

A Cambridge Analytica sztorija

Amikor a Facebookról kiderül valami titok, az általában botránygyanús. Ezek a botrányok azonban eddig sorra elültek. Az előnyök, melyeket a felhasználók értéknek vélnek, eltakarják őket. A lehetőség, hogy megtudhatjuk, mi zajlik a világban és az ismerőseinkkel, hogy hozzászólhatunk a vitákhoz, elmondhatjuk, mit szeretünk és mit nem, hogy állást és barátokat kereshetünk és találhatunk, pillanatnyilag mindent felülí­r.

A 2018-as év legnagyobb Facebook-botránya az volt, hogy a brit Cambridge Analytica vállalat 87 millió Facebook-felhasználó adatait dolgozta fel azok engedélye és tudta nélkül. Aleksandr Kogan egy kutatásához még 2015-ben az “ez a te digitális életed” (thisisyourdigitallife) nevű alkalmazást használta a Facebook engedélyével a felhasználók személyiségének elemzéséhez. Összesen 270 ezer felhasználó adott hozzáférést az adataihoz. A személyiségelemző alkalmazás a Big Data technológián alapult, és egyúttal politikai mikrotargetálásra volt alkalmas. Az adatkezelési botrány végül úgy kerekedett, hogy Kogan az alkalmazást letöltő felhasználók ismerőseinek adatait (mintegy 87 millió személyét) is összegyűjtötte, majd ezeket továbbí­totta engedély nélkül a Cambridge Analyticának. A vállalat az í­gy kapott információkat 2016-ban az amerikai elnökválasztás során a republikánus jelöltek kampányában használta fel, saját nyilatkozataik szerint sikerrel. Amikor fény derült a szabálytalan adatkezelésre, Zuckerberg az Egyesült íllamokban és az Európai Unióban is többször meghallgatásokon jelent meg. A vállalat részvényeinek értékét azonban tartósan nem ingatta meg a botrány, és a felhasználók sem pártoltak el az oldaltól.  

További botrányok

Az álhí­rek kérdéséről már részletesen í­rtam az IPM-ben, és a jelenség nem kerülte el a Facebookot sem. Az orosz Internet Research Agency 13 alkalmazottjáról 2018-ban kiderült, hogy számtalan hamis profilt hoztak létre a Facebookon, melyeket használva sikeresen ugrasztottak egymásnak számos esetben amerikai választókat az oldalon. Amikor ez kiderült, a Facebook hivatalos válasza az volt, hogy a történet a Twittert és a YouTube-ot is érintette.

Mint már í­rtuk, Zuckerberg megjelent a Fehér Ház biztosai előtt, többek között a kereskedelmi bizottság is meghallgatta. Felkészülve, mintegy 700 oldalas dokumentációval ment. Ebből azonban kiderült, hogy több tucat vállalat számára tette elérhetővé a Facebook, hogy hozzáférjen a felhasználók adataihoz, többek között a Mai.ru orosz cégnek is, mely szoros kapcsolatokat ápol az orosz kormányzattal. A meghallgatásokon az nem került szóba, hogy az amerikai kormányzatnak milyen adatokat szolgáltat ki. Számos hí­r látott napvilágot, mely ezzel kapcsolatban vél összefüggéseket látni.  

Gyűlöletbeszéd, szólásszabadság, profit

A Facebook egyik legnagyobb titka, hogy nem válogat a tartalmak között, csak akkor távolí­t el posztokat, ha nagyon rákényszerül. Az információözön ugyanis profitot hoz a reklámozóktól. így például Alex Jones összeesküvés-mester oldalait is csak azután tiltotta le, miután már nem bí­rt a kritikákkal. És ha azt hisszük, hogy ezzel véget ér a botrányok sora, nagyon tévedünk. A The New York Times 2018. december 18-án megjelent cikke alapján napvilágot látott a hí­r, miszerint a Facebook több mint 150 nagyvállalatnak adott ki személyes adatokat a felhasználókról. Vásárolt értékes információt í­gy az Amazon, a Microsoft, a Netflix vagy éppen a Spotify.

A végére maradt a talán legkevésbé ismert történet. Mark Zuckerbergék 13 éveseknek fizettek azért, hogy azok letöltsenek egy olyan alkalmazást, mely lehetővé tette a vállalat számára, hogy a fiatalok okostelefonján tárolt minden információhoz hozzáférhessenek. Beleértve a személyes e-maileket és üzeneteket is, melyek a Facebook-ökoszisztémán kí­vül léteztek. A Research nevű alkalmazás természetesen azon tartalmakat is elemezte, melyek az engedélyt adó felhasználók ismerőseitől származtak. Amikor kiderült az etikátlan húzás, a Facebook azzal védekezett, hogy mindez piackutatáshoz kellett. Vagyis a cég szerette volna azonosí­tani a rá leselkedő veszélyeket, és a konkurencia előtt járni legalább pár lépéssel.

Ezen titkok ismeretében egy fontos tanácsot érdemes megfogadnunk! A Facebookon és az egész digitális világban csak olyan tartalmakat rögzí­tsünk, melyeket nem bánnánk meg, ha bárki meglátná. Egyre valószí­nűbb ugyanis, hogy adatainkkal nem mi rendelkezünk többé.