Hollandia gazdasági sikerei egyszerre csodálatosak és idegenek számunkra. A remek üzleti érzék, a sok kereskedelem és a hatékony kooperáció fantasztikus, de a hollandok puritánsága – magyar szemmel – olykor ijesztő is lehet. A tavaly októberi választás után ismét fordulat várható a fejlődéssel nemcsak lépést tartó, de azt diktáló országban.
Takarékosság, elfogadás, kereskedelem, hatékonyság – ezek a fogalmak játszottak szerepet abban, hogy Hollandia az egyik leggazdagabb, legsikeresebb európai országgá vált. Pedig az út nem volt könnyű – a hollandok régmúltjában és közelmúltjában is bőven akadnak kínos epizódok. Ahogy a kései gyarmatosítók közül többeket (például a szomszédos Belgiumot), úgy Hollandiát is rendkívül véres agresszió jellemezte a gyarmatosítás, a rabszolga-kereskedelem időszakában. Vádként fogalmazható meg, hogy bár ma már nagyon „zöld” állam, de fél évszázaddal ezelőtt még az egyik legnagyobb európai fosszilis termelő volt, elsősorban a groningeni földgázmezők miatt. De nem vált az ország büszkeségévé a srebrenicai mészárlás sem, amikor a bosnyák, muzulmán civileket holland békefenntartók passzivitása mellett mészárolták le Ratko Mladics boszniai szerb katonatiszt pribékjei. Ez volt a legnagyobb népirtás Európában a II. világháború óta.
Mára azonban Hollandia sokkal pozitívabb elemekről ismert. Ilyen kedves jelkép a tulipán, a fapapucs, a szélmalom és a kanálisok, ahogyan a narancssárga szín, a kiváló foci (a kis ország még a magyaroknál is többször, háromszor játszott vb-döntőt, de egyszer sem lett világbajnok), valamint a fantasztikus agrárium is (az Egyesült Államok után Hollandia a világ második legnagyobb élelmiszer-exportőre).
Választás nagy téttel
Az EU egyik leggazdagabb államában legutóbb 2025 októberében zajlott választás. Talán kevesen tudják, de a hullám, amely során Németországban, Franciaországban, Olaszországban és az Egyesült Királyságban is nagyon megerősödtek a szélsőséges erők, Hollandiában odáig vezetett, hogy 2023 és 2025 között egy olyan koalíció uralkodott, amelynek tagja volt a szélsőségesen iszlámellenes Szabadságpárt is. Az élükön pedig Geert Wilders állt, Hollandia egyik leggyűlöltebb politikusa, aki az állandó fenyegetések miatt kizárólag személyvédelemmel közlekedik. Hozzá kell tenni, hogy Wilders végül csak úgy tudott koalíciót alakítani, hogy elfogadta, nem ő lesz a miniszterelnök, és partnerei a szélsőségesen migrációellenes politikáját sem vették át.
Ugyanakkor a híresen toleráns Hollandiában az elmúlt években olyan bűntények történtek, amelyek akár megerősíthették volna Wilderst és a szélsőségeseket. Elsősorban egy régebbi és egy újabb gyilkossági ügyről van szó, amelyek nagyon felháboríthatták volna a holland közvéleményt és valamennyire felerősíthették volna a bevándorlók elleni gyűlöletet, de éppen ellenkezőleg történt: a holland társadalom normalitását és józanságát hozták felszínre.
Brückner Gergely cikkének folytatását keressék az IPM júliusi számában, az újságárusoknál vagy a laptapir.hu oldalon!
