Luxemburg szerencsés hely. Itt a választási kampány fő témái nem a karaktergyilkosság és az acsarkodás, hanem a közlekedési dugók, a lakhatás és a demográfia. De hogyan lett a kis ország politikai elitje Magyarország nagy ellenfele?
Több uniós intézmény, így az Európai Beruházási Bank (EIB), ez a hatalmas, évente körülbelül 100 milliárd eurónyi forrásról döntő pénzintézet is Luxemburgban működik. Amikor a helyben üzemelő uniós intézményeknél járok, szeretek időt szánni arra, hogy az ezekben dolgozó magyar és nemzetközi munkatársak segítségével megismerkedjek a kis ország aktuális kérdéseivel. Hosszú ideje azt tapasztalom, hogy Luxemburg politikusai és a lakossága is nagyon érdeklődik a külpolitika iránt. Itt a világ legújabb trendjeivel és radikalizálódásával ellentétben nem a bezárkózás és a félelem az úr, az emberek továbbra is nagyon befogadóak és progresszívak.
Bár Xavier Bettel, a korábbi nyíltan meleg miniszterelnök, aki hivatalos eseményeken is a belga férjével szeretett részt venni, bőven kapott kritikákat amiatt, hogy ezzel például a muszlim államokban korlátozza Luxemburg diplomáciai mozgásterét, magánélete valójában egyáltalán nem zavarta az államot. Bár azóta Bettel kormánya megbukott, az új, Luc Frieden vezette kabinetben ő a miniszterelnök-helyettes és a külügyminiszter, vagyis ez a diplomáciai kérdés továbbra is fennáll.
Befogadás és progresszió nélkül persze nehéz is lenne egy olyan helyen élni, ahol a fővárosi lakosság 70%-a „bevándorló”. Igaz, ez itt nagyrészt jól fizetett, művelt uniós tisztviselőket jelent. A főváros tehát eleve a népek olvasztótégelye: a boltokban, az éttermekben és a bárokban is állandóan különböző nyelven beszélő embereket lehet hallani.
Luxemburg kontra Magyarország
Észrevették már, hogy az unióban gyakran különutas magyar politikának sokszor éppen a luxemburgi tisztviselők az egyik legnagyobb kritikusai? Ez azért lényeges, mert a kicsi ország a méretéből vagy a lakosságából adódó súlyánál sokkal fontosabb szerepet játszik az EU irányításában. Jean-Claude Juncker korábbi bizottsági vezető viccesen „diktátorozta” Orbán Viktort, de emellett komolyabb hangnemben is rendszeresen kritizálta őt. Mindez nem meglepő, hiszen a magyar kormányfő amolyan „első számú közellenségként” plakátolta tele Juncker arcával a köztereket. A talán kevésbé ismert Jean Asselborn volt luxemburgi külügyminiszter, Juncker korábbi párttársa, aki szintén évek óta hajtogatja, hogy Orbán az EU legnagyobb problémája és kockázata. Köztudott továbbá a miniszterelnök és Viviane Reding korábbi uniós biztos közötti terhelt viszony is.
Ahogy az itt élők beszámolnak róla, Luxemburg uniós elkötelezettségének komoly történelmi előzményei vannak, ami miatt politikusai határozottan felszólalnak az unió lazítói (és lázítói) ellen. A nagyhercegség ugyanis majdnem a svájci utat járta be: örökös semlegességet hirdetett, azonban az, ami elődjének sikerült – például a háborúk elkerülése –, Luxemburgnak nem. A németek az I. és a II. világháború elején is azonnal lerohanták a kis országot.
Brückner Gergely cikkének folytatását keressék az IPM májusi számában, az újságárusoknál vagy a laptapir.hu oldalon!
