A tengerparti települések, kikötővárosok szerencsés földrajzi elhelyezkedésüknek köszönhetően mindig is közkedvelt úti célok voltak, és ma sincs ez másként. Akadnak közöttük azonban olyanok, amelyek látnivalói nem állnak meg a partoknál, mert éppen a tenger mélyén van valami hozzájuk tartozó dolog, ami még különlegesebbé teszi őket.
Velence olyannyira egyedi, hogy a világ szinte minden pontján hallottak vagy olvastak már róla, esetleg meg is látogatták, gondoláztak a lagúnájában vagy felültek egy vaporettóra. Egyszóval a városról a legtöbbeknek már van valamilyen benyomása, varázslatos hatása senkit sem hagy érzéketlenül. Teljes valójában azonban kevesen ismerik, mivel van egy láthatatlan része is, amely a híres lagúnája mélyén rejtőzik. A cölöpökön álló város vizét az évszázadok során elsüllyedt hajóroncsok népesítik be, amelyek Velence történetét, kereskedelmi jelentőségét és múltját idézik meg. Tengerfenekén a középkortól egészen a jelenkorunkig elmerült roncsok zsúfolódnak, legtöbbjüknek pedig érdekes története van. Ezen víz alatti tanúvallomások közül a kutatók több mint 40 roncsot mértek fel és tanulmányoztak. Világuk sokat elárul a velencei vizeket egykor behálózó intenzív forgalomról, a behozott termékekről és a kereskedelmi utakról.
A legrégebbi leletek közé tartozik a San Marco di Boccalama-sziget közelében megtalált 2 csónak, amelyek eredetét a kutatók a 14. századra datálják. A velencei gátsziget, Malamocco közelében pedig egy 16. századi, Közel-Keletről érkezett hajó nyugszik hullámsírjában. A kutatók által Relitto dei Cannoninakelnevezett roncsot a levéltári dokumentumok alapján a Croce Rossa nevű, első osztályú hadihajóként azonosították. A hajót 1698-ban bocsátották vízre Velencében, és végül 1715-ben süllyedt el a Malamocco-torkolat mellett. A több mint 40 méter hosszú és 10 méter széles roncsban épen maradt a hajó kormánya, valamint a felszerelések és a fegyverek, többek között ágyúk, könnyű lőfegyverek és golyók, amelyek szintén kiváló állapotban kerültek elő.
Cserháti Szilvia cikkének folytatását keressék az IPM májusi számában vagy a laptapir.hu oldalon!
