A posztmodern történetírás egyre inkább kezd lemondani a „big story” történelemfelfogásról, vagyis a múlt egyedül érvényes reprezentációja helyett történeteket, értelmezéseket, változó beszédmódokat és perspektívákat keres.
 |
Az emberek mindig is narratív módon ismerték meg saját maguk és közösségük történetét. Gondoljunk csak a magyar mondákra, a viking sagákra vagy éppen Homérosz Iliászára. Különféle, az eseményeket másként tálaló, olykor egymásnak ellentmondó történetek egyszerre létezhetnek, hiszen az elbeszélők és a befogadók nézőpontja is különböző, az emlékezet is csalóka. A sokféle elbeszélés létezése nem hiba, hanem természetes dolog. Csak a mindenkori formális hatalmak törekedtek arra, hogy – saját legitimitásuk biztosítására – egységes narratívát alakítsanak ki. Jobb esetben ez csak nem sikerült, rosszabb esetben a föld alatt terjedő történelmi tévhitek melegágyát teremtette meg, vagy évszázados kínokat okozó sárkányfogveteménnyé vált, mint például a trianoni békediktátum története.
A mai történelemoktatás – legyen szó akár iskolai oktatásról, akár közművelődésről – feladata nem az, hogy pontosan megmondja, mi a szent történelmi igazság, hanem, hogy megmutassa, mi nem tartozik a történelmi valósághoz. Ki ne ismerné Mao Ce-tung mondását: „Virágozzék száz virág, versenyezzen száz gondolati iskola!” Virágozzék, de azért a kertben gyomlálni sem árt – tényekkel, bizonyítékokkal és humorral. A Tényleg.com Cáfolós rovata éppen ezt teszi. A sumér-magyar rokonság, a hun-magyar rokonság, a pilisi Åsbuda és a párthus-magyar Jézus mellett boncasztalra került már a holokauszttagadás, a két világháború és a kommunisták egynémely húzása. A honlapot jó egy évvel ezelőtt indította a Történelemtanárok Egylete.
Céljuk nemcsak a közszájon forgó szamárságok eloszlatása volt, hanem nemzeti múltunk igazán büszkeségre okot adó eseményeinek bemutatása is. Az érdeklődő olvashat például az 1568-as tordai határozatról, a korinthoszi csatorna magyar építőiről, a Lánchíd technikai bravúrjairól és az Eötvös-ingáról is. Hogy ne csak saját történelmünkről essék szó, a Mások háza tája rovat más népek történelmének kínos eseményeit feszegeti, itt lehet például olvasni arról a vajdasági mészárlásról, amelyet Tito partizánjai követtek el, és máig komoly probléma a szerbeknek, hogy kiköpjék vagy lenyeljék. A cikkek szerzői történészek, történelemtanárok, főiskolai és egyetemi oktatók. A cikkek közérthetők, stílusuk közvetlen, néha humoros, máskor ironikus. Az olvasmányos részeket figyelemre méltó videotár egészíti ki. Böngészését mindenkinek ajánljuk.
