Ma a számítógépek alatt elektronikus adatfeldolgozókat értünk, pedig évszázadokon keresztül emberek – gyakran nők – voltak azok, akik a világ legbonyolultabb számításait végezték. Csillagászati pályák, haditechnikai képletek, navigációs táblázatok pontossága függött a munkájuktól, de gyakran emberéletek, sőt világháborúk lezárása és űrprogramok sikeressége is.
A 18–19. században, de még a 20. század elején is a „számoló” (angolul computer) szó egy emberre utalt: olyan személyre (a legtöbb esetben nőre), akinek a munkája hosszú, precíz, ismétlődő matematikai számítások elvégzése volt, méghozzá természetesen kézzel. Emberi számítógépekre a legkülönfélébb területeken volt szükség. A csillagászatban a bolygók és a csillagok pályájának, az üstökösök visszatérésének kiszámításához, valamint csillagkatalógusok összeállításához. A hajózás és a térképészet terén a navigációs táblázatok készítésében, a hosszúság és szélesség számításában, illetve a dagály-apály előrejelzések készítésében segédkeztek. Mérnöki és hadi számításoknál lövedékek röppályáját, hidak terhelhetőségét, repülőgépek aerodinamikáját kellett kiszámítani. Eme feladatok elvégzésre több okból is alkalmasabbnak találták a nőket. Egyrészt (természetesen) azért, mert kevesebbet kellet nekik fizetni, mint a férfiaknak. Másrészt a munka jellege és a nőket övező előítéletek nyomán úgy vélték, ez kifejezetten „nőknek való” munka: a számolás (computing) monoton, repetitív, precizitást követelő, kreativitást nem igénylő tevékenységnek számított.
Ugyanakkor már a 18. században akadtak nők, akik munkájukkal korszakos eredményeket tettek le az asztalra. Például Nicole-Reine Lepaute francia csillagász-matematikus az 1750-es években egy háromfős csoport tagjaként számolta ki a Halley-üstökös visszatérésének idejét. No és persze ott van Ada Lovelace, akit gyakran emlegetnek az első programozóként. A 19. század folyamán ugyanis megjelentek a mechanikus számológépek – az elsőt Charles Babbage angol matematikus tervezte bonyolult függvények kiszámítására az 1820-as években. Babbage később egy általános célú, programozható mechanikus számítógép, az analitikus gép tervét is kidolgozta, amelybe már lyukkártyákkal vitték volna be az adatokat és az utasításokat. Babbage ezt a megoldást Joseph Jacquard szövőszékének ötletéből merítette, amelyben kilyuggatott kártyalapok sora vezérelte automatikusan a szövés mintáját. Az ő egyik legfontosabb munkatársa volt Augusta Ada Byron, Lovelace grófnője, aki felismerte, hogy az analitikus gép nem csak számolásra használható. 1843-ban Ada Lovelace egy tanulmányhoz fűzött kiegészítő jegyzeteiben részletesen leírta, miként lehetne az analitikus gépet programozni a Bernoulli-számok kiszámítására – ez a leírás tekinthető az első számítógépes programnak. Munkájában rámutatott, hogy egy ilyen gép más dolgokra is alkalmazható, például képes lehet zenét komponálni, ha megfelelő utasításokkal látják el. Ezért Ada Lovelace-t sokan az első programozóként tartják számon. Bár Babbage gépe végül nem készült el teljesen, Ada víziója tovább élt: a modern programozási nyelv, az ADA is az ő nevét viseli.
A folytatásból megtudhatják:
- Kik alkották a csillagászháremeket?
- Ki volt az a hollywoodi színésznő, aki szabadidejében kísérleteket folytatott és találmányokat hozott létre?
- Hogyan alakult ki az üvegplafon a programozásban és a számítástechnikában?
Budai Lotti cikkét keressék az IPM májusi számában, az újságárusoknál vagy a laptapir.hu oldalon!
