Grigorij Orlov neve elválaszthatatlan II. Katalin hatalomra jutásának történetétől: a gárdatisztből lett kegyenc nemcsak az uralkodónő bizalmasa, hanem a 18. századi orosz udvar egyik meghatározó alakja is volt. Kapcsolatuk egyszerre formálta Katalin magánéletét és a birodalom politikai viszonyait, miközben Orlov gyors felemelkedése jól mutatta a személyes befolyás és az állami hatalom szoros összefonódását is. Pályája azonban a rendkívüli érvényesülésen kívül a kegyvesztettség és a háttérbe szorulás folyamatáról is szól. A favorit életútján keresztül az orosz cári udvar működésének egyik legizgalmasabb fejezete rajzolódik ki.
Grigorij Ivanovics Orlov (1685–1746) novgorodi kormányzó és felesége, Lukerija Ivanovna Zinovjeva második fiaként született Grigorij Orlov, akit az utókor II. Katalin (uralkodott 1762–1796) cárnő talán legbefolyásosabb kegyenceként ismer. A favorit 1734. október 6-án (a Gergely-naptár szerint 17-én) látta meg a napvilágot az Orlovok ősi birtokán, a tveri guberniumban fekvő Ljutkino faluban. Gyermekkorát Moszkvában töltötte, elemi iskolai tanulmányait a szülői házban kapta. 1749-ben, 15 évesen közlegényként beíratták a Szemjonovi gárdaezredbe. 1757-ben, 23 éves korában tiszti rangban került a hadseregbe, és részt vett a hétéves háborúban (1756–1763). Az 1758. augusztus 25-én a poroszok ellen vívott zorndorfi ütközetben háromszor is megsebesült, de szörnyű fájdalmai ellenére sem hagyta el a csatateret. Rendkívüli bátorsága és helytállása felettébb népszerűvé tette őt a tisztek körében. Életében újabb állomást jelentett, amikor 1759-ben áthelyezték a főváros egyik tüzérezredéhez.
A pétervári Don Juan
1760-ban Orlovra felfigyelt Pjotr Ivanovics Suvalov gróf, az orosz tüzérség főparancsnoka, aki adjutánsává nevezte ki. A magas és jóképű, tivornyákra, vakmerő kalandokra hajlamos Orlovot hamarosan Don Juanként emlegették pétervári tiszttársai. A Jelena Sztyepanovna Kurakina hercegnővel folytatott viszonya (aki ebben az időben Pjotr Suvalov gróf szeretője volt) oda vezetett, hogy elbocsátották adjutánsi beosztásából és áthelyezték a szentpétervári gránátos ezredhez. Ez azonban ellenkező hatást váltott ki, és csak tovább növelte Orlov népszerűségét a gárdatisztek körében. Újabb botrányt idézett elő, amikor kiderült róla, hogy a későbbi III. Péter felesége, Jekatyerina Alekszejevna „meghódítására” törekszik a pétervári udvarban. Behízelgő és rámenős modorával Orlov lenyűgözte a nagyhercegnőt, akinek nemcsak a szimpátiáját, de a szerelmét is elnyerte. Katalinnak döntő szerepe volt abban, hogy 1762. február 23-án (március 6-án) Grigorijt kapitányi rangra emelték, és kinevezték a tüzérségi kancellária kincstárnokává. Ez utóbbi beosztása fontos szerepet játszott abban, hogy megszerezze a szükséges pénzt a III. Péter cár elleni összeesküvéshez.
Az öt Orlov testvér – társaikkal együtt – 1762. június 28-án sikeres államcsínyt hajtott végre: a névnapi ünnepségre készülő uralkodót letartóztatták a gatcsinai kastélyban, és megbilincselve Ropsába vitték, ahol egy nadrágszíjjal megfojtották. A trónra kerülő II. Katalin nagylelkűen megjutalmazta az összeesküvés résztvevőit, tudván, hogy nekik köszönheti a cári címet. Július 9-én vezérőrnaggyá léptette elő Grigorij Orlovot, aki ugyanezen a napon megkapta még a kamarási kinevezést, a Szent Alekszandr Nyevszkij-rendjelet, és egy gyémántokkal ékesített kardot is. „Észak Szemirámisza” 18 ezer jobbágyot, 526 ezer rubelt, magas állami kitüntetéseket és fontos hivatali beosztásokat adományozott az Orlov fivéreknek.
A cárnő háláját jelezte az is, hogy 1762. szeptember 22-én (október 3-án) altábornaggyá léptette elő Grigorij Orlovot, testvéreit, Ivánt és Fjodort pedig kamarássá nevezte ki. Orlov elsősorban gárdatisztként szolgált, de mindenki tudta róla, hogy kockázatvállaló, krakéler, szerencsejátékot kedvelő személyiség. Nem túlzás azt állítani, hogy a nők rajongtak érte; megbabonázta őket a jó megjelenésű, szinte adoniszinak mondható, roppant erős férfi fellépése.
A cikk folytatásából megtudhatják:
- Hogyan konspirált egymás ellen az orosz uralkodópár?
- Milyen jellemrajz vázolható fel Orlovról a korabeli források alapján?
- Mi vezetett a favorit bukásához?
V. Molnár László írását keressék az IPM áprilisi számában, az újságárusoknál vagy a laptapir.hu oldalon!
