Földünk számos titokzatos, elzárt pontot rejteget, ahová a kíváncsi tekintetek nem juthatnak el. Legyen szó szigorúan őrzött létesítményekről vagy veszélyeztetett természeti kincsekről, ezeket a helyeket csak kiváltságos személyek látogathatják. Ugyanakkor kevés dolog izgatja jobban a képzeletet, mint a tiltott zónák: vajon mi rejtőzik a lezárt területen?
Hawaii magánszigete
Hawaii 7. legnagyobb szigetén, Niihaun mindössze 70 főállású lakos és a családtagjaik élnek, valamint azok, akik különleges meghívást kaptak a 69 négyzetmérföldes területet birtokló családtól. A látogatásnak azonban borsos ára van és számos korlátozással jár.
A szigeten nincsenek aszfaltozott utak, kórházak, rendőrőrsök, élelmiszerboltok vagy beltéri vízvezeték-rendszerek, ugyanakkor az érintetlen ökoszisztéma menedéket nyújt az állam számos veszélyeztetett, sérülékeny állatfajának. A helyiek vadászattal, halászattal és gazdálkodással szerzik be az élelmüket, miközben őseik életmódjának, hagyományainak folytatásával hozzájárulnak a hawaii nyelv és kultúra megőrzéséhez.
Amikor 1863-ban a Sinclair család Új-Zélandról Honoluluba érkezett, hogy egy tanyasi gazdálkodáshoz alkalmas földet találjon, rálelt az őslakosok lakta területre. Miután akkori uralkodója 10 ezer dollárért hajlandó volt megválni a szigettől, annak tulajdonosa Elizabeth McHutcheson Sinclair, majd fiai, James McHutchison Sinclair és Francis Sinclair lettek. A vásárlók a tulajdonjogon túl szerencsére a felelősséget is a sajátjuknak érezték, és elkötelezték magukat Niihau hawaii kultúrájának megőrzése mellett.
A sziget először az 1930-as években nyerte el a „tiltott” státuszt, amikor a Sinclair család leszármazottai, a Robinson család teljesen elvágta a lehetőséget az ide vágyók elől, hogy megvédjék a lakosokat az akkor terjedő járványos betegségektől, mint amilyen a kanyaró és a gyermekbénulás. Niihaut ma egy testvérpár, Bruce és Keith Robinson birtokolja, akik továbbra is óvják a területet a kíváncsiskodó szempárok elől. Az állandó lakosok közül azonban jó néhányan önként távoztak a szigetről a megélhetési nehézségek miatt. A lakosok évszázadokon keresztül szarvasmarhákat tartottak itt, de a munkalehetőségek csökkenni kezdtek, amikor 1999-ben bezárt a farm. Ez a lakosságszám csökkenéséhez vezetett; a 2010-es népszámláláskor 170 teljes munkaidős személy élt a szigeten, míg 2020-ra körülbelül 84 fő maradt.
Nem ritka, hogy a helyiek rendszeresen ingáznak a közeli Kaua-sziget és Niihau között a bevásárlás vagy a munkavégzés miatt. A sziget lakosságának száma a nyári hónapokban különösen drámaian változik, ugyanis az iskolai szünidő során a családok elutaznak, hogy meglátogassák a szeretteiket. Ilyenkor a területen tartózkodók száma 30 főre is lecsökkenhet.
Az utóbbi években Robinsonék a sziget bizonyos részeit megnyitották a korlátozott, alacsony környezeti hatású turisztikai lehetőségek előtt. Csakis exkluzív és nagyon drága túrák során lehet idelátogatni, mivel Niihau lakosainak magánélete és a külvilágtól való elszigeteltsége továbbra is elsődleges szempont. A túrák során a résztvevőket nem viszik be a falvakba, és nem léphetnek kapcsolatba a helyiekkel, inkább a sziget néhány ikonikus strandjára és tájára vezetik őket. Emellett félnapos helikopteres túrákat is szerveznek, hogy ezekből finanszírozzák a jármű fenntartását, amit elsősorban a szigetlakók vészhelyzeti evakuálására használnak. A leszállás után az érkezők csak néhány órát tölthetnek a strand felfedezésével, úszással, búvárkodással, és az egyedülálló környezet megcsodálásával. Korlátozott számban szafaritúrák is zajlanak, amelyek célja, hogy szabályozzák a szigeten elterjedt vaddisznók és az elvadult juhok számát, amelyek az 1860-as évekbeli betelepítésük óta mérhetetlenül elszaporodtak.
A világ számos további rejtélyes helyszínéről Cserháti Szilvia cikkében olvashatnak az októberi IPM-ben. Keressék az újságárusoknál vagy a laptapir.hu oldalon!
